[2008.11.09. 18:14]

Városrehabilitációs törekvések

A 2007-2013 közötti uniós fejlesztési periódusban a város rehabilitációs programokkal kívánja felpezsdíteni és megújítani a város vérkeringését. 3 és fél milliárd forintnyi fejlesztési forrás állhat rendelkezésre. Nemcsak a köztereket és az ingatlanállományt kell megújítani, de a városi kohéziót, a lokálpatrióta érzéseket is erősíteni kell, ahogy az Integrált Városfejlesztési Stratégiában olvashatjuk: „környezeti kultúrában nagyon távol álló településrészek élnek együtt”. Kazincbarcika több település összekapcsolásából jött létre, ezek közül legjelentősebbek értelemszerűen Barcika és Kazinc, de nemrég vált le például a városról Berente. Ez is jelzi, hogy a város nem szerves egységben, több évszázad alatt kialakult városképet mutat, hanem több elkülönülő városrészből áll, így például a várostól északra 5 kilométerre található Sajóivánkáról gyorsabban be lehet érni a városközpontba, mint a város déli területeiről.

A történelmi okok miatt eklektikus képet mutat a város: van itt az őstelepülések XIX. századi falusias hangulatát árasztó tornácos házas övezet, vagy dél felé kertvárosi övezettel találkozhatunk, amelyet a társadalmi szegregáció és a státuszbeli különbségek lassan szétpasszíroznak. Emiatt a kertváros egyik felébe költöznének is emberek, azonban a másik rész eltérő életmódot folytató néprétegei miatt megtorpannak. A közel 6000 főt számláló roma lakosság anyagi helyzete és munkanélkülisége miatt sem képes a lakókörnyezet hozzáadott értékeinek megteremtésére. Továbbá a panelházakból álló lakótelepek is jelen vannak, és akkor még ott van a már említett központ az ötvenes évek házaival. A jövőbeni veszélyek között említhetjük az épületdegradációt, az ingatlanok értékének további csökkenését.

Ezért az egyik akcióterv célja a fő utcának és környékének revitalizálása, a közterületek, a parkrendszerek és a központi épületek felújítása, összességében egy 21. századi város kialakítása. Pogány István szerint az Egressy út, vagyis a város fő utcája, külső arculatának rendbe tétele önmagában kevés lesz, ha a leromlott házakat belülről nem renoválják, a műszaki tartalmat, fűtésrendszereket nem korszerűsítik. A látványosnak ígért változtatás hitelekből történő finanszírozása tönkreteheti a város pénzügyi jövőjét, ki fogja visszafizetni a kamatos kamatokat, ha a város ez idő szerint is komoly veszteséget termel, teszi fel a kérdést Pogány úr.

Félresikerült panelrehabilitáció

Az Agóra Ingatlanforgalmazó Iroda tulajdonosa a panellakások azbesztmentesítését és az egyéni hőmennyiségmérők beépítését is a fontos teendőnek tartja (a szigeteléshez használt azbeszt rákkeltő hatása miatt), mert enélkül a panelfelújítás mit sem ér, hiszen nincs sok értelme kártyavárat építeni. A panelrehabilitáció is félresikerült véleménye szerint (bár jó üzlet a kivitelezőnek és esetleg a közös képviselőnek), mert a nyílászárók cseréjéig és a külső hőszigetelésig, lapradiátor felszereléséig csak-csak eljutnak, de a gépészet teljes megújítására – fűtésrendszer és vízvezeték-hálózat cseréjére – már nem kerül sor.

A lakások egyedi mérőórákkal történő felszerelése nem történik meg, csak a házak egyedi mérésére van lehetőség az esetek többségében. Vagyis a megtakarított hőmennyiség akár el is távozhat a lakásból a túlfűtött házak miatt a nyitva tartott ablakon át. A lakástulajdonos annyit tud csak spórolni, amennyit az épület szigetelésével nyertek, de nem a saját maguk által fogyasztott hőmennyiséget fizeti. Így aztán bár csökken a fűtésszámla, de szemfényvesztés az egész, ha nem a saját fogyasztását fizeti a lakó, hanem a lakóközösség átalányát. De kinek áll érdekében, hogy a fűtési számlák ne csökkenjenek? Vagy jól fizető projekt a Távhő az önkormányzatnak?