|
A közterületi parkolásnak befellegzett
[2009.11.18. 12:15]
A parkolóhelyek száma korlátozott, ellenben a kereslet megállíthatatlanul nő, akárcsak a díjszabás. Míg azonban a közterületi parkolás díjainak radikális emelkedése nem járt együtt a szolgáltatási színvonal emelkedésével, addig a parkolóházak igyekeznek egyre színvonalasabb szolgáltatást nyújtani. A vásárlókért folyó versenynek köszönhetően a legdinamikusabb fejlődés a bevásárlóközpontok garázsainál tapasztalható - olvasható az OGH elemzésében.
Budapesti viszonylatban a szabadon igénybe vehető parkolóhelyek száma alig éri el a gépkocsiállomány 10-12%-át. Ezer lakosra jelenleg országos átlagban 375 db személygépkocsi jut, de ha figyelembe vesszük, hogy ugyanez az arány Nyugat-Európában 550 körüli, akkor belátható, hogy a hazai illetve elsősorban fővárosi parkolási piac nem kis kihívások előtt áll az elkövetkező évtizedekben. Ez a folyamat akkor is, borítékolható, ha a gazdasági recesszió miatt az autóeladások száma jelenleg drasztikus visszaesést mutat.
A fizető parkolók aránya Budapesten – a szabad parkolási övezetek kárára – folyamatosan nő. A fizetős parkolási időszakok illetve a parkolódíjak szintén növekszenek – a legutóbbi 2009. júliusi áfa emelést és a közterületi fizetési övezetek átrendezését követően átlagosan 30%-al mélyebben nyúltak az autósok zsebébe. A növekvő díjak hátterében a piacgazdaság könyörtelen szabályai állnak: míg a parkolóhelyek száma korlátozott, a kereslet, vagyis a parkoló autók száma nő. A főváros stratégiájában ráadásul az a nem titkolt szándék is érvényesül, hogy a piaci szereplőknek, ingatlanfejlesztőknek ismét érdemes legyen tőkét áramoltatni a parkolóházak építésébe. Az utcai parkolás tarifái egyébként már most nem csak hogy megközelítik, hanem egyes esetekben meg is haladják a garázsok óradíjait (az utcai parkolás 145-580 Ft/óra, míg a garázsok esetében 400-900 Ft/óra között alakulnak a tarifák). Fotó: Réti DóraA parkolási problémák hosszú távú megoldására valójában csak két alternatíva, a P+R parkolók illetve mélygarázsok (parkolóházak) adhatnak választ. Előbbiek alacsony száma azonban kétségessé teszi, mikor is alakulhatnak át közlekedési szokásaink. A fővárosban a 4000 P+R férőhelyet tartanak számon, és ebből is mindössze 3500 ingyenes (miközben például csak Újbudán naponta átlagosan 180.000 autó gördül át városi célpontok felé). Reális alternatívaként marad tehát a porondon a mélygarázsok, parkolóházak fejlesztése. Az örökös parkolási polémiák sorából nem hagyható ki a felszíni parkolás illetve a parkolóházak, garázsok szolgáltatásainak összehasonlítása sem. A felszíni parkolásnál lényegében nem egy igazi szolgáltatásért, hanem a közterület használatért fizetünk, (nincs őrzés, az autó ki van szolgáltatva az időjárásnak, a növények nedveinek, az állatoktól származó szennyeződéseknek, ráadásul csúcsidőben ingyenes periódussal itt nem találkozhat az ember). Statisztikák szerint az autósok 62-65%-a még mindig kézpénzzel fizet, de mivel az utcai automaták papírpénzt (bankkártyát) nem fogadnak el, túlzottan gyakran szembesülhetnek az aprópénz hiányából fakadó problémával. Azaz jóhiszeműségünk mellett is ki vagyunk téve a büntetés valószínűségének, a büntetések összege pedig aránytalanul magas. A parkolókártya nyújtotta minden fizetési előny mellett is kiszolgáltatott marad az autós az időtúllépésnek. A mobilfizetés már nagyságrendekkel jobb megoldás, de ennek ára is van (a szolgáltatási és tranzakciós díjak révén). A garázsokban, parkolóházakban az elmúlt két évben összességében nem változtak olyan mértékben a tarifák, mint a felszíni parkolásnál, holott itt jellemzően magánterület használatról beszélünk, ahol biztonsági és kényelmi szolgáltatásokat is kaphatunk. Összegezve a parkolási piac helyzetét, amennyiben a mélygarázs-fejlesztések megtérülési rátája piacképessé válik, ez jelenthet hosszú távú alternatívát a piacon. Természetesen ez magával vonja majd az egyes szolgáltatók közötti verseny erősödését, amely a szolgáltatási díjakban és a szolgáltatások minőségében fog megnyilvánulni.
Kapcsolódó cikkek: Ajánlott linkek:
h i r d e t é s
|





Fotó: Réti Dóra

