[2008.06.09. 16:30]

Cséfalvay Zoltán arról, hogy sznobságból vagy félelemből építünk zárt lakóparkokat

– Lakóparkban lakik?

– Nem. Nem ez motiválta a könyv elkészítését. Egyébként kertes házban lakom.

– Szép is a saját kert. Vajon ezért épülnek Magyarországon zárt, csak a lakók által használható kerttel rendelkező lakóparkok, míg Nyugat-Európában a nyitott formát részesítik előnyben? Sznobok vagyunk vagy félünk egymástól?

– Nyugat-Európában az állam, az önkormányzat képes a javak előállítására, a befizetett adókból valóban megépítik a szép utakat, parkokat. A lakóparkban élőknek épp abból lett elegük, hogy ez Magyarországon nem működik. A zártság tehát egyrészt garantálja a megépült értékek védelmét, másrészt tagadhatatlan, hogy a presztízsérték is fontos. Nincs azon mit szégyellni, ha az ember presztízsre vágyik.

– És mikor lesz presztízs az, hogy nem csak sajnáltatjuk magunkat, hogy így az önkormányzat, meg úgy az állam, hanem felnövünk arra az önigazgatási szintre, amit például egy nyugat-európai lakóparkban tapasztalhatunk?

– A lakópark közössége, ellentétben egy falu vagy városrész közösségével, melynek akár több száz éves történelme is lehet, az átadás időpontjától szerveződik. Akik egy lakóparkba költöznek, azonos lakásvásárlási döntést hoznak, azonos a társadalmi státuszuk, azonos az ízlésük, és azonos életformát kívánnak élni. Igazi közösség még ilyen pozitív feltételek esetén is csak évek múltán alakul ki; kivéve, ha össze kell fogni valaki – például a beruházó, vagy az önkormányzat – ellen. A jó közösségek akár egyesületet is alapíthatnak a közös programok szervezésére, a lakópark fenntartására – erre már hazánkban is van példa.

– Szép, hogy védik a megépült értékeket, de ezek általában önkormányzati tulajdonba kerülnek vissza, s így sokakat jogtalanul zárnak ki a park vagy a sétány élvezetéből.

– Így van. Ennek eldöntése mindig az adott fejlesztő és önkormányzat dolga. A németországi Havel folyó partján fekvő Arkadien fejlesztője például teljesen zárt lakóparkot akart, de nem sikerült a tervük, mert az önkormányzat nem egyezett bele a folyópart kisajátításába.

– Kísértetiesen emlékeztet mindez az Ön könyvét megjelentető Marina Part helyzetére… Ott ki sétálhat a Duna-parton?

– A Marina sétányának a sorsa is az épp most folyó önkormányzati tárgyalásoktól függ. Részben nyitott, részben zárt a Marina Part jellege, így lehet, hogy időkorlátot állítanak fel a nem ott lakók sétányhasználatára.

– Hány csillagot adna a Marinának?

– A Marina abszolút megüti az európai színvonalat. Azért Európa más részeihez hasonlítom, mert Amerikában inkább a kertvárosi jellegű lakóparkok dominálnak.

– Mit szól ahhoz a felméréshez, hogy a most lakóparkban élők harmada szívesen elköltözne?

–A kérdés úgy szólt, hogy gondolt-e arra, hogy 1-2, 3-5, stb. éven belül elköltözzön? A megkérdezettek harmada nyilatkozott úgy, hogy 3-5 éven belül el szeretne költözni. Ez nem értékítélet, nem azt jelenti, hogy nem jó abban a lakóparkban élni. Amerikában az emberek életük folyamán hétszer váltanak lakóhelyet, alkalmazkodva az életszituációhoz. A magyarok vágya a családi ház, és ha sikerül egyet felhúzni, körömszakadtáig ragaszkodnak hozzá. Pedig a gyerekek előbb-utóbb kirepülnek, a szülők pedig fogócskáznak a hatalmas épületben, ahelyett, hogy elköltöznének.

– Csak az elmúlt hat évben 37 ezer lakás épült fel lakóparkokban. Nem gondolja, hogy lassan elég lesz már ebből a lakástípusból?

–Az elmúlt tíz év a lakóparkok évtizede volt, élen jártak az egymással versenyző lakásformák versenyében. Az biztos, hogy a jövőben a lakóparkok erősen differenciálódni fognak. A további fejlesztések azonban javarészt az önkormányzatok hozzáállásától függnek. Látni kell, hogy a lakópark-fejlesztők azok, akik rendbe hozzák a belvárost – rajtuk kívül erre 20 éve senki nem képes.

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek