[2008.08.31. 21:59]
Hostelek térnyerése
Régebben az ún. ifjúsági szállók voltak a slágerhelyek, amelyek valójában kollégiumi férőhelyeket jelentettek, mivel az oktatási intézmények nyáron – a tanítás holtidőszakában – kiadták ezeket, de ez a fajta biznisz mostanában visszaesett. Ma a hostelek a legkeresettebbek a mezei turisták számára. Sokan utaznak messzire, akár még Indiába is, hogy fél évig az óceán partján süttessék a hasukat, míg a másik fél évben megkeresik a rávalót. De a fiatalok többsége pár napra, hétre veszi nyakába a világot. Kelet-Közép-Európában is megjelentek a mezítlábas nyugati turisták, és egyre többen vannak.
A turizmus eme szegmensének felfutása három fő tényezőnek köszönhető, mondja
Fináczy Péter a
Grand Hostel társtulajdonosa. Az első és legfontosabb szempont az elmúlt évtizedek kelet-európai nyitása, a régió visszatérése a demokratikus államok közé, amely egyáltalán fizikailag lehetővé tette a nyugati országokból történő ideutazást. A másik a fapados járatok megjelenése, amely a karrierjük elején járó fiatalok szerény anyagi lehetőségeinek is megfelel. Harmadrészt az internet rohamos terjedése segíti, hogy a világhálóról tájékozódni lehessen, hol, milyen szállásokat lehet igénybe venni. Így nem kell akár hónapokig tervezgetni a nyaralást, és jó előre szállást foglalni.
Barátságok köttetnek
Nemcsak azért keresik a fiatalok a hosteleket, mert olcsók, hanem mert sokkal közvetlenebb, személyesebb szállástípust jelentenek, mint a hotelek vagy a panziók. Vagyis az itt megszálló fiatalok könnyen összeismerkednek, hiszen sokan – akár 18-20 éves lányok is – egyedül veszik nyakukba a világot, és utazzák be Európa különböző városait. Sokszor együtt mennek tovább, aztán egy másik városban újra elválnak. Még Ausztráliából, Amerikából is érkeznek turisták világot látni, akár fél évig is utazgatnak. Mint ahogy magyarok is szép számmal kalandoznak Dél-Amerikában vagy Ázsiában. A hostelekben az olcsóbb szállások az ún. dormitóriumok, ahol 8-10-15 ágyas szobákban alszanak együtt.
A másik nagyon fontos szempont, hogy az információcsere is jobban működik, egymástól kapnak füleseket, hogy melyik városban hogyan érezték magukat, és ott hol érdemes megszállni. Hiszen sok fiatal nem tervezi meg előre útitervét, spontán, a többi sorstárs hatására alakítja a programját, így utaznak városról városra, hostelről hostelre. Ha azt mondja például előző este egy szobatárs, hogy Krakkóban jó minőségű és olcsó hostelek vannak, és jó fejek a szobatársak, másnap este talán már egy Lengyelországba haladó buszon vagy vonaton találjuk a delikvenst vagy netán szobatársakat.
Fináczy Péter szerint nincs egyetlen jellemző jármű, amivel közlekednek ezek a fiatalok. Sokan utaznak persze fapadossal, főként az angolszász kultúrkörből érkezők, de a busz és a vonat is megszokott útiforma, a stop manapság már ritka. Az is előfordul, hogy több fiatal összeáll és kocsival járják a városokat, persze ilyenkor nem árt, ha van valakiben műszaki véna.
