[2008.09.30. 16:16]

Az organikus művészet és Zaha Hadid

– Ön épített irodaházakat, például a Margit Palotát vagy Budaörsön irodakomplexumokat, tehát Ön is, ha úgy tetszik, a multitőkének dolgozik, vagy az csupán normális piaci magatartás, hogy elfogadja a megrendelést?

– Ez piaci munka. A hitvallás pedig a dolgok tárgyilagos megítélése: vagy elhazudjuk, vagy nem. Én egy suszter vagyok, aki ezen a piacon élek, ezen belül nyilvánvalóan jobbító, gyógyító szándékkal próbálok dolgozni az adott keretek között. Ezen belül a korábbiakban vázolt kérdések szakmai kérdésekké válnak, amikor közelről szembesülök velük. Budapest sorsa az elkövetkezendő húsz évben az úgynevezett szintterületi mutatókon dől el, hogy milyen mértékben lehet egy telket beépíteni. Ezen dőlt el Sanghaj, és ezen dől el Varsó sorsa is. Vannak köztünk politikusok és várostervezők, akik végrehajtják ezt a mészárlást, ha szabad így mondani. Szabályozási tervekbe rögzítik azt, hogy most 5,5 vagy 2,4 a szintmutató, vagyis a telek méretének hányszorosát lehet ráépíteni. Ez rendezett módon zajlik, aminek mi a végpontjai vagyunk.

– Az ön munkássága rokonságot mutat az organikus építészettel. Adódik a kérdés, hogy miért nem épülnek ilyen stílusú épületek Budapesten? Miért van ennek a kérdésnek politikai szála? És egyáltalán mi az, hogy organikus, mert manapság már szinte mindenre azt mondják, ami nem üvegház.

– Persze, hogy a liberálisok nem szeretik a magyaros stílust. De ez egy bonyolult kérdés, bár csak annyira, mint amennyire egy betegség bonyolult. Egy betegség analizálása finomabb elemzést igényel. Hogy miért nem szeretik: az neurózisra vall. Az organikus kifejezésen én egy tágasabb és egészségesebb felfogást értek. Dévényi Sándort például – aki Pécsett épített nagyon színes és mozgalmas házakat – kifejezetten organikus építésznek tartják. De én annak tartom Cságoly Ferencet is – aki kortársa, és akit modernista vagy minimalista építésznek mondanak – legalább annyira organikusnak látom, mint Dévényit, aki a Gellért téren a díszkutat tervezte. Cságoly tervezte a BAH-csomópontnál az Alkotás Pointot, amely van annyira organikus építészet, mint Dévényi munkája a Gellért Szálló előtt.

A hozzáállás intelligenciájában, az érzékenységben, a hely szellemének a megértésében, vagy az adott feladatra alkalmazott anyagok és színek használatában rejlik az organikus felfogás, nem pedig a formák konkrét mivoltában. Ebből a szempontból a girbe-görbe, pocakos, púpos házak nagyon buták és anorganikusak tudnak lenni: nem egy társasház vagy irodaház épp ilyen Budapesten. Viszont nagyon szikár, szögletes és geometrikus épületek lehetnek organikusak, ha az egyes elemek úgy illeszkednek oda, és az épület úgy fejti meg az adott hely és épület rendeltetését, ahogy azt előbb megfogalmaztam.

– Az nem gond, hogy az organikus építészet nem illeszkedik a város szövetébe, akár csak például Zaha Hadid?

– Zaha Hadidnál jobban senki nem illeszkedik a város szövetébe. A találmánya, amit 25 éve csinál, azon az elképzelésen alapszik, hogy a város az egy hatalmas szőnyeg: úgynevezett urban carpet. Valószínűleg gyerekkorában származása miatt is elbűvölték a perzsaszőnyegek, amelyek mintázata izgatja őt igazán, és műveiben a perzsaszőnyeg két-három szálát nagyítja fel monumentálisra.

– Tehát Ön szerint Hadid tanulmányozta Budapestet, mielőtt megtervezte a Szervita téri házat?

– A Szervita téri fejlesztés a város egy felbukkanó szála.

– Triviálisan kérdezem: a Szervita téren a városnak miféle szála bukkan fel?

– Egy szőnyeg monumentális szálának a csücske, csomója. Egyébként a nagyítás az egyik fontos elméleti témám, ezért is foglalkozom ezzel sokat. Tehát Hadidnak bárhol a világon kell egy épületet megfogalmaznia, az számára a környező tájból, az adott városi szövetből és geográfiából következik. Ezzel csak cáfolni akarom azt a megítélést, hogy individualista volna, és úgy rakna oda egy-egy épületet az élő térbe, hogy az csak saját agytekervényeiből következne.

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek