[2008.06.20. 13:15]

– És Lipótvárosban mi a helyzet?

– Mi hittünk a Kormányzati Negyed programban, mert a megürülő épülettömbökben a lakófunkció erősödhetett volna, így visszatért volna az élet ide is. De annak ellenére, hogy a kormányzati létesítmények maradtak, megjelentek a fejlesztők ez irányú tervekkel.

– Önnek a vesszőparipája a közösségi terek létrehozása. Vulgárisan fogalmazva, a kerület tele van kocsmákkal, éttermekkel. Mi kell még?

– Csak az V. kerületben 600 vendéglátós engedély van kiadva. De a közéletnek van olyan formája is, amely a köztereken zajlik. Ez lehet vásár, fesztivál, felvonulás vagy akár körmenet. Ezt még cizellálni is lehet, így pl. a Károlyi kertben verset olvasok, hallgatom a madárcsicsergést, a Szent István téren bámulom a Bazilikát, vagy találkozom valakivel, a Vörösmarty téren kiülök a teraszra stb. A vendéglátásnak a teraszozás az egyik legérdekesebb része, amikor kinn is vagyok, benn is vagyok. Egyre több igényes teraszon kávézhatunk, a Főutca program bizonyos értelemben azt is jelenti, hogy a teraszfelületek megnőnek.



– Csak nem törött műanyag széken kell egyensúlyozni?

– Igényes gránitburkolaton igényes vendéglátóhelyek – jó dizájnnal, városképbe illő árnyékolókkal – fognak működni. Tehát nem gagyi műanyaggal kell szembesülnünk. A vendéglátósoknak nem kell minden tavasszal izgulniuk, hogy akkor most megkapom-e a teraszengedélyt, mert hosszú távra, 5-10 évre szerződhetnek, cserébe aztán lehet tőlük minőséget követelni. Ráadásul közművesített közterületekben gondolkodunk. Ez azt jelenti, hogy a térburkolatba rejtjük az áramot, a vizet, és nem kell kábeleken bukdácsolni. Ez egy sokkal intenzívebb közterület-használatot jelent.

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek