[2008.08.21. 18:15]

Veszteglés Balatonaligán – szélcsendben

Idén a Club Aligából indulunk egy 26 lábas, Fiastyúk névre keresztelt hajóval, és azon kívül, hogy valaki lekozmálta az oldalát, teljesen rendben van a dolog. A balatonaligai kikötőben 350 ezer forint éves díjért bérelnek helyet a tulajdonosok. Ekkora méretnél még nemigen van WC a hajón, amúgy se ajánlatos használni. CD, rádió, hűtő sincs, egy 31-es, 8 személyes hajón azért ezek már alapfelszerelésnek számítanak. A kajütben sem tudunk felállni, de gyorsan tűnik a gépezet, és ez a lényeg. Amúgy is egymás hegyén-hátán alszunk, sokan a kikötőben a stégen horpasztanak hálózsákban. Bár hajnalban hideg van a víz mellett és a vitorlaárboc meg a kötelek egész éjszaka zörögnek. Viszont a napkelte a parton, kávézgatni a természet bűvöletében, sirály. Jónak is tűnik a helyszín, mert a tó délkeleti csücskéből be lehet célozni Keszthelyt, szóval belefér az egész Balaton. Akkor komorodunk el kissé, amikor kiderül, hogy nincs a hajónak éves matricája, ami ugye feljogosítana minket arra, hogy a Balatoni Hajózási Zrt. (röviden Bahart) kikötőit használjuk: kikötés, WC-, fürdőhasználat. A matricát rá szokták ragasztani a hajó árbocára, de sajnos szegény Fiastyúkon csak a 2007-es volt, és hol van már a tavalyi hó. A Club Aliga amúgy magánkikötő, nem tartozik a Bahart felségterületei közé.

Átvesszük a hajót, a bérleti díjat már korábban kifizettük. Bepakoljuk a cuccokat, kitisztázzuk a vitorlákat, lecsekkoljuk a köteleket, mentőmellények, pufferek is rendben vannak, a horgony se veszett el, a motor is működik. De akkor sajna beáll a teljes szélcsend. Erre várunk egész évben, és akkor szórakozik itt velünk az időjárás. Mindegy. Motorral be a tóba, aztán kicsit vitorlázgatunk, nem mintha a grószt vagy az orrvitorlát bármilyen szél is megnyalintaná. Néhány órányi illegális vízbe ugrálás után, mert a tó közepén fürdeni tilos, visszatérünk Aligára. Amúgy nem tűnik valami nagy dolognak a komplexum, mint anno, amikor szinte áhítattal suttogták: Club Aliga. Szocreál házak, retro hotelek, bár most ez a menő, amúgy a park gyönyörű: ősfák, sétányok, király. Benézünk a faluba, élet semmi, egy nonstop, tízkor bezár, ahogy az étterem is, de fél tízkor még rendelhetünk. A pincérek viszont nem zárnak a szívükbe, mert azzal nyitok: „Jó estét kívánok! Vacsorázni szeretnénk… (gyors körbetekintés) Van másik étterem?” De túléljük.



Hogy lesz valaki kapitány?

Másnap aztán gyerünk, szerencsére beljebb a vízben már legalább kettes erősségű a szél, amivel ugyan nem döntünk olimpiai csúcsot, meg a kékszalagot se visszük el, de legalább haladunk előre. A Nagy-medence reménytelennek tűnik, a Tihanyi szoros álomként lebeg a távolban, de Csopakot vagy Siófokot elérhetjük, miközben a feles szelet csekkoljuk. Az irányt Tihany felé vesszük, és a hajó orrát a messziről látszódó füredi szállodára „élesítjük”. Az egyik tag épp vizsgázni készül, úgyhogy gyakoroljuk „az ember a vízben” szituációt. Most a pórul járt egyén egy ásványvizes palackot jelent, de viharban húsvér ember is belezuhanhat a vízbe. Erős szélben nem egyszerű dolog visszafordulni, a bumm folyton átesik a jobb oldalról a balra, aztán vissza, közben a kormányt ellen kell tartani. Ilyenkor hivatalosan a kapitány kinevez egy mancsaftot, aki beméri, hogy az emberünk hány hajóhosszra lebeg a vízen, és kezdődhet a mentőakció. Hárman is átmegyünk a „saját” vizsgánkon, élesben amúgy két kísérleted van, hogy abszolváld a feladatot.

A hajójogsi-tanfolyamon csomó elméleti tárgy van, köztük például meteorológia. Aztán egy négynapos intenzív gyakorlat a Balatonon, és jöhet a megmérettetés. A többiek tavaly 60 rongyért járták ki a tanfolyamot. Egyébként a kapitány nem ihat, akár egy autóvezető, a hajónak is vannak dokumentjei. Ez a papír persze nem jó például az Adriára, a horvátok amúgy is spécik, mert egy ország vizsgáját sem fogadják el, az övék sem érvényes sehol. A horvát azért nem kóser máshol, mert nincs náluk normális vizsga, csak kiperkálod a kb. 1000 eurót, és kapod a papírt. Ebből élnek. Nem is rosszul.

Közben Füred felé találkozunk egy ún. kardinális jellel. Ebből többfajta is van a vízen, már messziről látni, olyan, mint egy délibáb, egy vészjósló fekete kereszt, vagy akár egy túlvilági jel. Különféle idomokból és rúdból épül fel egy-egy jel, a külső formájától függ, hogy melyik fajtáról van szó. A miénk veszélyre figyelmeztet, bár fogalmunk sincs, hogy mitől kell tartani: zátony, Loch Ness-i szörny vagy világháborús repülőgéproncs?