[2008.06.25. 19:37]
Kunok ősi földjén
Kiskunfélegyháza lakossága meghaladja a 30 ezer főt, igaz már 1949-ben is ennyien lakták a kun várost. A külterületeken, a várost övező kiterjedt tanyavilágban pedig több mint 4000 fő él. A település fontos közlekedési vonalak mentén fekszik, érinti az E5-ös autópálya, a Budapest–Szeged közötti vasútvonal is metszi a várost. Kecskemét és Szeged nagyjából egyenlő távolságra van Félegyházától.
A város a kunok ősi szállásterületén fekszik, ahol már 1279-ben megalakult az autonóm, önálló közigazgatási egységként működő Jászkun Kerület. A török háborúk után a Habsburg uralkodó eladta őket a Német Lovagrendnek, de 1745-ben hatalmas összegért megváltották saját szabadságukat. 1848-ban megszűnt a különállás, és 1876-ban az ún. Kiskun Kerület is végleg beolvadt a magyar vármegyerendszerbe. Félegyháza járási székhelyként azonban továbbra is megtartotta központi szerepkörét, amelyet kiépülő iskolahálózata és a század végére kialakult vasúti csomópont jellege tovább erősített.
A város fejlődése tipikusnak mondható a történelmi Magyarországon, hiszen a századforduló szokásos forgatókönyve szerint itt is kiépült a városközpont. A hatalmas területen húzódó mezőváros magja belvárossá formálódott: a tornácos, egyszintes, paraszt-polgári házakat a központban és a platánfák övezte hangulatos Kossuth utcában díszes, emeletes házak váltották fel. Ekkor épült a híres, 45 méteres toronnyal büszkélkedő Városháza, amelynek festődíszei, üvegablakai, belsőépítészeti megoldásai felveszik a versenyt a kecskeméti városháza szecessziós épületével. A kettős tornyú impozáns Szent István templomot 1880-ban szentelték fel, a mai Móra Ferenc Gimnáziumot pedig 1896-ban kezdték el építeni.
Hasznosulnak a laktanyák
A város önkormányzati tulajdonú, nem lakás célú üzlethelyiségeinek 95%-a ki van adva 5-10 éves bérleti szerződésekkel, amelyből a városnak jelentős bevétele származik.
Dr. Faragó Péter, a kiskunfélegyházi polgármesteri hivatal vagyonhasznosítási csoportjának vezető tanácsosa elmondta, hogy a város aranytojást tojó tyúkja a két volt laktanya lehet. 2000-ben kérvényezték a tulajdonos államtól, hogy adja át a település kezelésébe az ingatlanegyüttest, amelyre 2005-ben került sor.
A belső laktanyában oktatási tevékenység zajlik, és magántőkéből sportcsarnok is épült, míg a külső laktanyát is tartalmazó 64 hektáros területen ipari parkot alakítottak ki. Ebből 20 hektár tekinthető barnamezős területnek, ahol az épületállomány helyezkedik el, míg a további 44 hektár zöldmezős terület. Persze az ipari park színvonalas működtetéséhez elengedhetetlen a megfelelő infrastruktúra kialakítása, ezért a város uniós forrásokra is pályázott. 2007-ben adtak be pályázatot a Dél-alföldi Regionális Fejlesztési Tanácshoz 300 milliós összköltséggel, amely az ipari park infrastrukturális fejlesztéseit – így többet között a bekötő- és belső utak, gáz-, villany- és vízhálózat kiépítését – irányozza elő.
Az ipari park felfutását illetően bizakodóak a helyiek, hiszen az utóbbi öt évben több multi is beköltözött a városba, így megjelent a Tesco, a Spar és a Lidl is. Emellett széles a helyi ipar palettája, van itt műanyaggyár, cipőgyár, jelen van a könnyűipar és a ruhaipar. Kelet-Európa legnagyobb, olasz tulajdonban lévő vágóhídja is itt működik.
HUF hírek
