[2008.07.01. 15:45]

Régi és új parasztházak

– A modern építészet okozta sokszor fennhéjázó hullámverésben kicsit nehéz lehet népi építészettel partot érni. Hogy képes egy tornácos parasztház versenyre kelni lakóparkokkal, mediterrán házakkal, puccos palotákkal? Ráadásul sokan giccsnek is tartják, hogy ezek a parasztházak újonnan épülnek.

– Mi felvállaltuk azt, hogy markánsabban alkalmazunk hagyományos, népi építészetre jellemző elemeket. Egy vadonatúj házat is népi stílusban építünk ott, ahol a környezet műemlék jellegű, és sok régi ház van ma is. Ilyen helyek például a Balaton-felvidék vagy Hollókő. A régi házak mellé épített parasztházainkon csak kis mértékben jelezzük, hogy ezek valójában új házak. Ezt kb. 20 éve csak mi csináljuk. Sokszor a szakmában is degradáló nyilatkozatok hangzanak el rólam, hogy az ezredfordulón ez az anakronisztikus, archaikus magatartásforma elfogadható-e még. Én erre azt mondom, hogy igenis elfogadható, mert az világjelenség, hogy a nagyvárosokból az emberek kiköltöznek vidékre. Ennek a kivonulásnak a kerete, ha olyan házban lakunk, amely a múltra emlékeztet.

Amellett, hogy megmentjük a régi otthonokat, a hagyományőrző új házak építésével komoly értékmentő szerepünk is van. Ez különösen fontos szempont ebben a szerencsétlen országban, ahol a török, tatár háborúk, világháborúk szinte mindent elpusztítottak. Én egyébként műemlékes építészként kezdtem a pályafutásomat, 10 évig dolgoztam a Várban, így aztán nyilvánvaló a vonzódásom ez irányban.

– Melyik a nagyobb kihívás: felújítani egy parasztházat vagy egy vadonatúj parasztházat építeni?

– Kényesebb dolog újat építeni. Ezért kaptam is komoly kritikákat. Mert ha helyreállítok egy parasztházat: a bedőlt tornácívet újrafalazom, visszateszem a kisablakokat, akkor az „műemlékes” hozzáállásnak tekinthető. De ha ott, ahol elpusztult a ház, vagy sosem volt, építek olyat, mint ami 1856-ban dívott, azt egy bizonyos „műemlékes” felfogás megkérdőjelezi. Erre azt mondom, hogy ez is egyféle módja az építkezésnek, aztán majd az utókor eldönti, hogy kinek volt igaza. Mi értékeket mentünk, csak kicsit továbbgondoljuk, vagyis belehelyezzük magunkat ebbe a mesevilágba, és továbbmondjuk a mesét. Csupán apró trükkökkel jelzem, hogy az a ház nem 150 éves.

De ha idejön például egy holland, akkor neki nem okvetlenül kell tudnia, hogy ezt a házat 1970-ben építették, és nem száz évvel korábban. Tetszik neki, lefényképezi és visszajön. Mögöttem sokszor azt mondják, hogy valójában giccset csinálunk. Ez elméletieskedés. Szerencsére egyre nagyobb az a kör, amely továbbadja a nevünket, és építészeti magazinokban is szó esik rólunk. Sokan tervezik, hogy nyugdíjas éveikben ilyen típusú házakba költöznek. Sőt ma már van laptop, internet, úgyhogy falun is lehet dolgozni.

Szűcs Endre (fotó: Réti Dóra) További képek a galériában >>

– Szakemberek körében mindenhol vita van arról, hogy a romos műemlékeket helyreállítsák vagy jelenlegi formájukban konzerválják. Nálunk a romokra betonfedőt tesznek, meg habarcsot, aztán sírhatunk a múltbéli nyomorunkon. Önnek mi erről a véleménye?
– Mi, magyarok, merevek vagyunk. Lehet, hogy ez is a Rákosi-korszakig nyúlik vissza. Köztudott dolog, hogy amikor Sztálin Budapestre készült, akkor Rákosi aggódva magyarázta elvtársainak, hogy ha Sztálin átnéz Budára, akkor mindenhol templomtornyokat fog látni. Le kéne rombolni azokat, javasolta. Persze ez nem történt meg. A műemlék-helyreállításokat szabályozó nemzetközi egyezmény, az ún. velencei charta szerint másolatot, rekonstrukciót nem szabad csinálni. A magyar műemlékesek mindig is világhírűek voltak, így a charta kidolgozásában részt vettünk, és betartjuk a mai napig. A megmaradt romokat betonnal letakartuk, persze közben kiderült, hogy ez nem jó megoldás, mert a kőrom a beton alatt nem tud lélegezni, és a víz ledobja az idegen betonsapkát.

Szerte a világon mindenhol rekonstrukciókat valósítanak meg, nem foglalkoznak a velencei chartával. Nálunk akkor sem engedné meg a műemlék-felügyelőség a teljes rekonstrukciót, ha konkrét rajzok, légi felvételek állnának rendelkezésre. Pár éve például 4 várat, így Csobáncot, Szigligetet stb. kijelöltek a felújításra, de félbemaradt a munka. Nemrég jártam Lübeckben, csodájára jártam az épületeknek. Később tudtam meg, hogy a világháborúban szőnyegbombázás érte, mint Drezdát. Nem vettem észre, hogy minden újjá van építve. Nálunk meg nem lehet, pedig alig van középkori emlékünk, reneszánsz gyakorlatilag nincs is, csak a Felvidéken meg Erdélyben. A világháborúk meg a 40 év alatt majdnem minden elpusztult. Szerintem érdemes volna újraépíteni a romos műemlékeket.

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek