[2008.09.30. 16:16]

A disznókői Traktorgarázs világszínvonalú

– Más. Az ön művészetének organikus stílusjegyei segítettek abban, hogy különféle borászatokat tervezhessen? Hiszen a magyar borászat tradíciói folytán szinte szükségszerű alkalmazni hagyományos elemeket.

– Szerintem, fordítva van. Az embernek olyan lesz a stílusa, amilyen házakat csinál. És olyanokat tervez, amilyennel megbízzák. Tehát nem én döntöm el, hogy megbíznak-e egy borászattal, hanem a sors, vagy a megbízó. A disznókői borászattal egy francia úriember, a bordeaux-i borkirály, Jean-Michel Case bízott meg, iderepült és felkért erre a munkára. Mint ahogy a lányokhoz beállít éjfélkor a herceg fehér lovon. Ez egy nagy lehetőség volt.

– És volt kint Bordeaux-ban?

– Jean-Michel meghívott Bordeaux-ba, hogy beszélgessünk. De előtte adott 3-4 napot meg a Rover menedzserautóját, ami akkor topmodell volt, és beköltöztem egy kastélyba, ahol egyedül voltam a személyzettel. A környék összes híres chateau-jába be voltam jelentve, minden helyen elmagyarázta a menedzser, hogy a borászat hogyan működik. És ezután ültünk le tárgyalni és kezdtük el a munkát.

– Miféle újdonsággal szembesült, ami nálunk hiányzik?

– Minden borászat más és más. Ahány ház, annyi szokás. Jártam jó néhány új borászatban is. Rájöttem, hogy mindennek találnak helyet, csak aminek nincs szüksége konkrét helyre, annak nem találnak helyet. Hogy jobban értsük: a borászat közepén elmulasztanak hagyni egy nagy üres helyet, ahol a borkészítéshez, a bor alkímiájához szükséges munkafázisok végrehajthatók. Ezért rájöttem, ha jó borászatot akarok tervezni, akkor azon kívül, hogy mindennek van helye, középen meghagyok egy olyan üres flexibilis teret, ahol az előre meg nem határozható tevékenységek megtörténnek. Mint Disznókőn az a nagy csarnok.



– Miért nem épülnek nálunk igazán modern borászatok? Még az újak is merészségben távol állnak a nyugati trendektől.

– Jean-Michel azt kérdezte 1992-ben, hogy miért nem olyan lett az egész épületkomplexum, mint a Traktorgarázs, amit elvontsága miatt ufónak is mondanak. Disznókőn ugyanis a főépület kicsit visszafogottabb stílusú, de a mai napig rendben van, mivel van mellette egy műemlékház: a Sárga Borház. Egyébként két éve az Architecturer Design közölte a Traktorgarázst, amit amúgy is sok könyvben publikáltak, anno még a Financial Times hozott róla önálló kritikát.

– Azt írták a Traktorgarázsról, hogy megelőzte a korát. Ez mit jelent?

– Például két éve az Architecturer Design 2002-esnek datálta, noha 10 évvel korábban épült. 1992 táján indult az a biomorf irányzat, amelyet folding-nak is neveznek, s amelynek Zaha Hadid az egyik legfontosabb képviselője, de itt említhetjük meg Franco Gehry vagy Libeskind nevét is. Szalagszerű, monumentális amorf tömbökkel formálják meg az épületeket. Ha úgy vesszük ez a Traktorgarázs 1992-ben pontosan ott tartott, ahol a nyugati építészet. Ha elemezni kellene, bár ez nyilván nem az én tisztem, ez az épület a magyar organikus építészetből indulva ugyanazt a lépést tette meg akkor, mint amit a dekonstruktivizmusból és az újmodernizmusból induló nyugati építészek. Egy ponton ez a két folyamat találkozhatott volna. Ez azt mutatja, hogy ha az ország szerencsésebb lett volna gazdasági és politikai értelemben, akkor az organikus építészetnek olyan kifutása lehetett volna, ami párhuzamosan haladna a nyugati biomorf építészettel. A tokaji Traktorgarázsom ezt az építészeti és történeti lehetőséget jól példázza.

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek