[2009.11.15. 15:24]

Kulcsképességünk az egészségturizmus

Hazánk a világ öt termálvízben leggazdagabb országa közé tartozik: Japán, Izland, Olaszország és Franciaország mellett. Jelenleg 1372 termálkutat és 207 elismert gyógyvizet tartanak számon, 385 településen működik termál-, illetve gyógyvizű fürdő. A vizekre több mint 140 gyógy- és wellness szálloda, spa épült. Budapest a világ egyetlen nagyvárosa, ahol több mint száz termálforrás és kút van. A Hévízi gyógytó a világ legnagyobb biológiailag aktív, természetes termál tava. A világon egyedülálló a miskolctapolcai barlangfürdő, hiszen egy természetes barlangrendszerben tört felszínre a gyógyvíz. Egerszalók szimbólumává vált sódombhoz hasonló természeti képződmény Európában szintén egyedülálló. Ez hazánk ún. komparatív előnye, vagyis a kulcsképességünk, amelyre alapozva világszintű egészségturizmust lehet alapítani. De hol tartunk jelenleg a globális versenyben?

Szép remények

A Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia 2005-2013 (NTS) szerint „a magyar turisztikai szektor elsődleges kiemelt terméke 2013-ig az egészségturizmus, mely egyúttal a természeti adottságokra épülő kínálatfejlesztés legfontosabb eleme.” A fő célkitűzés, hogy Magyarország 2015-re Európa vezető gyógyító nagyhatalma legyen. Az NTS alapján az Új Magyarország Fejlesztési Tervvel összhangban az egészségturizmusra 100 milliárd forintot kívánnak költeni, ebből 60 % attrakció-, 40 % szolgáltatásfejlesztés. A hazai egészségturizmus jelentőségét mutatja, hogy 2008-ban a szállodai vendégforgalom 31 %-a a gyógy- és wellness-szállodákba irányult. 2008-ban a külföldi vendégek 13,5 %-a, míg a belföldi vendégek 25 %-a vette igénybe a gyógy- és wellness-szállodák által nyújtott szolgáltatásokat (KSH (2009)).

A külföldiek is látják az esélyt

Idén áprilisban Budapesten rendezték meg a II. Nemzetközi Egészségturisztikai Konferenciát (ECHT 2009), amelyet dr. Uwe Klein elnök az alábbi szavakkal nyitott meg: „Magyarország az egészségturizmusban néhány éve egyre jelentősebb szerepet játszik és sok európai emberben tudatosul, hogy itt különleges ajánlatokat és tevékenységeket fejlesztettek ki a költségekre és a teljes körű egészségügyi ellátásra tekintettel.” A konferencia egyik résztvevője felvetette, hogy például Magyarország lehetne a Szaúd-Arábiából érkező páciensek célországa. Az Önkormányzati Minisztérium 2007-es összeállítása szerint legnagyobb küldőpiacunkon, Németországban a gyógyturisztikai utazásokon részt vevők száma 2002 és 2007 között több mint duplájára nőtt, és a folyamatos növekedés miatt 2010-re kétmillió német gyógyturisztikai utazóval, és általuk elköltendő 3,7 milliárd euróval lehet számolni.

Új világtermék

Globális szinten az elmúlt tíz év során alakult ki az egészségturizmus mint nemzetközi termék. Ez azt jelenti, hogy a páciensek egyik intézményből, országból olyan másik intézménybe, országba utaznak, ahol igénybe vehetik a szükséges orvosi eljárásokat és kezeléseket. Az egészségturizmust nagy vonalakban két fő ágra különíthetjük: a wellness turizmusra, amely az egészségi állapot megőrzésére, a betegségek megelőzésére irányul; illetve a gyógyturizmusra, amely az egészségi állapot javítására és a betegségek gyógyítására koncentrál. A gyógyulás, illetve megelőzés céljával történő utazás legnagyobb küldő piacai az USA, az Arab-öböl országai és Oroszország. 2005-ben az egészségturizmus mint iparág globális összbevétele 20 milliárd USD-t tett ki. Az előrejelzések azt mutatják, hogy ez az összeg 2010-ig duplájára, évi 40 milliárd USD-ra nőhet. Mivel a fejlett országok az egészségügyi szolgáltató rendszerekre nehezedő egyre növekvő terhekkel küszködnek, az egészségturizmus más régiókban erősíti pozícióit: feljövőben van Ázsia, azon belül India, Szingapúr, Thaiföld és Malajzia.

De hol tartunk mi?

Dr. Rubovszky András, a Magyar Egészségturizmus Marketing Egyesület elnöke szerint az eddigi magyar fejlesztések túlnyomó részben a wellness turizmusra irányultak, a gyógyturizmus területén még bőven akadnak tennivalók, noha a globális verseny már jó néhány éve elkezdődött. A jövőben az egészségturizmusban egyre jelentősebb beruházások várhatóak, nálunk azonban 2007-ben megtorpant a lendület, hiszen az első uniós időszakban, 2004-2006 között nem szerepelt prioritásként az egészségturizmus. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv pályázatainak elbírálása pedig sok időt vesz igénybe, és akkor még nem beszéltünk a megvalósulásról. Nem valószínű, hogy a globális verseny a magyar adminisztrációra fog várni.

Szigetvár (fotó: Réti Dóra) További képek a galériában >>

A Széchenyi Terv

Az elmúlt évtizedben a magyar termál- és gyógyvizekre alapozott fürdő- és szálláshelyfejlesztések három fő motivációját említhetjük – elemzi a helyzetet dr. Rubovszky András. Az első nagy fellendülést a Széchenyi Terv 2001-2002-ben meghirdetett pályázatai generálták, amelyek első látható eredményeit 2003-2004-ben tapasztalhatta meg a nagyközönség. A terv turizmusfejlesztési programja abból indult ki, hogy a turizmusból származó devizabevételek 1989 és 1999 között megháromszorozódtak, a bruttó nemzeti termék közel 9 %-a ebből a szektorból származott. Viszont az 1990 után privatizált szálláshelyek jelentős része – a sikeres felújítások és magánosítások ellenére – magával hordozta a SZOT- és pártüdülők időszakából származó gyenge infrastrukturális színvonalat. A Medgyessy-kormány újabb pályázatokat írt ki, bevontak Phare-támogatásokat, valamint a Nemzeti Fejlesztési Tervből is jutott a szektornak. A fejlesztések második nagy motivációja az üdülési csekk bevezetése volt, amelyek az igénybe vett szolgáltatások számát jelentősen megnövelték. Míg a fejlődés harmadik jelentős „motorjaként” a marketing felfuttatását emelhetjük ki, amelyet jelenleg a Magyar Turizmus Zrt. felügyel. 2008-ban például a „Vizek Éve” tematikus kampánnyal rukkoltak elő.

2004-től csökkenő támogatások

Nagyon nehéz pontosan összegezni, hogy 2001 óta mennyi pénzt fektettek a termálvizes és gyógyvizes fejlesztésekbe, hiszen a turizmusfejlesztésnek csak egyik szegmense az egészségturizmus, ráadásul ezen belül a fürdőfejlesztésekre, valamint a szálláshelyfejlesztésekre költött forintok is nehezen elkülöníthetők. Az Önkormányzati Minisztérium Turisztikai szakállamtitkársága kérdésünkre elmondta, hogy 2001-2008. között a wellness és gyógyfürdő profilú fürdők fejlesztésére mintegy 59 milliárd Ft jutott. A Széchenyi Tervből 2001-2003. között 81,5 milliárd forint értékű beruházáshoz 30,2 milliárd forint hazai támogatást kaptak a projektgazdák. 2004-től azonban drasztikusan csökkentek a fejlesztésre szánt pénzek: 2004-2007. között hazai forrásból 4,9 milliárd forintos hozzájárulással 8,5 milliárd Ft értékű beruházás valósulhatott meg. Uniós forrásból ekkor még nem lehetett támogatást igényelni fürdőfejlesztésre, azokkal csak a 2007-2008-tól kezdve számolhatunk. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) Kommunikációs Főosztályán elmondták, hogy az első uniós támogatási időszakban, azaz 2004-2006 között „a Nemzeti Fejlesztési Tervben kifejezetten egészségturizmusra irányuló keret nem került meghatározásra. Az ilyen típusú fejlesztések általában más beruházások hozadékaként, vagy a regionális programok általános keretéből kerültek megvalósításra.”

Folytatjuk