[2008.08.19. 17:24]

Rossz előjelekkel vághattunk neki női kézilabdában a románok elleni sorsdöntő összecsapásra. A hétvégi csúnya fiaskók után nem sokan gondolhatták, hogy van keresni valónk az eddig mindössze egyetlen meccset elvesztett - esélyesebbnek kikiáltott - román válogatott ellen.

Hajdu János szövetségi kapitány az elmúlt két napban megpróbálta felrázni a magyar lányokat. Folyamatosan éreztette velük, hogy most életük nagy lehetősége előtt állnak, szedjék össze magukat, mert nem elérhetetlen a legjobb négy közé jutás, sőt a döntő sem. Sokat beszélgettek. "Dicsőségről, hazáról, pénzről, barátságról, szerelemről. Vagyis mindenről, ami előre viheti a társulatot."



A szurkolók pedig hazai pályát varázsoltak a csarnokba. A lányok könnyezve hallgatták, ahogy a magyar tábor énekelte a himnuszt. És a himnusz után elkezdődött a csoda. Támadásban félelmetesen eredményesek voltunk, öröm volt nézni a játékunkat. A románok szinte csak az emberelőnyeik kihasználásával kapaszkodtak mögöttünk. A félidőben kétgólos előnnyel vonultunk az öltözőbe.



A második félidőre most ugyanabban a felfokozott állapotban jöttünk ki, mint ahogy az elsőt befejeztük. Szóba se jött semmiféle (ilyenkor néha előforduló) "hullámvölgy". Meneteltünk tovább a győzelem felé, extázisban játszottunk. Öt góllal elhúztunk, amikor Laurencz László korábbi szövetségi kapitány ki merte mondani (hol volt még a vége!), hogy "ez a meccs eldőlt, rá kell csak nézni az arcokra".



A végére korábbi nyolc gólos előnyünk olvadni látszott, de Hajdu mester a lehető legjobb pillanatban kért időt, és sikerült összezárni a sorokat. A mérkőzés utolsó másodpercében szerzett gólunkkal beállítottuk a 34:30-as végeredményt.

Csodálatos, mesebeli játékkal jutottunk az olimpiai elődöntőbe, ahol a világbajnok Oroszország az ellenfelünk, miután a negyeddöntőben szoros küzdelemben, egy góllal legyőzte Franciaországot.



A kézimeccs végével egyidőben kezdődött a magyar-holland női vízilabda elődöntő, ahol sajnos egy góllal alulmaradtunk az ellen a Hollandia ellen, akit kettővel vertünk a csoportmeccseken. Kár érte. Támadásban bizonytalanul játszottunk, emberelőnyeinket szinte egyáltalán nem tudtuk kihasználni a hollandokkal ellentétben, és ez döntőnek bizonyult. A bronzmeccsen Ausztrália ellen javíthatunk.

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek