[2009.06.26. 19:12]

Jogtalan igénybevétel – elenyészően kevés vizsgálat

A lakástámogatási rendszer átalakítása kapcsán egyre többen a szocpollal való visszaélés iparággá fejlődéséről beszélnek, miközben az Állami Számvevőszék vonatkozó jelentéséből az derül ki, hogy az illetékes szervek elenyészően kevés esetben folytattak vizsgálatokat és találtak szabálytalanságokat. Az APEH például 2005 és 2007 közötti időszakban mindösszesen csak 98 magánszemélyt vizsgált meg, akik közül 56 fő esetében tudta bebizonyítani, hogy jogtalanul vették igénybe a támogatást. Igaz, az ÁSZ-jelentés is csak 2007-ig bezárólag vizsgálta ezt a jelenséget, és mint ismert, csak ezt követően robbant ki a miskolci Avas-lakótelepen tapasztalt csalások miatti botrány, illetve a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, újonnan épített, de lakhatatlan házakban albérlőként tengődő emberek kálváriája. (A Beregi Tiszaháton egyébként még arra is volt példa, hogy a kivitelezők a felépített lakásokat lebontották, majd pár hónap múlva, ugyanarra az alapra ismételten felépítették a házakat, és ismét felvették az állami támogatásokat).

Lakásprogram nem készült

Mint ahogy az ÁSZ-jelentésből is kiderül „a lakáscélú támogatásokat szabályozó kormányrendelet 2001 februárjától 2008 júniusáig 25 alkalommal módosult. (…) A lakáspolitikával kapcsolatos feladatokat ellátó szervezeti rendszer nem volt stabil. 2000-től 2008 májusáig öt minisztérium látta el a lakáspolitikával kapcsolatos kormányzati feladatokat, ami nehezítette a szakmai, elemző és értékelő munkát. (…)A lakástámogatási rendszer teljes körű és számszerűsített céljait tartalmazó lakásprogram nem készült. A lakástámogatási rendszer működését, a megtett intézkedések, változtatások hatásait a kormány átfogóan nem értékelte”. A jelentés tartalmazza továbbá, hogy „az ÖM, illetve a korábbiakban felelős minisztériumok és a felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszterek saját hatáskörben – arra vonatkozó külön felhatalmazás, illetve kapacitás hiányában – nem végeztek jogosultsági vizsgálatot, és ilyet nem írtak elő külön a hitelintézetek részére”.

Jó kifogás sose rossz, vagy mégis?

Ezeket a kudarcokat és hiányosságokat most tulajdonképpen ürügyként használja a kormány, akkor, amikor az új lakástámogatási rendszer részeként megszünteti az „ingyen pénzként” is gyakran emlegetett állami dotációt. Persze nyilvánvaló, hogy elsősorban a kiadáscsökkentés és nem pedig a becstelen emberek pénzszerzési lehetőségeinek szűkítése az elsődleges cél, de vélhetően úgy gondolják, hogy a keserű pirulát könnyebb lesz erre „a felháborító jelenségre” hivatkozva lenyomni az emberek torán. „Az új rendszer célzottabb, amely a lakástulajdont önerőből szerezni nem képes családok – elsősorban a fiatalok és a nagycsaládosok – lakhatásának támogatására koncentrál. Célja, hogy valóban csak azok kaphassanak támogatást közös adóforintjainkból, akik lakhatásukat és nem gyarapodásukat tudják biztosítani ennek segítségével” – szól a hivatalos magyarázat.

Ebben az érvrendszerben persze nem szerepel az, hogy a banki hitelezés mennyire leállt, gyakorlatilag a szocpol tudta volna még valamilyen szinten életben tartani az új lakások, esetleg kisebb használt lakások eladását. „Ezzel tetemes adóbevételtől esik el az állam, hiszen az ingatlaniparban érdekeltek (építtetők, ingatlanforgalmazók, ügyvédek, értékbecslők) értelemszerűen kevesebb adót fizetnek be – ha egyáltalán talpon tudnak maradni – a kasszába, kevesebb lesz az illeték, adott esetben az szja-bevétel, a hosszabb távú hatásokról nem is beszélve” – véli az egyik érintett szakember.