|
Barnamezős területek rehabilitációja Budapesten + videó
Szemelvények
[2008.09.30. 15:45]
Budapesten már a 19. század közepén körvonalazódtak azok az iparnegyedek, melyek egészen 1990-ig – összezsugorodva napjainkig – befogadták az ipartelepek zömét. Az iparnegyedek a város mai közigazgatási területének mintegy 15–16%-át tették ki. Az elmúlt évtizedekben sem a gazdaságpolitika, sem a városfejlesztő-rendező politika nem tudta érdemlegesen befolyásolni az ipar területi elhelyezkedését a fővárosban.
Az északi szektor a III., IV., XIII., XV., XVI. kerület barnamezős területeit, a főváros egyik legkorábbi ipari városrészét öleli fel. A fővárosból kivezető közlekedési tengelyekre (Váci út, Szentendrei út) felfűzve hosszan nyúlnak el az ipari területek a mai közigazgatási határok felé. Forgalmi helyzete jó, ez megindította a terület modernizálódását, funkcióváltását. Ezt elsősorban az ipari szektor csekély, illetve a kereskedelmi-szolgáltató tevékenység magasabb részaránya igazolja. Különösen a belső városrészekhez közel – hasonló „belvárosias” funkciókra tettek szert, elsősorban lakossági szolgáltatásokat végeznek. Mindemellett, ezek a tengelyek a főváros közigazgatási határain túl nem folytatódnak „városkapu” jellegű területekben. A keleti szektor magjai a Kőbányát közrefogó vasúti fővonalak mentén alakultak ki, s a X., XVI. és a XVIII. kerületek barnazónáit foglalja magában. Ipari – szállítási – raktározási terület. Befelé is előrenyomulnak az ipari területek egészen a zárt beépítésű lakóövezetig – a Ganz VIII. kerületi üzeme –; másutt viszont a nagy helyigényű intézmények vannak a belső lakóterületek és az ipari negyedek között (Kerepesi temető, Népliget, pályaudvarok). A barnaövezetbe lakótömbök ékelődnek, gyakorta az egyes telektömbök is vegyes hasznosításúak. Az átalakulás itt lassabban megy végbe: az 1989 előtt alakult vállalatok kezében van a vállalati telkek döntő többsége (gyógyszergyárak, nyomdák, sörgyárak stb.). A lassabb funkcióváltás főleg a kedvezőtlenebb közlekedési és városszerkezeti helyzettel függ össze (így a kiskereskedelem és egyéb lakossági szolgáltatások térhódítása is korlátozottabb). De megjelentek már az új, vagy megújult forgalmi központok, gócok is (pl. az M2 metróvégállomás környékén). A keleti szektorban kimondottan sürgető feladat az alig vagy rosszul hasznosított vasúti területek rendezése. A déli szektor a IX., XVIII., XX., XXI., a budai oldalon pedig a XI. és XXII. kerület ipari-közlekedési övezeteit foglalja magában. Csepelen, a szigetcsúcson nagy kiterjedésű mezőgazdasági, ill. hasznosítatlan területek kapcsolódnak az ipari zónákhoz. A Duna és a ráckevei Duna-ág egyértelműen elkülöníti a szektor három fő egységét (Külső-Ferencváros, Csepel, ill. Kelenföld). Együttes „kezelésüket” egy új Duna-híd felépülése tenné lehetővé. Az átalakulás ebben a szektorban a leglassabb: még jelenleg is az ipari tevékenység dominál (a vállalati telkek közel felén ipari tevékenység folyik), de szintén jelentős a szállítási – raktározási profillal rendelkező vállalatok részaránya. Közlekedési helyzete kedvezőbb, mint a keleti szektoré, az újonnan kiépített vagy felértékelődött útvonalak mentén, környékén gyorsabb a gazdasági átalakulás. Ám az ipari negyedeken belüli közlekedést (pl. Csepelen) megnehezíti a volt „nagyvállalati birodalmakat” átszelő utak, utcák hiánya. A déli szektorban kiterjedtebb az átmeneti területhasznosítás. Nagy gondja ennek a térségnek a környezeti kármentesítés. Így e szektor megújulása elképzelhetetlen néhány nagy volumenű kormányzati-önkormányzati akció nélkül (pl. új Duna-híd, gerincutak kiépítése, a környezetszennyezés megszüntetése, a vasúti területek hatékonyabb használata).
Ajánlott linkek: Kapcsolódó cikkek: |





