[2008.08.20. 18:56]

– Többféle stílusban tervezek házakat, és a népi építészet területén is próbálok helytállni. Parasztházakat, présházakat terveztem, illetve újítottam fel a lakóhelyem tágabb körzetében, Vászolyon, Dörgicsén, Pécselyen, Barnagon és a környékükön, vagyis jobbára a Pécselyi-medence területén ismert a nevem. Az épített örökség védelme és a hagyományőrzés a 2000. évi Balaton-törvénnyel kapott jelentős támogatást, hiszen attól az évtől kezdve a Nemzeti Park, mint szakhatóság lép fel. Ez az örökségvédelem valójában közös feladata a Nemzeti Parknak, az építészeknek és építtetőknek egyaránt. Eleinte ódzkodnak az építtetők a hagyományos stílusjegyektől, de amikor elkészülnek az épületek, akkor már lelkesek, és ők kérik, hogy a tradícióknak megfelelően véssük a monogramjukat a homlokzatra.

– A Káli-medencétől kissé távolabb már nem olyan könnyű a parasztházakat megvédeni, hiszen egyre kevesebb ilyen régi típusú ház található. A Balaton-felvidék e területei már nem tekinthetők skanzennek, hiszen sok másfajta, nem hagyományőrző ház is épült a régi rendszerben.

– Ahol a népi építészet magja megtalálható: egy-egy régi, ősi épület, amely megadja ennek a stílusnak az alapját, akkor ott azt nagy odafigyeléssel helyre kell állítani. Ha a hagyományőrzéshez ilyen módon hozzájárulunk, az már fél siker. Ez jelenti a népi építészetet.

– És mennyiben különbözik egy újonnan épített parasztház a régi felújításától?

– Ha valaki új parasztházat szeretne, akkor az már népies, míves stílussá válik. A népies épületek építésénél is alapvető az arányok megőrzése: nem szabad a házat sem túldíszíteni, sem leegyszerűsíteni. Másrészt figyelni kell az adott földrajzi területre jellemző stílusjegyek, ornamentikák felhasználására, amelyek például Somogyi Győző és társai által összegyűjtött és katalogizált kiadványokban találhatók. Korábban az épületek díszítettsége a tulajdonosai társadalmi helyzetét is tükrözték. Folyamatosan nézem a környék hagyományos házait, és ha találok egy szép ornamentikát, azt dokumentálom és megpróbálom visszaadni a következő épülő házon. A népies építészet azonban kicsit már elmozdult a népi stílustól: változtak, korszerűsödtek az építőanyagok, mások az igények, az energetikai elvárások, más az emberek hozzáállása az épülethez, így az épülő ház nagymértékben függ a leendő tulajdonos igényeitől is. Amennyiben az építtető szeretne egy népi stílusjegyekben épülő épületet - nem elég ha a tervező a terven megjeleníti - a kivitelezés minden résztvevőjének is tiszteletben kell tartania azt.

– A mai kor embere másként éli a mindennapjait, mint anno a parasztember. Szóval mennyiben más a viszonya az új tulajdonosnak a parasztház felé, mint a régi időkben?

– A régi parasztházakat évente, kétévente meszelni kell, a vakolattal készülő szép ornamentikákat a mészfesték érleli be. A régi parasztemberek természetesen rendszeresen meszelték a házaikat. Ma nyilván elég kevés az az építtető, aki ezt felvállalja. Pedig ha ez a karbantartás nem történik meg, akkor azok a házak nem a falu ékkövei lesznek, hanem rossz érzéssel tekintünk rájuk, hogy adott egy szépnek tűnő arányos ház, és mégis lepusztult a homlokzata.

– És tényleg évente vagy két évente meszelik?

– Aki szereti a házát, az igen.

– Van-e garancia arra, hogy ezek az épületek tényleg korhűen lesznek felújítva?

– Ha vannak olyan épületek, amelyek a régi stílusjegyeket hordozzák magukon, akkor azok a rendezési tervekben már helyi vagy magasabb szintű védettség alá kerültek. Ez kellő biztosíték arra, hogy abból a házból már nem fog létrejönni egy felemás torzó, hanem a műemlékes szakma elvárásai érvényesülnek a helyreállítás során. Egyébként a szőlőhegyen található régi gazdasági épületek, présházak felújítása során könnyebb az eredeti arányokat és a méreteket betartatni az előírások alapján. A műemlék-jellegű épületek a környezetükben elhelyezkedő épületekre is kihatással vannak. Védett és műemlék jellegű épületek a szőlőhegyekben is előfordulnak.

– A hagyományos, védelmet élvező présházak miért különlegesek?

– Elsősorban az épület méretei és arányai, a tető formája, az épület és pince kapcsolata azok az elemek, amelyek megőrzendőek az utókor számára is. A Balaton-törvény előtt sajnos számos visszaélést tapasztalhattunk. Hatalmas épületeket húztak fel az ültetvényeken, és csak addig volt szükség a szőlőre, amíg az épület engedélyezése, használatbavétele folyamatban volt. A tájba nem illő házak megépítése után a szőlőterületek kezdtek üdülőövezetté alakulni. Megszűnt a szőlőültetvény, gyümölcsös, megjelent a pázsit az ősgyep helyett. A Balaton-törvény életbe lépésével szigorodtak az engedélyezési eljárások. Most már csak akkor építhető gazdasági épület, ha minimum 3000 négyzetméternyi szőlőterülettel rendelkezik a tulajdonos, és az összterületének 80 %-án szőlőültetvény található. Valamint kötelező pincét is építeni. Természetesen a présházak egy kicsit modernizálódnak, a pihenés célját is szolgálniuk kell, de mivel ott a szőlő, alkalmasnak kell lenniük arra is, hogy falaik között a szőlőt feldolgozhassák.

– Egy-egy új parasztház építése során nem alakul ki ellentét az építtető és a tervező között? Gondolok itt arra, hogy például a tulajdonos azt a vakolatdíszt már nem akarja, viszont az építész szerint anélkül nem teljes az esztétikai hatás.

- Konfliktushelyzetek nem alakulnak ki, hiszen mikor tervezem ezeket az épületeket, az építtetők többségében is megvan az igény a minőségre. A terv elkészül, viszont utána kicsit szabadjára kell engedni a házat olyan szempontból, hogy az épület további sorsa nagyban függ a kivitelezőtől és az építtető hozzáállásától. Ha ugyanis az építkezés során elfogy a pénz, akkor torzón maradhat az épület. Akkor az építtető nem viszi végig az eredeti elképzelést, így elmarad a vakolatdísz, az ornamentika, a homlokzatvakolás; az arányok és a nyílászárók formái is torzulhatnak. Ha az épület leegyszerűsödik, az nagyon érződik kívülről. Szerencsére a parasztházak, a régi présházak nagy többségét tudatosan olyan építtetők veszik meg és újíttatják fel, akik a hagyományokat tisztelik és vállalják az azzal járó többletköltségeket.

– Csak a külső arculatelemekben tartják meg a népi építészet stílusjegyeit, vagy a belső elrendezésnél is fontos a hagyományok követése?

A népies építészetnél ezt már nem nagyon lehet követni. Inkább a régi parasztházak, présházak felújításánál maradnak meg a belső elrendezés arányai, az eredeti helyiségek szerinti felosztás. A műemléki védettség alá tartozó házak felújításánál, belső átalakításánál szigorúan betartjuk az előírásokat. Amelyek nem esnek ebbe a kategóriába, illetve az új épületek esetében már mások az igények, de formailag, arányaiban és megjelenésében úgy kell tervezni, hogy azok adott tájegységbe illeszkedjenek.