[2008.11.19. 22:44]

A Magyar Energia Hivatal árellenőrző szerepe

A múlt héten elfogadott LXVII. törvény a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről nemcsak az energiakitermelők extraprofitját adóztatja meg, hanem kibővíti a Magyar Energia Hivatal (MEH) jogosítványait is, hogy a növekvő adóterheket az érintett cégek ne tudják áthárítani a fogyasztókra. A jogszabály szerint a „MEH ellátja az ármegállapítással összefüggő feladatokat”, vagyis a Hivatal, mint az állam meghosszabbított karja, energetikai hatóságként a jogszabályok végrehajtója. E tevékenysége keretében a MEH folyamatosan vizsgálja majd, hogy milyen költségeket próbálnak felszámolni az energetikai cégek, a lakossági gázár ugyanis hatósági ármegállapítás alá esik, így a Robin Hood-adó áthárítására nem kerülhet sor. Dr. Boross Norbert az ELMŰ kommunikációs igazgatója elmondja, hogy „a MEH árhatósági szerepe – a szolgáltatási, valamint a hőtermelők és a szolgáltatók közötti árak tekintetében – csak a távhőszolgáltatók esetén új, a villamos és a gáz piacon 1994 óta van így.”



László György, a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége (MATASZSZ) alelnöke szintén kifejtette, hogy mivel „a kivetett adóval az adóalanyok extraprofitját kívánják megcsapolni, ezért a távhőszolgáltatóknak eladott hő árában, így a távhőszolgáltatás fogyasztói árában sem jelenhet meg az adó, mint költség, hiszen az ellentétes lenne a törvényalkotók a szándékával (II. Fejezet 10.§). Erre a fogyasztóknak garanciát kell kapniuk.” Az adó a távhőszolgáltatókat és a kisebb távhőtermelőket nem érinti, mivel a megállapított termelői kapacitást a szolgáltatók tulajdonában lévő hőtermelők nem érik el (50 MW). A nagyobb, a távhő számára hőt termelő erőművek viszont az adót fizetők körébe tartoznak.

A MEH-nek az is feladata lesz, hogy ellenőrizze, hogy a távhővállalatok tisztességes nyereséghez jutnak-e. László György örül annak, hogy a törvény kimondja, hogy a távhőszolgáltatás versenyhátrányának csökkentésében való közreműködés állami feladat. Ugyanis a szolgáltatók 50-60 százalékára jellemző, hogy nincs elég forrásuk, miközben kintlévőségük mértéke 8 százalék körül van. Mivel a távhőszolgáltatás költségeinek 60-70%-a energia, a versenyhelyzet szempontjából ez a költségelem a legfontosabb. Korábban a kapcsolt energiatermelés haszna jelentős mértékben nem jutott el a távhőszolgáltatókhoz, így azok sem tudták továbbadni a fogyasztóknak. A díjképzés elveinek meghatározásában új elemként jelenik meg, hogy a kapcsolt energiatermelésből származó előny a távhőfogyasztókhoz kimutathatóan eljusson. A MEH emiatt azt is ellenőrizni fogja, hogy a távhőtermelők és a távhőszolgáltatók között meghatározott ár megfelel-e ennek az elvnek.