[2008.10.08. 00:51]

Amerikai rémálom

Dél-Kalifornia, Inland Empire. A hangzatos nevű régió néhány éve még az ígéret földjének tűnt; egymás után épültek a szebbnél szebb és nagyobbnál nagyobb családi házak. A kertben úszómedence, a nappaliban plazmatévé, a konyhában szobányi hűtő, a hatalmas garázsban még hatalmasabb kocsi. Íme az amerikai álom - mely színtisztán hitelből valósult meg. Az utóbbi hónapok történései azonban mindenki számára egyértelművé tették, hogy a már régóta halványuló amerikai álom végérvényesen szétfoszlik. Dél-Kaliforniában jelenleg napi 7 000 család veszti el otthonát: mivel nem képesek fizetni a törlesztőrészleteket, a bankok elárverezik a házaikat. Az Egyesült Államokban számos tévéműsor foglalkozik azzal a témával, hogy mi történik azokkal a családokkal, akiknek egyik napról a másikra el kell hagyni otthonukat. Egyelőre még nem készült statisztika arról, hogy vajon a kilakoltatottak hova költöznek, az azonban biztos, hogy többségük még a személyes tárgyait sem viszi magával.



Még az urnákat is hátrahagyják

A kaliforniai kertvárosok egyre inkább szellemvárosokhoz hasonlítanak. Az üresen álló házakból ugyanis csak a lakók tűnnek el. A bútorokat, számítógépeket, televíziót nincs pénzük elszállítani, az étel és a ruhák többsége nem fér el a családi kocsiban, az árválkodó játékok a számtalan kisgyermek életében bekövetkező nehéz fordulatra figyelmeztetnek, az pedig a szülők depressziójára utal, hogy még a családi fotókat is hátrahagyják. E lomokká vált személyes tárgyak eltakarítása azonban ugyancsak jövedelmezővé tette a bankokkal leszerződő takarító cégeket. A néhány éve még 2-3 főt foglalkoztató kisvállalkozások többsége jelenleg akár 100 alkalmazottal is dolgozik, és rengeteg újonc vág bele a lomeltakarítási üzletbe. A cégek alkalmazottai nemcsak fontos okmányokat, például születési anyakönyvi kivonatokat találnak a házakban, hanem esetenként az amerikai szokás szerint otthon tartott, a rokonok hamvait rejtő urnákat is. A takarítók természetesen megtartják a fontosabb „leleteket”, a többi tárgy azonban a szemétben landol - kivéve, ha valamelyik munkatársnak megtetszik valami, hiszen akkor hazaviszi.

Lélektelen és pazarló az eljárás

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez hasonló feladatot betöltő, a banki ügyfelek panaszait is kezelő Office of the Comptroller of the Currency megkeresésünkkor nem tudott válaszolni arra a kérdésre, hogy vajon jogszerű-e a bankok eljárása, melyben mások tulajdonát a szeméttelepre szállítják. Inkább a U.S. Department for Housing and Urban Development nevű szervezethez irányítottak, ahol a sajtóosztály szerint a bankok igenis jogszerűen járnak el, hiszen a volt lakók maguk döntöttek úgy, hogy hátrahagyják személyes tárgyaikat, melyekre azonban a hitelintézeteknek nincs szüksége. Kérdésünkre, hogy a nagy mértékű kilakoltatásokra tekintettel törekszenek-e az amerikai fórumokon gyakran felvetett ötlet megvalósítására, azaz hogy a rengeteg értékes holmit esetleg jótékony célokra használják fel, a U.S. Department for Housing and Urban Development nem kívánt válaszolni.