[2008.10.04. 16:02]

Kicsi vagy nagy?

Egy régi orosz legenda szerint Sándor cár a birodalom teljhatalmú ura összeveszett tanácsadóival, amikor az orosz földet átszelő vasutat tervezték. A cárevics emberei váltig bizonygatták, hogy az öreg kontinenssel megegyező nyomtávú vasutat kell építeni Oroszországban is, hisz így zökkenőmentes lehet a közlekedés Európa és Ázsia között. Az Atyuska azonban a hosszú győzködés után kifakadt, mondván, hogy az Orosz Birodalom nagyságát a vasútnak is ki kell fejeznie, amit a férfi nemi szerv méreteire tett obszcén kifejezéssel nyomatékosított. Az orosz szóvicc szerint a muszka hímtag mérete pont 89 milliméterrel tér el az európaitól.

89 mm. Pontosan ennyi a különbség a széles és a normál nyomtávú vasút között, és ennek köszönheti Záhony a létét, stratégiai és gazdasági fontosságát. Nem is olyan rég ez a térség volt a kelet-nyugat kapuja, az oda-vissza irányú vasúti kereskedelem központja, valamint a nyomtáv különbségből eredően Európa egyik legfontosabb, legforgalmasabb szárazföldi logisztikai és átrakodó központja! A Záhonyiak ma is büszkén emlegetik, hogy a városuk szélén véget érő széles sínpár túlsó vége a szibériai Vlagyivosztokban található.

Glória és exodus

A Tiszakönyök hajdani virágzó centruma, a 4700 fős kisváros ma komoly gondokkal küzd. A 80-as, 90-es években gazdaságilag zeniten lévő településen komoly a munkanélküliség nagysága. A legnagyobb munkaadók a térségben az önkormányzatok. Amit fontos megjegyezni, hogy bár a köztudatban csak Záhonyt emlegetik, mint fontos vasúti csomópontot, valójában róla és a körülötte levő további 15 településről kell beszélnünk, összesen 50 000 főről. Ennek a területnek egy részéből az elmúlt időszakban önálló kistérséget alakítottak ki. A mikrorégió 11 települést foglal magába, mintegy 25 000 fős népességgel -, egy olyan területen, ahol 100 km-es körzetben 5 ország található, mintegy 20 milliós fogyasztói populációval az Európai Unió határvidékén. Ebből is látszik a terület üzleti jelentősége, a hadászati, stratégiai jelentőségéről nem is beszélve, hiszen a schengeni határon túl, és a már említett transzszibériai széles (1524 mm)- és európai normál nyomtávú (1435 mm) vasútvonalak találkozása mellett, itt halad át az ún. V. számú Páneurópai Közlekedési Folyosó is, a közelében pedig az M3 autópálya. Az itt kialakított 84 négyzetkilométeres területével Közép-Európa legnagyobb szárazföldi kikötőjéről beszélünk.

Eltekintve a fent említett orosz szóvicctől, a széles nyomtávnak hadászati okai voltak és vannak. Annak idején a felívelő orosz birodalomban a napóleoni háborúk után, úgy gondolták stratégiailag könnyebb megvédeni a területet, ha a betörő ellenségnek már a határon utánpótlási gondjai adódnak. Csak érdekesség, hogy az akkori hanyatlófélben lévő Spanyol Birodalom vezetői is hasonló gondolatokat forgattak a fejükben, így ott is a normál európai szabványtól eltérő sínpárt fektettek le (1600 mm), a záhonyihoz hasonló átrakodó helyekkel. A későbbi háborúk során a nyomtávkülönbség már csak egy akadályozó tényezővé redukálódott le, persze olyanná, amivel azért számolni kellett. A II. világháborúban a benyomuló német csapatok első intézkedéseinek egyike volt, hogy lefoglalták a szovjet vonatparkot, ezáltal biztosítva a Wehrmacht rugalmas szállítását.



A világháború után Kárpátalja Szovjetunióhoz csatolásával jelenik meg a határ túlsó oldalán a széles nyomtáv. Ekkor értékelődött fel a térség gazdasági jelentősége is. A Kádár-rezsim a 60-as évektől kezdte folyamatosan kezdte kiépíteni Záhony és térsége mai vasúti infrastruktúráját, elsősorban a szovjet kereskedelemre alapozva. Ez a 80-as évek elején már elérte a 16 millió tonnát, ami mai szemmel nézve álomnak tűnik. A rendszerváltozás után kezdődött a vidék kálváriája. A megváltozott politikai viszonyok néhány év után már érződtek a kereskedelemben is. Átalakult a hazai nagyvállalati struktúra is, így mind az export, mind az import meredeken zuhanni kezdett. A kitermelés minősége is jelentős javuláson ment keresztül az idő múlásával. A nyersvasat ma már tisztítva szállítják, így ez is leredukálta a vasúti forgalmat, de a gyökeres változást maga a közúti szállítás viharos előretörése okozta. 1998-ban a vasúti forgalom 4,8 tonnára esett vissza. Megváltoztak az üzleti igények is, ma már nem az átrakodás az elsődleges cél (nyersanyagnál még igen), hanem az áru csomagolása, elosztása, ami korszerű logisztikai központok létrehozását igényel. Mindezek mellett figyelembe kell venni azt is, hogy Záhony és térségének ipari-, vasúti parkja elavult műszaki állapotban van. Az annak idején betelepített műszaki gárda, és kiszolgáló személyzet gyakorlatilag elvesztette munkáját, óriási az elvándorlás is, elsősorban a fiatalok körében.

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek