[2009.05.16. 17:50]

Egymás után kétszer verik szét a rakpartot

Ahogy a kínai Nagyfal, úgy a Duna is látszik a Holdról, tudtuk meg Z. Halmágyi Judit építésztől, az idén a Dunát központba állító URBITÁLIS Majális keretében a REevolutio Programiroda által szervezett hajókirándulás egyik előadójától. A rendhagyó városnéző túra a Batthyány térről indul, Beleznay Éva, Budapest megbízott főépítésze a folyóról rögtön az elbontott rakpartra tereli a figyelmet, a Dunát ugye nézegessük műholdról, a rakparton viszont nincs sok látnivaló, szombat van, hát nem is építik. Az átalakítására azért van szükség, mert a szennyvíz egy része tisztítás nélkül ömlik a Dunába, 2010 végétől viszont csak a négy szennyvíztisztító valamelyikén keresztül folyhat a folyóba. Azért elgondolkodtató, hogy miért nem lehetett az átépítést az ötletpályázat stádiumában tartó tényleges rakpart-átalakítással egybekötni? Ezt Beleznay Éva sem tudja, de legalább sajnálja.

Minden folyamatban, de nem történik semmi

Máris suhanunk tovább, a megbízott főépítész asszony most a Várkert Bazárra mutat, mint nemsokára felújításra kerülő épületre. E vidám hajókázáson inkább nem megy bele a részletekbe, pedig lenne miről mesélni. Például arról, hogy a befektető Foundation Kft. és az állam már három éve pereskednek, a kormány meg március elején megvonta az uniós támogatást a projekttől. Majd a Rác Fürdőhöz érünk, itt a Tabánból a Citadellára induló sikló helyét láthatjuk. Jó hír, hogy az engedélyezés már folyamatban van – úgy nagyjából három éve persze. A Gellért Szállóhoz közeledve megtudjuk, hogy itt tartották 1937-ben az első nemzetközi fürdőügyi kongresszust, ahol e nemzetközi szervezet központjának Budapestet választották meg. Fürdőben most is jól állunk, inkább a hidak okoznak fejtörést. A Szabadság híd felújítása nemsokára befejeződik, a Margit hidat viszont nyáron két évre lezárják, bár a villamos, a biciklisek és a gyalogosok továbbra is közlekedhetnek rajta. A dugóban majd arra tessék gondolni, milyen szép lesz a híd, ha elkészül. Azt ugyanis az 1944-es bombázás után nem rekonstruált kőszobrokkal, valamint az eredeti lámpatestekkel és vasszerkezettel adják vissza az utazóközönségnek.

Ferencváros sosem férhet a Dunához

Dr. Sersliné Kócsi Margit, a IX. kerület főépítésze arról számol be, hogy nem keltenek hiú ábrándokat a ferencvárosiakban: ők sosem kerülhetnek közvetlen kapcsolatba a Dunával, hiszen itt a sodort partszakasz miatt nagyon magas a rakpart. Viszont lesz mélygarázs és felszínrendezés a Bakáts téren, megújul a Nehru Park, valamint a Csarnok, a Fővám és a Kálvin tér, a Közraktárak helyén pedig 2010-ben átadják a nevében a közép-európai idő angol rövidítésére, formájában pedig egy bálnára hajazó kulturális központot, a CET-et. A ferencvárosi főépítész asszony azt is elárulja, a Duna ideális szélességű, átlag 300 méter, s ezért van olyan szép látványa Budának Pestről, illetve Budáról Pestnek, mely Kőbánya felé majdnem a budai hegyek magasságáig emelkedik. A horizontálisan ideális Duna vertikálisan sajnos kihívásokkal küszködik: míg három éve 5,4 méter volt a vízszint ingadozása, addig ma már a klímaváltozásnak köszönhetően 9,4 méter. Szomorú hír, hogy a Dunára tervezett menetrend szerinti BKV-gyorshajójáratok még mindig csak az ötlet szintjén tartanak.



5-ös metró és olimpia a szigeteken

Arató György, a XIII. kerület főépítésze a dunai szigetekről mesél: a Margitszigetre, melynek nemrég készült el a stratégai terve, az 5-ös (sic!) metró állomását tervezik létesíteni. Valóban remek lenne, ha az óránként 15 000 embert szállító metró ezen embermassza akár csak harmadát is a leterhelt és lepukkant szigetre tenné ki. Talán inkább a palackozóüzemhez kellene csöveket építeni, hogy az ásványvizet azokon, és ne napi egy tucat teherautón vigyék el a rekreációs területről. A Hajógyári-szigetre vigalmi negyed épül; ennek a Marina lakói éppúgy fognak örülni, mint a Szent István parkiak a margitszigeti szabadtéri szórakozóhelyeknek. A Népszigeten pedig nincs változás, de nem is lesz. Hullámterület az egész, s hiába dolgoznak most új rendezési terven, azzal is csak a telekviszonyokat kívánják majd rendezni. Nincs az a beruházó, akinek megérné csónakházakat építeni. Azért akad néhány tennivaló: a műemlék szivattyúházaknak, melyek a MÁV gőzmozdonyaihoz szolgáltatták a vizet, most új funkciót keresnek, s a sziget szerepet kapott a 2020-as olimpia koncepciótervében.

Gyárak helyett szálloda és egyetem

A XIII. kerület part menti részével egyébként van mit dicsekedni: bár a lakáskomfortot tekintve rosszabb itt lakni, mint egy lakótelepvárosban, mert kevés a zöldterület, az új lakóparkoknak köszönhetően a lakásárak évente 10-12 százalékkal emelkednek. A Hélia Hotel mellé egyébként szállodasort akarnak kialakítani, ahogy a gyógyvízét a Hősök tere alól kapó Dagályhoz is hotelt terveznek. A rakpart napjai a budai oldalhoz hasonlóan itt is meg vannak számlálva – tessék a 365-öt beszorozni mondjuk tízzel, mert elkapkodni azért semmit sem fognak. A kerület oldalt nyitott, tetején pedig zöldfelülettel borított alagutat szeretne a rakpart helyett, egyszóval Budapest Plázs biztosan nem lesz többé, az ott lakók nagy örömére. A Marina Part mellett elhaladva Arató György elmondja, hogy láthatóan lassult az építési kedv, s nagy probléma, hogy bár másfélszer annyi gépkocsibeálló van a mélygarázsokban, mint albetét, a Marina lakói mégis szívesebben parkolnak a sétányokon. Hajónk csaknem a Megyeri hídig úszik; ezalatt gyönyörködhetünk a luxus lakóparkoknak hirdetett, valójában csak üdülő minősítést kapó Római parti lakásokban, a Gázgyárhoz érve pedig megtudjuk, hogy biológiára és matematikára szakosodott magánegyetem épülne mellé, a Graphisoft Parkhoz kapcsolódva.

Egy kihagyhatatlan nevezetesség

A kirándulás fénypontja azonban egyértelműen a Prestige Towers-i partraszállás. Kiderül, hogy a lakóknak itt akár hajnali háromkor is felfűtik a szaunát, ha ez a kérés, a közös költség viszont 630 forint négyzetméterenként. Megtekinthetjük az egyik penthouse lakást is, mely feledhetetlen élmény: olyan, mint egy négyzet alakban körbefutó szűk folyosó, melyet ugyanígy vesz körbe egy szűk terasz, rosszul lerakott kőkockákkal borítva. Kilátás az aprócska, lehetetlen formájú kültéri medencére, a maximálisan beépített Marinára, a dzsumbujos Népszigetre, és a még mindig ipari jellegű jachtkikötőre, mindez 200 millióért. Hát ez lenne a budapesti építészeti etalon.