[2008.09.28. 14:20]

A város olyan élőlény, mint az ember

– Ön Makovecz Imrét tartja mesterének. A pécsi rehabilitációs munkák időszakában fordult az organikus építészet felé?

– Az organikus irányzatnak nem a régi házak a lényege, hiszen a konzervativizmus nagyon építő eszme a közhiedelemmel ellentétben. Idézzük John Lukacs szavait: a konzervativizmusnak az a lényege, hogy a múltból mindig a jót tartja meg és azt folytatja. Ma a konzervatív szót a retrográd értelemben használjuk. Ha viszont ezt a különbséget megfogalmazzuk, akkor máris tudjuk, hogy mit értünk ez alatt. Az organikus építészetnek ez az attitűdje ilyen összefüggésben értendő. De nem ez a lényege, hanem hogy szerves fejlődést kell produkálni, ami természetesen időben és térben is értendő. Időben ez a konzervatív gondolkodás, a múlt értékeinek a folyamatos továbbfejlesztése, az egymásra épülő gondolatiság. A térbeliség pedig a megjelenő formákat jelenti. Bizonyos antropomorf vagy zooform formálásról van szó, amelynek van egyfajta formavilága, de alapja az emberközpontúság. Az ember által igényelt tér megkonstruálása, és nem a technika által az emberre kényszerített tereknek a tervezése.

– Ön azt mondta, hogy illeszkedjen az adott épület a már meglévő utca szövetébe. Itt ahol beszélgetünk, az ön egyik híres épületében, az ún. Római udvarban, ez a csavart formájú épülettömb beleillik a 18-19. századi utcaképbe?

– A város egy élő szövet. A város ugyanúgy élőlény, mint az emberi organizmus: van születési pillanata, fejlődési periódusa, és nyilván halála is. A város szintén állandóan fejlődik, változik, mint ahogy az emberi test is hétévenként megújul, a városnak is kicserélődnek elemei. De a régi és új elemeknek is harmóniában kell lenniük egymással, különben rákos szövetről beszélhetünk. Az organikus építészet elméletéről legdinamikusabban Kolhaas divatos holland építész fogalmazza meg véleményét: az organikusnak mondható városrehabilitáció és a történelmi városok átépítése álmegoldásokhoz is vezethet.

Ő Zürich példáját említi: a város túlnőtt a középkori burkon, és egy olyan második város keletkezik, ami részben a föld alatt jön létre, hiszen minden műemlék ház alatt több méter mélységben garázsok épülnek – ennek következtében a történelmileg kialakult védett város egy álom. Az igazság valahol a kettő között van. Visszatérve a Római udvarra, először is itt találták meg a római polgárváros romjait. Ezért a házat át kellett tervezni. De próbáltam az utca 18-19. századi kis házainak a hangulatát átvenni. A tervem egy helyen töri, gyűri meg a háztömböt, a kapunál, ezzel hangsúlyt képez, ami indokolt volt, mert ez egy átjáróház.

– Ön Makovecz Imrét tartja mesterének. Pesten ugye már közhelyszámba megy, de organikus művész nem építhet. Mi ennek az oka?

– Ez egy nagy baromság. Makovecz Imre az országban a nagyon kevés szellemi produktumot létrehozó emberek közül az egyik – tíznél több nincs –, akiket a világon ismernek. Ebből következik az irigység. Ősi magyar átok. Ha Makovecz 1990-ben elmegy Amerikába, biztos, hogy híresebb lenne, mint most. Kihasználatlanul hagyjuk azt a szellemi tőkét, amit ő képvisel. Imre és az én építészeti pályaívem között az a különbség, hogy én a hangsúlyt az illeszkedésre teszem, ő pedig az egyéni növekedésre. Ő egyedi műalkotásokat hoz létre, ezért nehezebben illeszkedik a városi szövetbe.

– Úgy tűnik, mintha az organikus építészet önmagát ismételné, és az elmúlt időszakban nem lett volna elmozdulás.

– Hadd indítsak távolabbról! A magyar építészet nagy baja, hogy gyakorlatilag az organikus építészeten kívül markánsan nem jelenik meg más stílusban. Ez azért érdekes, mert ha a magyarságtudatunkat és a nemzeti hovatartozásunkat folyamatosan tagadjuk, akkor nem lesz magyar építészet. Hadd említsem meg ellenpéldául a mai osztrák építészetet! Abszolút modern, abszolút osztrák. Tökéletes alkotásokat hoznak létre. Menjünk el Murauba, nézzük meg a megyeházát, vagy nézzük meg az innsbrucki pályaudvart, és még vég nélkül sorolhatnám. A magyar építészetet viszont kevésbé és csak nyomaiban lehet felfedezni, azoknak a zöme is az organikus építészethez köthető. Tragédia, hogy mindig a szélsőségek irányába hajlunk el, és ez sajnos az oktatási rendszerünkből t.i. a vizuális kultúra oktatásának elhanyagolásából, a tudatlanságunkból fakad. Például az organikus építészet ürügyén kinőtt egyfajta „tüzépbarokk”. Veszik a csicsás, barokkos műkő oszlopokat. A 70-80-as évekbeli gondolkodás fellazította a bauhauson alapuló modernizmust, ennek egy oldalhajtása ez a tüzépbarokk. De ebből tanulni kell!

Folytatjuk

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek