[2008.06.23. 15:39]

– Épp abban az életkorban költöztél családi házból lakóparkba, mikor az emberek vágyálma általában egy saját kert. Milyen ez a speciális Berkes-életforma?

– Normális, tevékeny emberként élek, nem az időbeosztásom, hanem a munkahelyem tér el a megszokottól. Reggel 7-kor kelek, de viszonylag lassan boot-olok fel; legalább egy órát kávázom, fürdök, és aztán indulhat a nap, amiből viszont nincs két egyforma. Ha komponálni kell, otthon maradok, ha komolyabb munka van, stúdióba megyek, próbálok, utazom, illetve újabban a tévében is dolgozom. Este nyolc-kilencig tevékenykedem, akkor jövök haza. Nagy előnye a Marinának, hogy tíz perc alatt ideérek, még ebédelni is haza tudok ugrani. Előtte valóban kertvárosban laktam, ahonnan gyakran egy órát is utaztam a belvárosba. Itt ráadásul nem kell bíbelődni a fűnyírással, hólapátolással sem, amivel korábban rengeteg idő elment. Véleményem szerint a kertes házas és a tevékeny életmód nem feltétlenül fér össze.

– És mi az a rengeteg munka, amin most dolgozol?

– TV-állványt szerelek. A viccet félretéve, konkrétan két hete fejeztük be a Popdarálót, úgyhogy most végre itthon rendezem a soraimat, s a lakást próbálom befejezni. Épp kikönyörgöm az asztalostól a polcot, amit nagyon lassan csinál, aztán talán nyaralni is megyünk. Jó, hogy most csöngettetek be, mert július végétől megint beindul az üzem. Jelenleg csak napi 6-8 órányi tevékenységem van a megszokott 10-12 helyett.



– Miért nem követted a jó magyar szokást azzal, hogy építesz egy szép, nagy, reprezentatív családi házat, ahol a szülők fogócskázhatnak, miután a gyerekek kirepültek?

– Gondoltunk rá, de nem tartottuk jó ötletnek. Inkább vettünk itt a Marinán három lakást, egy nagyobbat nekem és a feleségemnek, és két kicsit a gyerekeknek. A költség majdnem ugyanannyi, mint a kinőtt családi ház helyett újat venni, de ez a jövő szempontjából optimálisabb. A gyerekek itt önállóbbak lettek, nekünk is nagyobb a szabadságunk, de egy tömbön belül lakunk, így mégis közel vagyunk egymáshoz. Ha egy ingatlanban él az egész család, onnan nagyon nehéz továbblépni, míg a gyerekeknek így könnyebb lesz ezeket a lakásokat majd nagyobbakra cserélni.

– Követte valamelyikük apja nyomdokait?

– Mind a kettő nagyon muzikális, de nem lett zenész egyik sem. Én nem tanácsoltam nekik. Sőt semmi mást sem. Minden kapu nyitva állt előttük, bármit kipróbálhattak, és ők majd kitalálják maguknak, hogy mik szeretnének lenni. Nem vagyok híve annak, hogy a szülő irányítsa a gyereket.


– És kinek adod át a tudásod?

– Az én tudásom meglehetősen hiányos, nagyon sok mindent a megérzéseimmel pótolok, lenne még mit fejlődnöm szakmailag, így azt hiszem, tanítanom sem nagyon kellene. Szerintem az a jó tanár, aki majdhogynem többet ad át a tanítványnak, mint amit ő tud. Én még azt sem tudom jól elmondani, amit tudok.

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek