[2008.07.01. 16:54]
– Mi a véleménye az új építkezésekről a városvédelem, a hagyományőrzés szempontjából?
– Az ingatlanosok eufemisztikus szóval ingatlanfejlesztésnek nevezik, én meg inkább befektetésnek, mert gyakorlatilag nem fejlesztenek, hanem lebontanak, és építenek helyette valami mást, ami ugyanaz nagyban, mint a postaláda. Egy ország, egy város karaktere szűnik meg, a falusi házak és a városi házak terén is. A bevásárlóközpontokról csak annyit, hogy Londonban, Párizsban nem építenek bevásárlóközpontot a belvárosban, pedig sokkal nagyobb belvárosaik vannak, mint Budapesté, mert azt akarják, hogy éljen a belváros. Nálunk meg a Mammut és a WestEnd gyakorlatilag bezárásra kényszerítette a Kossuth Lajos utca, a Rákóczi út, a Nagykörút és más belvárosi mellékutcák üzleteit: ha az ember végigmegy itt, látja, hogy minden bezárt, be van ragasztva, koszos, betört, és összefacsarodik a szíve. Ezen utólag lehet ugyan változtatni, pl. le lehet süllyeszteni a Kossuth Lajos utcát, csak irtózatos pénzbe kerül, hogy valahogy helyrehozzuk a dolgokat, amit az egyik hiba kiváltott.
Az ingatlanpiaccal is az a baj, hogy amíg máshol van „urban planning” vagyis olyasféle városi tervezés, ami előre megszabja, hogy mi az, amit lehet csinálni, és mi az, amit nem egy településen, addig Magyarországon majdnem minden alkalommal az érdek diktál. És hogyha megnézünk egy Kerületi Szabályozási Tervmódosítást, akkor majdnem mindig felmerül a „cui prodest” kérdése, tehát hogy kinek az érdeke, kinek használ.
Nem szeretném, hogy elmúljék Európa, elmúljék az európaiság, és annyira globalizáltak legyünk, hogy a világon mindenki ugyanazt egye, ugyanolyan boltba menjen be vásárolni, és ugyanazt a terméket vegye meg. Én szeretem az ízeket, a zamatokat, és az az érzésem, hogy ezt a magyar városok még tudják. Tudják Nagyváradon is és Nagyszebenben is, és Budapesten is és másutt is. Nagyon harapja őket a lakótelep, nagyon harapja őket a Belvárosban nyomuló tőke és az „ingatlanfejlesztés”, de még vannak igazi dolgok.
Rettenetesen sajnálom a Reáltanoda u. 8. alatti barokk házat, és az építkezés másik oldalán lévő 14-et, ahol Blaskovichék Kincsemet tartották, a híres csodalovat. Az a ház még nem dőlt össze, de „mindenkinek” az az érdeke, hogy minél hamarabb összedőljön, és újat lehessen építeni a helyére. Úgy gondolom, hogy a két belső udvaros lakóházak fontosak, karakteresek. Van ilyen az Erkel–Ráday sarkon a IX. kerületben, van egy jelentős, Pollack Mihály, a Nemzeti Múzeum építésze által tervezett ház pl. az Új Színház mellett a Paulay Ede utcában, és most csak néhány feltűnő példát ragadtam ki.
Az Erkel utcaiban működik a Ferencvárosi Gyűjtemény, azért van ilyen jó állapotban. Egy Pollack-házat csak nem fognak lebontani... Bár úgy tűnik, hogy törekednek rá, mert olyan állapotban van. Ha körülnézünk a Király utcai vagy környékbeli házakban: mennyi van még ezekből a kétudvaros házakból, ahol boldogan lehetne élni, hiszen mindent tudnak ezek a hátsó traktusok is. Ezek kétségkívül nem modern lakóházak, mert a hátsó részt istállónak vagy kocsiszínnek építették, de az is használható. Lehet úgy is élni, hogy az embernek kocsiszínje van és nem garázsa, és ezeket a házakat is lehetne „jól élni”.
Mindig hangsúlyozzuk a jó, minőségi anyagok használatát: hogy lehetőleg az utcákat és mindazokat a közterületeket, amelyek létrejönnek egy ingatlanfejlesztés során, természetes kővel burkolják, tisztességes, minőségi anyagokkal és szép formában valósítsák meg. Pártoljuk a pályáztatást, hogy lehetőleg ne zsebszerződésekkel jöjjenek létre az új ingatlanok. Sorolni tudnám, hány olyan ház épül Budapesten, ahol egyszerűen felkérnek valakit a tervezésre, holott a befektetőnek megérne némi pénzt, hogy megismerjen alternatív változatokat. Borzasztó fontos az iparosok kérdése is. Amikor elkezdtem városvédelemmel foglalkozni a 80-as évek elején, akkor nem lehetett találni egy jó ólomüveg-restaurátort, vagy díszműbádogost, terazzókészítőt. Pedig ahhoz, hogy helyre lehessen állítani egy régi ingatlant, vagy valami szellemes ötletet ki tudjon találni egy fejlesztő, ezek a technikák is kellenek.
