[2008.08.06. 18:46]

Kiváltható

A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a zálogjoggal biztosított követelésekre speciális szabályok érvényesek, elbírálásuk, besorolásuk pedig kedvezőbb a felszámolási, illetve végrehajtási eljárásokban.

Szomorúan ismerős helyzet: egymás sarkát taposó hitelezők, akik már sejtik, a felszámolási, végrehajtási eljárás végére nagy nehezen befolyt összeg bizony nem lesz elegendő az összes követelés fedezetére. Ezen állapot kínjainak enyhítésére szolgálhat, ha jelzáloggal biztosítjuk – már a kezdetekkor – követelésünket, a hazai jogszabályok szerint ugyanis ez megalapozza a későbbi kedvezőbb elbírálást.

A jelzálog tárgya lehet minden birtokba vehető dolog, átruházható jog vagy követelés. Ingatlant terhelő jelzálogjog esetében vagy a közjegyzőnél foglaljuk közokiratba a kontraktust, vagy ügyvéd jegyzi azt ellen, ám egy elengedhetetlen feltétel van: a jelzálog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése. A telekkönyvben a jelzálogjoggal biztosított követelés összegét, valamint azoknak a járulékoknak és költségeknek a mértékét is fel kell tüntetni, amelyekre a jelzálogjog kiterjed. Ingóságoknál – gépkocsi, festmény, bútor – a kézizálogjogot a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által vezetett nyilvántartásba kell bejegyezni.



Többletjogok, több zálogjog

A hazai jogban a hitelezők kielégítésének kötött, a jogszabályokban felsorolt menetrendje van, mondani sem kell, az első körben mindig az eljárások költségei, az eljárások lebonyolítóinak díjai kerülnek kiegyenlítésre. Ám – és ez a legfontosabb – a jelzálog plusz biztosítékot jelent, mert az ingatlan értékesítéséből befolyt összegből a jelzáloggal biztosított követelést kell kielégíteni. Ezen hitelezői igényeket csak a felszámolási költségek, a gyermektartásdíj, a munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság előzi meg csupán.

Még erősebb jogosítványokkal bír a jogintézmény ingóságok esetében. A törvény szerint ha a zálogjog a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett, a felszámoló a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének, értékesítésének költségeit, valamint a külön jogszabályban meghatározott felszámolói díjat vonhatja le, és a fennmaradó összeget – haladéktalanul, a zálogtárgy értékesítését követően – az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére köteles fordítani. Vagyis a zálogtárgy értékesítéséből befolyt összeget elsősorban a zálogjoggal biztosított követelés kielégítésére kell fordítani, és – bármilyen furcsa – ez még a gyerektartási igényt is megelőzi.

Előfordul, több zálogjog is terhel ugyanazon ingatlant; ilyenkor a bejegyzett jogok sorrendje, a bejegyzési kérelmek iktatásának időrendje számít. Az eljárás a következő: maga a jogosult határozhatja meg, hogy mely zálogtárgyak értékesítésével kívánja követelését kielégíteni. Az értékesítés azonban csak annyi zálogtárgyra terjedhet ki, amennyi a kielégítéshez szükséges.

Egy lépés Nyugat-Európa felé

A magyar csődtörvény 2007. január elsejéig korlátozott „többletjogokat” biztosított a zálogjogosultnak, a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételár 50 százalékának erejéig, feltéve, hogy a zálogjog legalább egy évvel a felszámolás kezdő időpontja előtt keletkezett. (A nyugat-európai államokban nem volt és nincs ilyen „korlátozás”.)

Ez a szabály változott a tavalyi év első napjától: eltörölték az egyéves megkötést, a felszámoló pedig a zálogtárgy értékesítése során befolyt vételárból kizárólag a zálogtárgy megőrzésének, értékesítésének költségeit, valamint a felszámolói díjat vonhatja le. A költségek nem haladhatják meg a vételár felét, vagy ha mégis, csupán eddig a mértékig vonhatók le. A fennmaradó összeget az értékesített zálogtárgyat terhelő zálogjoggal biztosított követelések kielégítésére köteles fordítani a felszámoló – vagyis erősödtek a zálogjogosultakra vonatkozó „pozitív diszkriminációs” szabályok.

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek