[2008.11.17. 21:15]

A gázkészülékek:

A korszerű gázkészülékek magas hatásfokukat azáltal érik el, hogy az égésterméket minden korábbinál jobban lehűtik. Ez az alacsony, gyakran 100 °C alatti égéstermék-hőmérséklet csak igen kis kéményhuzatot hoz létre, így szerencsétlen esetben egy kedvezőtlen irányú szél a kémény működését meg tudja akadályozni, sőt az áramlást benne meg is tudja fordítani.

Különösen veszélyesek a kémény működése szempontjából a fűtésen kívül használati melegvizet is adó ún. átfolyós kombi készülékek. Ezeknek hőteljesítménye a megfelelő meleg víz mennyisége biztosítása érdekében leggyakrabban 24 kW. Ezzel szemben egy megfelelően hőszigetelt lakás fűtési hőigénye ma már nem több, mint 5-10 kW, ez is csak a legnagyobb hidegben jelentkezik. A fűtési igény szerint jelentkező kisebb, a vezérlő elektronika által önműködően beállított hőteljesítmény a kéményt megfelelően felmelegíteni nem tudja, a huzat katasztrofálisan lecsökkenhet. A baleseteknek ugyanis kedvez a nem túl hideg éjszaka: a készülék csökkentett teljesítményen működik, kéményhuzat szinte nincs, az égéstermék a lakásba áramlik, a feldúsult szénmonoxid gyilkol, hiába is jó állapotú a kémény.

Füstgáz szenzor:

Ma már előírás a korszerű gázkészülékekben az égéstermék kéményből történő visszaáramlásának hatására a készülék üzemét „letiltó” füstgáz szenzor. Ez a készülékek többségében egy hőmérséklet-érzékelő, amely a „rossz irányban” áramló égéstermék magasabb hőmérsékletét érzékelve avatkozik be. Ezen érzékelők működését azonban az előírások szerint, csökkentett teljesítményen – tehát a visszaáramlás keletkezése szempontjából legveszélyesebb állapotban – nem vizsgálják, és a forgalomban lévő készülékek nagy részénél csökkentett teljesítményen nem is működik!

De nem működik ez a „füstgáz szenzor” a bekövetkező balesetek további okaként jegyzett kazán hőcserélő eldugulásakor sem. Léteznek ugyan ezt kiküszöbölő, két égéstermék hőmérséklet-érzékelővel kialakított, biztonságosabb, „intelligens” készülékek, ezek azonban a magasabb árkategóriába tartoznak, emiatt elterjedésük korlátozott. A kémény megfelelő működésnek és ezzel az égéstermék zavartalan eltávozásának esélyeit – az energiatakarékossági szempontból kívánatos, és egyre jobban terjedő – jó hőszigetelő képességű ún. fokozott-légzárású nyílászárók tovább rontják.

Elszívók:

Még súlyosabbá teszi a helyzetet az ilyen szellőzetlen lakásokban üzemelő WC és fürdőszobai elszívó, konyhai páraelszívó. Gyakran mutatható ki műszeres méréssel, hogy ezeknek a gépi elszívóknak a működése során az elszívott levegő helyett a kéményen keresztül áramlik be a levegő, illetve ha a gázkészülék üzemel: annak égésterméke.

Mindezek a jelenségek a szakemberek előtt hosszú ideje ismertek. Ennek alapján Európa számos országában a „B” típusú (kéményes) gázkészülékek lakótérben való elhelyezését megtiltották, vagy erősen korlátozták. Helyettük a „C” típusú, zárt égésterű, biztonságos gázkészülékek alkalmazását helyezik előtérbe. A korszerű, ventilátoros kivitelű „C” típusú zárt égésterű készülékek nem csupán biztonságosak, hanem az égési levegő pontosabb szabályozása miatt gazdaságosabb üzeműek is a kéményes készülékeknél. A legkorszerűbb, magas hatásfokú ún. kondenzációs készülékek pedig csak zárt égésterű, ventilátoros kivitelben léteznek.
Sajnálatos módon Magyarországon az évtizedes, megmerevedett műszaki-jogi szabályozás még ma is a balesetveszélyes és gazdaságtalanabb kéményes készülékeket preferálja, és a biztonságos, zárt égésterű készülékek elterjedését akadályozza.

Termofor kémények:

Fokozottan veszélyeztettek az ún. termofor-kéményes, vagy más néven mellékcsatornás gyűjtőkéménnyel épült lakóházak, melyeknek lakói – nem túlzás – állandó életveszélynek vannak kitéve a kémények instabil működése miatt. Ezek esetében gyors és elfogadható költségű megoldás bár technikai oldalról biztosított, ám a megvalósítást jogszabályi háttér akadályozza. Így egyelőre marad az életveszélyes állapot, amelyet az ilyen kéménnyel ellátott épületekben bekövetkezett számos tragédia tanúsít.

A súlyos baleset-veszélyességen túl nem lehet szó nélkül hagyni azt a körülményt, hogy a „B” típusú kéményes gázkészülékek többsége – beépítési körülményektől és műszaki állapottól függően – különösen üzeminduláskor, a felmelegedés szakaszában, naponta esetleg több százszor ismétlődően a lakótérbe is kibocsát szennyező anyagokat: szén-dioxidot, szén-monoxidot, nitrogén-oxidokat. Ennek egészségügyi hatása, idült légúti megbetegedésekben való közrejátszása felmérhetetlen.

Ugyancsak súlyos a helyzet az „A” típusú, tehát égéstermék-elvezetés nélküli gázkészülékek hazai alkalmazásával. Ebbe a kategóriába tartozó, kémény nélküli tárolós vízmelegítők lakótérben csak Magyarországon engedélyezettek. Tízezer számra kerültek forgalomba – és kerülnek forgalomba ma is – anélkül, hogy káros hatásukról a fogyasztók bármiféle felvilágosítást kapnának. Igaz, hogy teljesítményüket a szabvány maximum 2 kW-ban korlátozza, de víztartalmuk felmelegítéséhez 5-6 órán keresztül folyamatosan működnek, ez alatt az idő alatt 2 kg! szén-dioxidot, némi szén-monoxidot és nitrogén-oxidot juttatva a lakás légterébe. Nem mellékes idézni azt a statisztikai adatot, mely szerint Magyarországon a légúti megbetegedések miatt elhunytak száma ötszöröse a szomszédos Ausztriában hasonló okok miatt elhunytakénak! Ez nem magyarázható éghajlati különbségekkel, de még a Trabantok nagy számával sem!