[2008.11.06. 16:26]

Városfejlesztési irányok

A 39 ezer főt számláló Ózd közel 700 éves település, felvirágzását a XIX. század közepén a barnaszéntelepek mellé épült vasgyártásnak köszönheti. A hetvenes években a lakosságszám megközelítette az ötvenezret, ma szinte szöknek az emberek, a tanultabbak elmennek, a szakképzetlenek szocpolból építkeznek. Amíg lehet. A 150 évre nyúló kohászatnak mára vége, az 1990-es évek mélypontja után némi fellendülés tapasztalható, a kohászatban tevékenykedő utódvállalatok jelentik a fő foglalkoztatókat, illetve a General Electric Hungary Kft. és a Saia Burgess Kft. A számadatok szerint a foglalkoztatottak száma az állandó lakosságon belül mindössze 26%, közel 10 ezer fő. Az összlakosság több mint 50%-ának nincs rendszeres jövedelme, ez összefüggésben van a 10-12 ezer főt kitevő roma népesség jelenlétével. Mások 18 ezerre becsülik a cigány lakosságot. Az ózdi lakásállomány 2007-ben a KSH adatai szerint körülbelül 14 ezerre tehető, ezek közül 24% az alacsony komfortfokozatú, a rehabilitációs tervek szerint ez 2025-re 16%-ra csökkenne. A teljes állomány 5,4%-a önkormányzati lakás. A fő baj, hogy nincs bővülés az ingatlanállományban.

Az Integrált Városfejlesztési Stratégiában az alábbi nehézségeket említik többek között: a lakások 51%-a van csak a szennyvízhálózatba bekötve, kevés a nagy létszámú foglalkoztató és jelentős a szegregáció. A szociális bérlakások 91%-a található a szegregált területeken, ezek alacsony komfortfokozatúak és kicsi az alapterületük – 30-50 négyzetméteren 5-15 fős családok élnek –, még az alacsony rezsit sem fizetik, így a környezetük erősen leromlott. Az is probléma, hogy Ózd történelmileg különálló települések összevonásával jött létre, ezért nem alakult ki egységes városkép, az is a város sajátosságából fakad, hogy még a központi városrészben is található ipari épület. Lokálpatriotizmus nélkül pedig nehéz a felemelkedés. A város a 2007-2013 közötti időszakban több városrevitalizációs programot tervez, az antiszegregációs program keretében hat akcióterületet jelöltek ki, többek között a központi városrész, Bánszállás és Velence telep rehabilitációját tervezik. A város zöldmezős iparterület kialakítását készíti elő.



Végponton

Fiedler László ingatlanszakértő, az Archinvest 97 Kft. üzletágvezetője elmondta, hogy az átlagárak 90-100 ezer per négyzetméteráron stagnálnak, és persze a válság is érezteti hatását. Az ingatlanpiac pangását Fiedler úr Ózd általános gazdasági helyzetével magyarázza, hiszen a város gyakorlatilag végponton fekszik: a szlovák határ mellett, innen még a vonat is visszafordul, nincs átmenő forgalom, nincs a közelben gyorsforgalmi úthálózat sem, Budapest messze van. Munkahelyekre lenne szükség, de azokhoz infrastruktúra és szállítási útvonalak szükségesek. Ha nincs munkahely, nincs kereset, és nincs ingatlanpiac sem. A fiatalok elmennek a nagyobb városokba tanulni, és általában vissza sem jönnek Budapestről, Miskolcról – a visszatérők sokkal kevesebben vannak, mint az eltávozók. Így az ingatlanpiac potenciális célközönsége nem teremtődik újra, hanem folyamatosan fogyatkozik. A munkahelyteremtés kapcsán Fiedler László már azt is nagy eredménynek tartja, ha ebben a válságos időkben megmaradnak a munkahelyek, utalt a városban működő General Electrics helyi gyáregységére. Az ózdi üzem létszámleépítése a médiában nem szerepelt.

A szabad felhasználású hitelek sem segítik az ingatlanpiac fellendülését, mert az alacsony vásárlóerővel rendelkező lakosság nem ingatlanfelújításra, bővítésre vagy korszerűsítésre költi a hitelt, hanem fogyasztásra: élelmiszerre, ruházatra és műszaki eszközökre. Így folyamatosan újratermelődik a hiány, ahogy nagy méretekben egész Magyarország esetében is történik. A lakásállomány sem bővül, mert nincs nagy beruházó, aki építsen, majd eladjon új lakásokat. A meglévő lakásállományt pedig nem újítják fel, így az állomány öregszik, állapota romlik, ami ugyancsak nem élénkíti az ingatlanpiacot, így végső soron stagnálnak az árak. És reménykednek, hogy nem fognak csökkenni a jövőben.