[2008.08.18. 19:46]

Álom, álom, édes álom?

A Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) felleltározta a befektetők, önkormányzatok már folyamatban lévő projektjeit, terveit, illetve ötlet szintjén felmerülő elképzeléseit. A fejlesztési térképnek nevezett adatbázis, amely a Balaton fejlesztési Tanács weblapján megtekinthető, 40 négy-, és ötcsillagos szállodaberuházást, 8 turisztikai komplexumot, 30 vitorlás-, illetve csónakkikötőt, 36 strand-, illetve gyógyfürdő projektet, továbbá 7 golfpályát, 44 kerékpár-, lovas és ökoturisztikai, 5 borturisztikai fejlesztést, 114 településkép-javító projektet, 13 kempinglétesítési tervet, valamint 7 ipari és kereskedelmi objektumot tartalmaz. A Balaton Fejlesztési Térképe megjelenése alkalmából telefoninterjút kértünk Suchman Tamástól, a BFT elnökétől.

– Elnök úr, mennyire tartja reálisnak ezeket a feltérképezett terveket?

– Tapasztalatom szerint a tervek 60-70 százaléka elkészül. Ott, ahol állami támogatás, illetve uniós fejlesztési pénzek is befolynak, ennél jobb a megvalósulási arány. Uniós forrásokból 163 milliárd forint jut a Balatonra, ami nem kevés, de ennél lényegesen többre, 400-500 milliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy felzárkózzon a térség a közkedvelt, európai, jól menő üdülőhelyekhez. Meggyőződésem, s valóban, a legfrissebb példák is ezt mutatják, a magántőke is megmozdul, ha ilyen mértékű uniós támogatás érkezik a térségbe.

– Hogyan fogadja a lakosság ezeket a Balaton arculatát teljesen átalakító, grandiózus terveket, illetve megfelelő-e a jogi környezet a befektetésekhez? (Az SCD-csoport megvette a badacsonyörsi kempinget, amelynek területén idén őszre egy üdülőfalu megépítését tervezik. A gond az, hogy a badacsonyörsiek évtizedeken keresztül ebben a kempingben strandoltak és ehhez a jövőben is ragaszkodnának, az SCD viszont jövőre már nem engedi be őket a területre. Kompenzációként ingyen felajánlott a cég a településnek egy másik strandot, a lakosságnak azonban az új strand nem tetszik, mert kicsi, közel van a köves úthoz, és mert mintegy 70 méteres stégen lehetne csak elérni a mély vizet a partot borító nádas miatt, amit egyébként a nemzeti park nem enged kivágatni. Augusztus 8-án lakossági fórumot hívtak össze az érdekvédők és az önkormányzat, ahol az is elhangzott, ha kell, Brüsszelig elmennek a jogaik érvényesítéséért.)

– Úgy érzem, egyfajta békebírói szerepet kell betöltenem a BFT elnökeként. Meggyőződésem, hogy az SCD-csoportnak megfelelőképpen tájékoztatnia kell a lakosságot a várható fejlesztésekről, és a konkrét esetben korrekt alternatívát felajánlania a badacsonyörsieknek a régi strandjuk helyett.

További képek a galériában >>

– A jogszabályi környezet sem kifejezetten befektetőbarát, egy beruházó, aki vitorláskikötőt épít, arra panaszkodott, hogy három évbe telik, mire megkap minden engedélyt.

– Ismerem a problémát, de szerintem azért mégsem kell három év az engedélyekhez. Elsőfokú építési hatóságként dolgoztam 1975–89-ig Fonyódon, Balatonfenyvesen, tehát tudom, miről beszélek. A lényeg az, hogy jó tervet kell beadni, az felgyorsítja a folyamatot. A hatóságoknak az a dolguk, hogy vigyázzanak a Balaton ökológiájára, mert ha nem vigyáznánk rá, az rossz lenne a tónak. Ha pedig a tó pusztulna, értelmét veszítenék a fejlesztések. Ami fordítva is igaz: fejlesztések nélkül hiába szép a táj, nem lehet eladni. Tehát fejleszteni kell és vigyázni rá.

– Ön azt nyilatkozta, nemzetközi roadshow-t tervez Amerikától, Franciaországon át Németországig, amelyen a külföldi befektetők és befektetési alapok érdeklődését szeretné felkelteni a Balaton iránt. Komolyan gondolja, hogy érdekli az amerikaiakat a Balaton?

– Persze, az amerikai tőke itt van Magyarországon. Már régebb óta tervezem a nemzetközi befektetői fórumsorozatot, csak meg kell várni, amíg újra parlament elé kerül a Balaton-törvény, amit Sólyom László köztársasági elnök megfontolásra visszaküldött a honatyáknak. Amíg nincs kőbevésett szabályozás, amíg nem tudjuk megmondani, mit lehet és mit nem lehet a Balatonnál építeni és milyen feltételekkel, addig nincs értelme tárgyalni.