[2008.08.27. 20:35]
Egymólós és kétmólós kikötők
Ébredés után nem reped a fej, jók ezek a füredi borok. Mi azonban miután tiszteletünket tesszük a 71-es út menti kávézóban, búcsút intünk az augusztus végéig tartó füredi bornapoknak, és motorral kipöfögünk a nyílt vízre.
Tihany felé indulunk, hogy meglátogassuk a Balaton nyugati medencéjét. Tihanynál is vannak kikötők: a Club Tihany ugye magánkézben van, a Balatoni Hajózási Zrt. (Bahart) sem helyez túl nagy hangsúlyt az itteni létesítményre. Van egy egymólós kikötőjük, 8-10 vitorlás fér el, de hát a félszigetnél inkább a komp az attrakció. Bár a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) adatbázisában két kikötőbővítés illetve -építés is szerepel.
Ha már a kikötőknél tartunk, különbséget kell tennünk egymólós és kétmólós kikötők között. Az északi parton számos egymólós kikötő található, ezek lehetnek ún. nyílt víziek, vagyis a megállóhely egyetlen nyúlvány a tóba, tudományosabban fogalmazva: a partról a tó felé vezető kőszórás végén lévő partfal mindenféle védelem nélkül. Inkább csak ideiglenes vendéghelyek a vitorlások számára egy-két éjszaka erejéig, de ilyenkor nem árt használni a puffereket, hiszen vihar esetén nagy lehet a hullámverés. Régebben ilyen volt a szigligeti is, csak úgy tessék-lássék módon a partfalhoz kötöztük a vitorlást, felhasználva az összes puffert, mára azonban megépült itt is az új létesítmény. Mint ahogy az északi part más településein is komolyabb kikötőket építenek.
A déli parton lévő kikötők viszont kétmólósak, a hajók zárt területen tarthatóak az ún. medencében, csak a két móló kőszórása közötti csatorna, a kikötő bejárata vezet a mélyebb víz felé. Meg kell említeni még egy fogalmat – karolómólónak nevezzük a meglévő kikötő köré egyik oldalon kiépített kőszórást. Ezt illusztrálja a zánkai üdülőfalu kikötője, ahol 2005-ben lett a keleti móló meghosszabbítva, vagyis karolómólóvá alakítva. Addig ugyanis délkeleti bejáratú medencés kikötő volt, így a déli és délkeleti hullámzás ellen védtelen volt. A két part eltérő kikötőtípusa a tó fenékszerkezetére vezethető vissza, hiszen a déli part sekély volta közismert.
A tihanyi rév és Sajkod
Haladunk a szoros felé, ahol Szántód és Tihany között négy komp közlekedik, mindegyiknek saját neve is van, azt persze nem tudjuk, hogy hallgatnak-e rájuk. A Baross Gábor, a Széchenyi István és a Kossuth Lajos egyaránt 41 méter hosszú és 11 méter széles, 125 főt és 24 autót fogad magába. Egy autót 1370 forintért visz át a túlpartra a Bahart, és személyenként 490 forintot kell perkálni. Ha öten vagyunk a kocsiban, akkor nem lesz olcsó, mégsem ajánljuk gumimatraccal átúszni a tavat, mint ahogy a minap két szerencsétlen fiatal próbált Révfülöpre lapátolni. A negyedik komp, a Kisfaludy Sándor kicsit rövidebb, mindössze 35 méter, nem tudom, mit szól hozzá a névadó borgőzös költő.
Csak átérünk azért a szoroson, és mielőtt Badacsony felé indulnánk, a Tihanyi-félszigetnél a Csúcs-hegy tövében megbújó, környezetvédelmi területen fekvő
Sajkodra beugrunk, illetve a part közelébe vitorlázunk. Tündérvilágba csöppenünk, kikötő persze nincs, így aztán lehorgonyzunk a parttól kétszáz méterre, és kiúszunk a partra lángost enni. Szerintem elég vagány dolog a kocsmába hajóval érkezni. Miközben bedobok egy korsó sört, Szulák Andreát keresem, négy éve itt láttam utoljára. Na mindegy, celeb nélkül kell továbbmennünk, valahogy csak túlélem. Cikkcakkozunk kicsit, a széljárás erre kényszerít, aztán jön a jó szél, hiszen a Balatonban különféle szélcsatornák vannak – itt egy szélcsend, ott egy vihar –, és irány Badacsony.
