[2008.06.28. 03:24]

- Az országos főépítész tehát nem szólhat bele ebbe a kérdésbe?

- Az országos főépítész csak egy elnevezés. Magyarországon először van ilyen, és Európában is csak négy országban. Jellemző módon mind a négy kicsi ország - Belgium, Hollandia, Észtország és Magyarország, ahol ilyen elnevezéssel dolgozik köztisztviselő. Ennek nyilván az lehet az oka, hogy egy kisebb országban, a szakmát még át lehet fogni, akár személyesen is lehet ismerni a résztvevőit, és a szakmára vonatkozó közérdekű információkat össze lehet egy munkahelyen gyűjteni. Ez Németországban pl. nem lehetséges. Ott egy egész alapítványi rendszer foglalkozik az építés általános minőségének kérdéseivel. A települések azonban saját hatáskörükben döntenek a saját városrendezési elhatározásaikról, ill. a helyi építészeti előírásokról, az országos előírások keretein belül.

Az országos előírások nem tiltják, tehát lehet a városban akár 200 méteres ház is, de az országos főépítész semmiképpen sem akar „beleszólni” Budapest ügyébe. Mégis úgy gondolom, hogy el kell kezdeni egy olyan szakmai egyeztetést a lakosság és a civil szervezetek bevonásával, amely eloszlat egy csomó tévhitet a magasházak ügyében. Azt mondják pl., hogy a magasházban rengeteg ember dolgozik, és mi lesz, ha azok a munkaidő végeztével megjelennek az utcán? Na most ez így van az alacsony házakkal is: mi van, ha a Ganz Mávagban vége a 10 000 ember munkaidejének?

Ha a rendszerváltás előtt lehetett magasházakat építeni, akkor miért kell azokat néznünk még ma is? A mai építészek korszerű anyagokkal, korszerű technikákkal miért nem építhetnek úgy, mint Bécsben. Miért baj az, ha egy ház más mint a többi? Vagy megfordítom: miért engednek Budapestre 180 cm-nél magasabb embereket bejönni? Hát hogy veszi ki az magát, hogy az egyik ember ilyen magas a másik meg olyan. Igyekezzünk rendet tartani! Akik 180-nál magasabbak azok menjenek Pozsonyba vagy Bécsbe vagy Bukarestbe, ott nem számít. Aki ilyen magasról akar a többiek feje fölött elnézni - mintegy pimaszul - az telepedjék le Bécsben.

Ha vannak befektetők, akik a gazdasági elemzők által nem túl vonzónak ítélt időben és gazdasági körülmények között is be akarnak tenni pénzt olyan házakba, amelyek nem így épülnek, hanem úgy, akkor meg kell találni ezeknek a helyét. De Gaulle-nak volt egy mondása, hogy a változásoknak nem ellenállni kell, hanem fel kell ismerni őket és az élükre állni, ezzel mintegy mederbe terelve őket. Nem beszélve arról, hogy ezek a házak nem egyre nagyobb terület elfoglalásával akarják a hasznos négyzetméterszámot növelni, hanem úgy, hogy a földön több helyet hagynak a városnak a gyalogosok szintjén.

Emlékszünk az építészet történetében a kiegyezés és az I. világháború közötti időszakra, ami a magyar építéstörténet legélénkebb időszaka volt. Akkor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa döntése alapján a földszint plusz 1-2 emeletes klasszicista városból egy 4-5 emeletes (de ezek nagy emeletek voltak ám!) várost csináltak. Ha megnézzük a Rákóczi utat Petőfi korában és az I világháború után, akkor látjuk, hogy mit jelent az, ha egy város eldönti, hogy intezívebbé válik. És hogy tud növekedni egy város? Vagy úgy, hogy elfoglalja maga körül az összes zöldövezetet, amire ma egyre több példát látunk a lakóparkok terjedésével, vagy pedig azt mondja, hogy kevesebbet kell utazni, ha nem széltében hanem magasságában növekszik a város. Ezt döntötte el az FKT, és ekkor lett a klasszicista városból egy eklektikus stílusú város. És most hogy szeretjük, és milyen büszkék vagyunk rá! Tehát Bécsben sem azért van számos magasház, mert felelőtlenek vagy éretlenek a város vezetői, vagy nem értenek a dologhoz, hanem mert felismerték az idők szavát. Azt hiszem Budapesten is el kell jönnie ennek az időnek.

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek