[2008.07.01. 15:45]

Parasztház falun vagy lakás a városban?

– Manapság mi a jó egy parasztházban, mikor a modern városi új lakások full kényelemmel ellátottak, lassan a tűzhely megfőzi a vacsorát is?

– A városi ember kimenekül a természetbe, ahol mondjuk kályhában lehet fűteni, sparhelten levest főzni, kertészkedni vagy fát vágni, az erdőben meg gombászni. Ez ugye világjelenség. A mi házainkban van búbos kemence vagy cserépkályha vagy csikós sparhelt vagy többfunkciós tüzelőberendezés. De emellett azért benn van gáz is, kérésre tervezünk központi fűtést vagy padlófűtést. Ha elfoglalt a tulaj és késő este érkezik haza, már előre mobiltelefonnal be lehet kapcsolni a fűtést. A régi berendezések beépítése valójában nosztalgiázást jelent. A paraszti építészeti kultúránk nagyon egyedi. Például Ausztriában, Burgenlandban szinte nincs is nádtetős épület. Ennek egyszerűen az az oka, hogy nálunk nagy volt a szegénység. A régi épületeket a szegénység is konzerválja. A fél Erdély a világörökség része, mert az embereknek nem volt pénzük lebontani a házakat.

– Mi a hagyományos ház belső elrendezése, ami megőrzendő?

– Ez a három osztatú magyar parasztház nagyon racionális, élhető konstrukció. Belépek a konyhába, abból nyílik a kamra, aztán balra és jobbra is egy-egy szoba. Mi a harántfalakkal egységekre osztott alaprajzot hagyománytiszteletből igyekszünk megőrizni, de például a konyha és a szoba között egy markánsabb átnyitást valósítunk meg. Tehát a modern kornak megfelelő egyfajta living roomot alakítunk ki, ott a gáztűzhely, az elektromos főzőlap meg a szagelszívó, a sparheltet is beúsztatjuk a térbe, csak kisebb ablakokkal, hagyományosabb tüzelőberendezéssel. Igyekszünk a házat hagyományőrző régi bútorokkal, cserepekkel, szőttesekkel berendezni, ha az építtetőnek hajlama van rá, de a vevők általában mániákusan gyűjtik a régi dísztárgyakat.



– Melyik az a társadalmi réteg, akik ráhangolódnak a népi építészetre?

– Szerencsére a klasszikus középosztály tagjai között már vannak gazdag emberek is, művészek, bankosok stb., akiknek számít az, hogy Magyarországon élnek, és, mondjuk, nem Svájcban. Számít nekik az, hogy magyarok, és úgy gondolkoznak, mint én, hogy abba a faluba, ahol 20-30 hagyományos ház van, nem építenek divatos mediterrán típusú házat.

– Kik azok, akik ellenzik az ön által képviselt stílust?

– Az építészek. Mi az iskolában – 68-ban végeztem – bauhaust tanultunk. A bauhaust oktató tanáraink között az számított avantgárdnak, aki a népi építészetet, a szecessziót meg az eklektikát szerette. Mi még azt tanultuk, hogy az eklektikus Budapest hamis dolog, a pusztuló polgárság dekadens művészete. Én meg úgy gondoltam, hogy ezek a házak szépek. Sohasem szerettem a kockaházakat. Ma is vannak olyan építészek, akik ezt az ún. neobauhaust vagy világépítészetet csinálják, az újgazdagok is azt építtetik, amit Spanyolországban és Olaszországban látnak. Én erre azt mondom, hogy akkor Toscanaban vagy Provence-ban kell házat venni. Hála istennek a Balaton-felvidéken a szabályozás miatt nem is építhető ház húszfokos tetővel. Persze mi is prostituálódunk, hiszen ha a megrendelő amúgy jó ízlésű, akkor elvállalunk egy-egy ilyen házat, mondjuk Szentendrén, ahol ez belefér.

– Nyugaton is jellemző, hogy majmolják más országok építészeti hagyományait?

– Nem. Nekem nagyon sok lengyel ismerősöm van. Üvegfestőkkel, művészettörténészekkel, építészekkel vagyok jóban. Véletlenül jártak egy kiállításomon, ahol a házaimat látták, annyira ledöbbentek, hogy meghívtak egy csomó konferenciára odakint. Lengyelországban, ahol a nemzettudat erősebb, mint Magyarországon, egyszerűen nincs építész, aki felvállalja a népi építészetet. Le is bontották a régi házakat, talán még Zakopane környékén léteznek mutatóban. Kivétel a varsói régi belváros újjáépítése, de azt a fasizmus miatt engedték. Mi effajta rekonstrukciót nem csinálhattunk.

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek