[2008.12.26. 14:24]

A növények csak ahhoz szólnak, aki érti a nyelvüket. Nem panaszkodnak, de ők is fáznak, sőt el is pusztulhatnak a téli zimankótól, ha gazdájuk nem törődik velük - kezdtem a mondókámat és folytattam mindaddig, amíg útitársam le nem szállt a harmadik állomáson. A továbbiakban azt írom le, amit ott, neki nem volt alkalmam elmondani.

A növények még jobban ki vannak szolgáltatva a környezetüknek, mint az ember és az állatok, mert nem tudják változtatni a helyüket, nagyon rászorulnak az ember bölcs segítségére! A mi kerti növényeink a mérsékelt vagy a mediterrán klíma gyermekei, amelyeknek életmódját a négy évszak periodikus változása alakította ki: tavasszal, amikor a levegő és a talaj felmelegszik, megindul a vegetáció, a nyári melegben és hosszú nappalok idején kulminál, majd ősszel fokozatosan befejeződik, hogy megkezdődjék a téli pihenés időszaka. A nyári hónapokban a növények jelentős mennyiségű tartalék tápanyagot halmoznak fel a szöveteikben és ősszel-télen, amikor az élettevékenységük a minimálisra csökken, (de az önfenntartásukhoz és a légcseréjükhöz mégis tápanyagokra van szükségük) ebből az éléskamrából látják el magukat.

A lombhullató fák és cserjék ősszel levetik lombruhájukat, hajtásaik megfásodnak, virág- és hajtórügyeiket vastag pikkelylevelek védelmezik a fagytól és az ólmos eső hatásától, ilyenkor legfeljebb a zord és tartós időjárás tesz kárt bennük. A gyümölcsfák közül a kajszi- és az őszibarackfák a legérzékenyebbek, ezért jó módszernek látszik az, ha e fák törzsét és vastagabb ágait mésztejjel permetezzük be: ez mérsékli a szövetek hőingadozását, ezért csökken a rügyek és a kéreg alatti szövetek elfagyásának kockázata. Az ősszel ültetett és az egy-két éves csemeték is érzékenyek a fagyokra, ezért biztonságosabban áttelelnek, ha a tövüket 15-20 cm magas földkupaccal védjük a talaj átfagyása ellen. Minden növénynek jót tesz, ha a tövüket vastagon betakarjuk lehullott lombbal, fűkaszálékkal vagy éretlen komposzttal.

Forrás: Édenkert.hu