[2008.07.01. 16:54]

Nagyon fontos lenne, hogy az ingatlanbefektetőket és -hasznosítókat, esetleg a helyreállítókat jogszabály ösztönözze. Magyarországon ilyen nincs, másutt van. Hogyha valaki egy műemléket, vagy a település számára fontos, vagy helyi védettségű ingatlant kezel, létezzék adókedvezmény! Ez ösztönözné a befektetőket vagy tulajdonosokat, hogy olyan cserepet használjanak, ami ott múltőrző, olyan felújításokat végezzenek, ami megőrzést jelent és nem lebontást.

Azt hiszem, hogy a befektetésre az ingatlanpiacnak rengeteg lehetősége van Magyarországon, mivel pl. Budapestnek több mint a fele síkságra épült, tehát még csak nem is határolja két folyó, mint Manhattan szigetét, ahol mindenképpen felfelé kell törni, és az sem kényszer, amit egyre többen mondanak, hogy felhőkarcolókat kell Budapesten építeni. Egyszer azt hallottam, hogy azért kell az Árpád híd pesti hídfőjénél megépíteni a banknak az irodaházat, mert onnan le lehet nézni Budapestre. Én pedig azt gondolom, hogy vannak itt hegyek, ahonnan le lehet nézni Budapestre, de ha egy ilyen megépül, az akkor talán nyelvészeti problémát is okoz, mert nem Budapestre néznek le, hanem Budapestet nézik le.




Ezek a magasházak nem váltak be Európában. Nem vált be a Nagyvárad téren, Gyöngyösön, Pécsett, nem vált be Londonban, nem vált be a párizsi Montparnasse-on. Ha nálunk elkezdenek valamit propagálni, akkor olyan példát hoznak rendszerint, ami foghatatlan. Azt mondják, pl. hogy Jean Nouvelle új csoda irodaházat épít Párizsban, csak azt nem tudja az itteni újságolvasó, hogy az a csodaház a Défense negyedben épül, ami olyan, mintha Csepel déli részén lenne, tehát nem a városban jelenik meg, hanem a „maga helyén”.

Én azt hiszem, hogy a mikor érvelünk egymással, a példatár is megéri, hogy vitatkozzunk. Próbálom időként a pénz vagy hatalom által megfertőzött képviselőknek is mondani, hogy nem az a kérdés, hogy megszavazunk-e valamit vagy sem, hanem az, hogy gondolkozunk-e rajta. Az, hogy ha valaki jön az ő ötletével, az meggyőzhető-e másról. Lehet, hogy ha tudná, hogy itt csak öt emelet építhető, akkor öt emeletben gondolkodna. Amíg nem tudja biztosan, hogy nem tudna-e akár tízet is építeni, addig próbálkozik.

Visszatérve az egyesületre: ilyen harcokban is részt veszünk, néha másokkal közösen, néha pedig nincs szükség rá, mert mondjuk a Király utca környéki ügyeket viszi egy másik szervezet. Abban csak csendestársnak kell lennünk, nem kell ugyanolyan harcosnak. Egyébként is változik a világ, azt azért sejtheti, hogy a 80-as évek elején más volt civil szervezetet csinálni, mint most, amikor fenntartani nehéz. Olyan nehéz pénzhez jutni, és olyan sokfelé kell elszámolni – hacsak nem korrupt az ember. Ma már a valódi civil szervezetek létét veszélyezteti a pénztelenség – a működési költség megszerzése.

– Mik a legközelebbi terveik?

– A 25 éves évfordulóra készülve rengeteg dolgot kitaláltunk: az Információs Társadalomért Alapítvánnyal közösen hallgatói pályázatot írunk ki a turisztika és örökségvédelem témakörben „Minden, ami Budapest” címmel. A legjobbakat szeptemberben mutatjuk be az érdeklődőknek. Októberben a 80 éves Rádiópalota történetéből állítunk össze kiállítást. 2008. október 29-én nyílik az a kettős évfordulóra rendezett kiállítás, melyet a Budapesti Történeti Múzeumban rendezünk az elmúlt 25 év városszépítő és -védő tevékenységünk bemutatására, s a 200 éves Szépítő Bizottmány tiszteletére. És közben folynak a mindennapos ütközetek az Opera Patikáért, az összesprézett város megtisztításáért, és így tovább…

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek