[2009.11.21. 12:58]

A jogos védelem egyik fő ismérve az arányosság, vagyis, akár saját személyem, akár vagyonom érdekében hárítom el a közvetlenül fenyegető támadást, a védelmi cselekménynek arányosnak kell lennie a támadással. Az intézmény visszanyúlik a római jogig, ráadásul a főbb elvek nem változtak. A jogos védelemnek Magyarországon is széles a jogirodalma, és a bírói gyakorlatban számos érdekes esetet találhatunk. Ebben a cikkben kifejezetten az ingatlanok védelmével kapcsolatos tudnivalókat járjuk körbe.

Áram a kerítésben

Mindenki ismeri azokat az eseteket - ezek rendre országos publicitást kapnak -, amikor a tulajdonos vagy a kerítésbe vezet áramot, vagy a kerítésen belül védi árammal területét. Az elmúlt évtizedekben számos haláleset történt az árammal történő védekezés miatt: halt meg olyan ember, aki lopási szándékkal hatolt be, és halt meg olyan is, aki véletlenül, az utcán állva nekidőlt a gyilkos kerítésnek.

Ezen esetekben nem beszélhetünk jogos védelméről – bármilyen árnyalt is legyen adott esetben a kép -, hiszen az áram bevezetése idején nem kezdődött meg semmilyen támadás. Egy Bírósági Határozat ezt úgy fogalmazza meg, hogy a támadásnak, illetőleg a támadás közvetlen veszélyének objektív fennállása hiányában a jogos védelmi helyzet nem áll fenn. Az ingatlan zavartalan használatához fűződő érdek védelmében a bűnelkövetés megelőzését, illetőleg annak megnehezítését szolgáló megoldások és műszaki berendezések alkalmazása – az arányosság követelményére tekintettel – csak abban az esetben biztosítja a jogos védelem körébe eső büntetlenséget, ha azok mások életét, testi épségét, vagy egészségét nem veszélyeztetik.

Az árammal védekezők az elhárító mechanizmust már jóval a behatolás előtt működésbe hozták, és aránytalanul súlyosabb eredmény bekövetkezésének lehetőségét teremtették meg, mint amilyennel a később realizált behatolás járt, vagy járhatott volna. Tegyük hozzá, az élet azért ennél sokkal bonyolultabb, mert manapság sok tolvaj és rabló úgy gondolkodik – ami harminc évvel ezelőtt még nem volt így -, hogy a felébredő tulajdonos elől nem fut el, hanem megtámadja, ám jogdogmatikai szempontból annyit mondhatunk: a 220 volttal való védekezés nem lehet jogos védelem.



Jogos védelmi eszköz

A Büntető törvénykönyv módosítása bevezeti a megelőző jogos védelmi eszköz fogalmát. Vagyis a védekező vagy más személy, illetve a javai elleni esetleges támadás megelőzése érdekében védőberendezést, vagy védőeszközt alkalmazhat. Ám miként a jogos védelemre vonatkozó összes rendelkezés esetében, a törvény itt is szigorú feltételeket szab.

A védelmi eszköz használata három feltétel együttes fennállása esetén eredményez büntetlenséget. A védelmi eszköz alkalmazása nem lehet az élet kioltására alkalmas, és csak a jogtalan támadó szenvedhet sérelmet, tehát csak támadó ellen lehet igénybe venni. A harmadik feltétel pedig az, hogy az eszközt alkalmazó személy az adott helyzetben minden tőle elvárhatót megtett a sérelem elkerülése érdekében, vagyis arra megfelelően felhívta a figyelmet.

Ebből az egy szóból („megfelelően”) is látszik, lesz még bőven vita a gyakorlati alkalmazás körül. Mert 220 volt nem vezethető a kerítésbe, ám ennek mondjuk ennek a tizede igen? Miközben az áram másképp hathat az emberekre, akik közül ki egészségesebb, ki kevésbé az. Például, egy szívbeteg, idős ember belehalhat, ha nekitámaszkodik pihenésképpen a kerítésnek, és az is lehet, valakit üldöznek, kergetnek, és menekülésképp ugrik be a kertbe.

Mit jelent, hogy az elvárható módon felhívta a figyelmet? Egy táblát tett ki, kettőt, netán óriásplakáttal jelezte? Netán az analfabéták érdekében ábrákat is tegyen ki? Elvileg elképzelhető az is, a tulajdonos a baj megtörténte után teszi ki a figyelmeztetést: ki és hogyan bizonyítja e körben a bizonyítani valót? Csupa kérdés.

Melyik a fontosabb?

Ráadásul az egyik alapprobléma abból fakad, hogy a jogtalan támadó a sértett vagyoni jogait támadja, és ez az esetek többségében személyiségi jogi sérelemmel hárítható el. Magyarán, a tulajdonos sérti a támadó testi épségét, netán életét is kioltja, miközben a másik „csak” ugye a vagyon ellen támad. Két egymással nem mérhető jogról van tehát szó, hiszen a személyi sérülés súlyosságát nem lehet összemérni, egybevetni az elvett, vagy eltulajdonítani szándékolt dolog értékével.

Az új rendelkezések használhatóságát – kerek perec, ki kell mondani -, majd a bírói gyakorlat dönti el. Ennek kell kialakítania, hogy az ingatlanunk, portánk védelmében alkalmazott adott, megelőző védelmi eszközöket miképp ítéli meg. Remélhetőleg, a gyakorlatban is érvényesül a jogalkotók szándéka, miszerint ne azé legyen a kockázat, aki saját személyét, családját próbálja védeni, hanem a sérülés és a büntetés tekintetében is a támadóé legyen a rizikó.