[2009.08.23. 20:27]

– Valójában kik az Otthonvédők mozgalom tagjai és mit akarnak elérni?

– Idén május elsején a Magyar Szociális Fórum, a Civil Összefogás Fórum és a Civil Nemzeti Csúcs azzal a felhívással fordult a társadalmi szervezetekhez, szakszervezetekhez, politikai erőkhöz, hogy Otthonvédők néven fogjunk össze, és akadályozzuk meg a kilakoltatásokat, az otthonok elárverezését, az emberek utcára kerülését. A kezdeményező szerepet a Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége játszotta, Éliás Ádám elnöktől származik az elnevezés is. Végső megoldásként a lakhatási jog törvénybe iktatását javasoljuk. Az ehhez vezető állomások a magáncsőd intézményének bevezetése és a lakásépítési program beindítása. A Francia Nemzetgyűlés tavaly iktatta törvénybe a lakhatási jogot, a francia kormány pedig megígérte, hogy 2012-ig mindenkit fedélhez juttat, még azokat a bevándorlókat is, akik legálisan tartózkodnak az országban. Ez óriási fegyvertény, amiből tanulnunk kell, és idehaza hozzá kell fognunk a megvalósításához. Különben félő, hogy az elhibázott társadalompolitika és az ezt tetéző gazdasági-pénzügyi válság emberek százezreit taszítja a társadalom peremére, és teszi tönkre az életüket.

– Repkednek a számok a sajtóban, találgatják a bedőlt hitelek, árverezések, kilakoltatások számát. Önök milyen adatokkal rendelkeznek?

- Az idén 12-15 ezerre teszik a kilakoltatások és az otthonvesztések számát. Ez az adat egyrészt a Gazdaságkutató Intézettől származik - az év első 4 hónapjában 6 ezer kényszer-árverezésről adtak számot. Másrészt az Árverési Hírekből tudjuk, hogy hetente 600-700 árverést hirdetnek meg. Nemcsak bedőlt devizahitelesek jelzálogként lekötött otthonáról van szó, hanem közüzemi díjhátralékosokéról is. Az utóbbiak közül 470 ezer olyan esetről tudunk - állami háttéranyagokból -, ahol 3 hónapon túl terjedő tartozást halmoztak fel. Ezek közül 210 ezren több mint félmillió forinttal tartoznak. Többségüknek reményük sincs arra, hogy rendezzék a tartozásukat, hiszen nincs miből. Ez nem azt jelenti, hogy mind a 210 ezren utcára fognak kerülni, hanem azt jelenti, hogy Damoklesz kardjaként lebeg a fejük fölött a kilakoltatás lehetősége. Ezek a családok jogszerűen elfoglalt egyetlen otthonukban laknak, és az esetek túlnyomó részében önhibájukon kívül váltak fizetésképtelenné.


– Mi lehet a megoldás, mert ez az óriási volumenű lakossági adóssághalmaz varázsütésre nem szűnik meg? A látványos fellépések is mintha csak tűzoltásra lennének jók.

–Ahhoz, hogy kisegítsék az embereket komplett csődhelyzetükből, politikai döntésre van szükség. Augusztus 18-án a parlament szociális bizottságának rendkívüli ülésén Simon Gábor MSZP-s képviselő hozzászólásában azt mondta, hogy „nem kell gyámság alá venni a népet”, vagyis hogy az embereknek maguknak kell megoldaniuk a problémáikat. Nem tudom, mit gondolnak szavainak hallatán a bajba jutottak! De van egy sejtésem, nem veszik jó néven az efféle politikai hozzáállást. Véleményem szerint elfajulhatnak a dolgok, ha sorsukra hagyják azokat, akik elvesztették a munkahelyüket, a megélhetésüket, mindennapos létfenntartási gondokkal küszködnek, most pedig még az otthonukat is elveszik tőlük! Ez a politikai mentalitás olyan emberellenes, szélsőséges „megoldások” előtt nyithat utat, amelyeket felelős politikus elkerülni igyekszik, nem pedig előidézni. A felelős politikának demokratikus mederben kell tartania a folyamatokat, a demokratikus szabadságjogok megőrzésével kell megoldania a társadalmi gondokat. Ebben az államnak központi szerepet kell játszania a közösségi jogok érvényre juttatásáért. A kérdés természetesen nem szűkíthető le a hitelesek problémájára, sem a kilakoltatások kérdésére. Összefüggő társadalompolitikai kérdésről van szó, magáról az elszegényedésről és a megélhetési gondok általánossá válásáról. Ezen a gondon a parlament szociális bizottsága egymaga nem tud úrrá lenni. Az uralkodó politikát kell felülvizsgálni! Mégpedig az anyagi javak átcsoportosításával a bérből és a fizetésből élők javára. Ehhez társadalompolitikai irányváltásra, rendszerkorrekciós megújhodásra van szükség. A Magyar Szociális Fórum - Gazsó Ferenc szociológus professzor „rendszerkorrekciós téziseinek” szellemében – ilyen új társadalompolitikát akar.

- Ez kicsit „homályosnak” tűnik.

- A rendszerkorrekció lényege az elosztási viszonyok módosítása a dolgozó rétegek, a kis- és középvállalkozások javára. A mostani elosztási viszonyokra ugyanis az jellemző, hogy miközben a hazánkban tevékenykedő bankok profitja az elmúlt 5 évben az EU átlagának a duplája volt, és közpénzből óriási összegekkel még támogatták is a bankokat, 3-3,5 millióan élnek a létminimum küszöbén, a kis- és középvállalkozók tömegesen mennek tönkre, a hitelezők pedig családok ezreit fosztják meg otthonuktól. A rendszerkorrekció igazságosabb, emberségesebb társadalmi viszonyokra irányul, szemben a mostani politikával, amely elmélyíti a szakadékot gazdagság és szegénység között. Rendszerkorrekción új egyensúlyt értünk tőkéből és munkából származó jövedelmek között az utóbbiak javára. Egyetemessé akarjuk tenni a közteherviselést, fel akarunk hagyni az olcsó munkaerőn alapuló gazdasági prosperitás gyakorlatával, folyamatosan gyarapítani akarjuk a jövedelmeket, és közelíteni az EU átlaghoz. Érvényt akarunk szerezni a tulajdonformák alkotmányban deklarált egyenértékűségének, a nemzeti fejlődést szolgáló politikával akarjuk felváltani a jelenlegit, mert a neoliberális politika gátolja a nemzeti felemelkedést, alárendeli és kiszolgáltatja az országot a globális érdekeknek. Tisztában vagyunk azzal, hogy az „új egyensúly” megteremtéséért szembesülni kell a nagytőke vezető köreivel, a multinacionális cégekkel. Ezért csak komoly tömegtámogatással, széles demokratikus összefogással számíthatunk sikerre. De hozzá kell fogni az előkészítéshez, mert lényeges javulásra nem számíthatunk addig, amíg kiviszik az országból a nemzeti fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen értéket, ráadásul még az ország adósságát is törlesztenünk kell. Magyarországnak helyre kell állítania nemzeti szuverenitását a fejlődéséhez nélkülözhetetlen privatizált javak fölött, és meg kell védenie maradék nemzeti vagyonát, földjét, természeti kincseit, közszolgáltatásait a további privatizálástól. A válságból kivezető út szociális irányban tárul fel, nem a csődöt mondott neoliberalizmus további erőltetésével.

- Na jó, de amíg kutatók, gazdasági szakemberek jó pénzért tanulmányokat írogatnak, telik az idő.

- Tudjuk, hogy egyesek ennél radikálisabb megoldásokat szeretnének mind a szélsőbaloldalon, mind a szélsőjobboldalon. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy lassan a testtel. Figyelembe kell venni az adott körülményeket, nevezetesen azt, hogy noha a tőkés rendszer újabb válságot vészel át, még távolról sem merültek ki anyagi és emberi tartalékai. Ezért nekünk arra kell törekednünk, hogy az adott keretek között is cselekedjünk az ember érdekében. Megoldásokra kell törekednünk az adott lehetőségek közepette is, a társadalmi viszonyok átalakításának igényével. Reálpolitika! Ebben a szellemben akarunk megoldást találni arra is, hogy az emberek ne veszítsék el egyetlen otthonukat. Az első lépést a kilakoltatások azonnali leállításában látjuk. Ehhez elég egy egymondatos törvény, hiszen a parlamentnek jogában áll 3 hónapra felfüggesztenie a kilakoltatásokat. Egyidejűleg olyan parlamenti vizsgálóbizottságot kell felállítani, amely visszamenőleg ellenőrzi, hogy a bankok törvényesen jártak-e el a hitelszerződések megkötésekor, törvényesen lakoltattak-e ki embereket és árverezték-e el otthonaikat. Látni akarjuk, mennyiben járult hozzá a törvényellenes, jogszerűtlen, becstelen hitelezői magatartás, a túlszámlázás és a törlesztő részletek mondvacsinált kifogásokkal történt felemelése az otthonok elvesztéséhez! A Magyar Szociális Fórum-Szociális Kerekasztalának véleménye szerint vissza kell adni otthonát annak, akitől igazságtalanul elvették. Azért volna fontos parlamenti vizsgálóbizottság felállítása, mert a PSZÁF törvényes lehetőségei ez ügyben nem adottak, vagy erősen korlátozottak. Ezt Farkas Ádám PSZÁF-elnök is megmondta. További törvényekkel hazánkban is be kell vezetni a magáncsőd intézményét, teljesen tehermentesíteni kell adósságuk alól azokat, akik képtelenek fizetni, mert ha részleteket törlesztenének, felkopna az álluk. A csődbe jutottakat vissza kell illeszteni a társadalomba, hogy újra a közösség hasznos tagjaivá válhassanak. Munkához, megélhetéshez kell juttatni őket. Ehhez a munkahely-teremtés az első lépés. Szociális lakásépítési programot kell beindítani, hogy jutányos áron lakáshoz juthassanak a fiatalok, a szerény keresetűek, a rászorulók is. Ezt a programot részben már kidolgozták a civil szervezetek, és szívesen megosztják terveiket azokkal, akik ilyen program beindítására vállalkoznak. Az egész folyamatra a lakhatási jog törvénybe iktatása tenné fel a koronát.

– Kidolgozott a kormány egy ún. etikai kódexet, amelyhez a bankok „önkéntesen” csatlakozhatnak. Kicsit gogoli szituáció vagy inkább kafkai?

- Amikor ez felmerült, elmosolyodtam. Hiszen hogyan lehet az erkölcsi normák tiszteletben tartására bírni olyan vállalkozásokat, amelyek ellenérdekeltek az erkölcsi normákkal szemben? Egy bankárunk a minap nyers őszinteséggel vágta a szemünkbe: vagy üzlet, vagy etika! De hát akkor miért apellál a politikai vezetés a bankárerkölcsre? Talán, mert maga is a nagy pénzügyi érdekek letéteményese? Levelek tucatjait kapjuk olyan panaszosoktól, akik arról számolnak be, hogy tartozásaikat mondvacsinált ürüggyel több 100 ezer forinttal megemelték. A bankokat törvénnyel kell arra kötelezni, hogy tiszteletben tartsák a társadalmi érdeket, ez pedig csak úgy lehetséges, hogy az állam is tulajdonossá válik bennük. Ilyen megoldásra még a kapitalizmusban is mód nyílik. Jó példa rá a német Commerzbank, amely állami támogatással megmenekült a csődtől, de cserében az állam résztulajdonossá lett, és ezzel elérheti, hogy a bank a továbbiakban ne csak a profitot hajszolja, hanem hitelpolitikájával szolgálja a társadalmi érdeket is.

– Az Otthonvédőknek milyen a kapcsolata a kormányzattal?

– Nem tekintenek partnernek bennünket, de mégis hivatkoznak ránk. Két levélben fordultunk Bajnai Gordon miniszterelnökhöz. Az egyikben találkozót kértünk, hogy közösen politikai megoldást találjunk az otthonvesztésre. A MEH egyik főosztályvezetője jelezte, hogy átadták az ügyet a szociális minisztériumnak, ahol további egy hónap múlva egy államtitkár fogadta az Otthonvédők delegációját. Eredménytelenül végződött ez a tanácskozás. Megint Bajnai Gordonhoz fordultunk, és figyelmeztettük, hogy a kilakoltatás már nem csupán vagyonvesztéssel jár, hanem emberéleteket is fenyeget, hiszen egyre több arra utaló jelzést kapunk, hogy kétségbeesett emberek öngyilkosságban keresnek kiutat kilátástalan helyzetükből. A miniszterelnök válaszra sem méltatott bennünket. Ezek után meglehetősen furcsa volt azt hallani Simon Gábor államtitkártól, az augusztus 18-i rendkívüli szociális bizottsági ülésen, hogy a bankokkal és az áthidaló hitellel kapcsolatos kormányintézkedéseket a Magyar Szociális Fórum-Szociális Kerekasztallal folytatott előzetes egyeztetés után hozták meg. Ez nem igaz! Nem csak hogy nem konzultáltak velünk, hanem – ellenkezőleg - figyelmen kívül hagyták követeléseinket. Ezért azon nyomban cáfoltuk Simon Gábor kijelentését.

- És mi a helyzet a politika másik oldalával?

- Július 4-én Orbán Viktornak is levelet írtunk, megkérdeztük, mit kíván tenni a Fidesz, hogy véget vessen a kilakoltatásoknak, és megoldja az önhibájukon kívül fizetésképtelenné vált emberek gondját. A mai napig nem kaptunk választ tőle. Nem hivatalos találkozón Koszorús Lászlótól, a Fidesz elnöki stábjának helyettes vezetőjétől azt hallhattuk, hogy „prioritást fog élvezni a kérdés”. Mi az, hogy fog – kérdem én. Hiszen a családok feje fölül most árverezik el otthonaikat! Az ellenzék magatartása a szóban forgó szociális bizottsági ülésen mintha kissé változott volna. Soltész Miklós (KDNP) ugyanis kezdeményezte, hogy olyan jogszabály szülessék, amely megelőzi a kilakoltatásokat. Emellett sürgette, hogy a Magyar Fejlesztési Bank révén az állam vállalja magára, váltsa ki a tönkrement hitelesek tartozását. Meglátjuk, pontosan mit tartalmaz az a határozati javaslat, amelyet a parlament elé akarnak terjeszteni. De úgy látom, kezdeményezésük helyes irányba mutat. Mi rendkívüli parlamenti ülést is kezdeményeztünk Szili Katalin házelnökhöz írt augusztus 8-i levelünkben, és reméljük, hogy a szociális bizottság rendkívüli ülése után ezt is minél hamarabb összehívják a kilakoltatások leállítása érdekében.

Izgalmas történetük, másokat is érdeklő problémájuk, ingatlanokkal kapcsolatos kérdésük van? Ha igen, küldjék el nekünk a foszerkeszto@ingatlanmagazin.com címre!