|
|
Hogyan adja el az ingatlanközvetítő a lakásunkat?
Mézesmadzag
[2008.06.03. 14:37]
Megnézni az ingatlant, meghirdetni, bemutatni, eladni – nagyjából így lehetne zanzásítani a közvetítő feladatát az ingatlaneladás során. De hogy történik ez a gyakorlatban? Trükkök, tippek, szépítés – vajon érdemes-e ilyen eszközökkel operálni, vagy más módszerei vannak a közvetítőknek? Katalint, a tapasztalt ingatlanközvetítőt kérdeztük a témában.
Mit is adunk el?
Az első feladat felmérni a terepet – annak minden előnyével, hátrányával egyetemben. Mindenről tudni kell, lehetőség az összes lehetségesen felmerülő szemponttal tisztába kell kerülnie az ingatlanközvetítőnek ahhoz, hogy ne érhessék a későbbiekben meglepetések, valamint hogy kiemelhessen minden fontos elemet a sikeres értékesítés érdekében. „A megbeszélt időpontban odamegyek és megnézem a lakást. Árgus szemekkel figyelek minden rést, foltot, mert a tulajdonosok előszeretettel elhallgatják a gondokat” – kezdi Katalin. „Ez akkor is így van, ha olyan irodában ül a közvetítő, ahova az utcáról lehet bemenni. A közvetítő mindenképpen elmegy, és megnézi a lakást, házat.”
Honnan indulunk? – Az ár kialakítása
„Miután felvettem az adatokat, megbeszélünk egy induló árat. Érdemes nagyjából a piaci árhoz igazodó árat megadni irányárként” – mondja Katalin. Tehát fontos az ingatlan piac szempontjából valós értékével tisztában lenni. Mindez nagyban függ az előzetes felmérés során begyűjtött tapasztalatoktól: az alapadatoktól, de attól is, milyen további előnyei, hátrányai vannak a lakásnak: mi az, ami alapján a vevő alkudhat, mi az, ami emeli az ingatlan értékét.
„Júniusban vettem fel egy XIII. kerület magasföldszinti lakást, ami éppen irodaként működött” – támasztja alá Katalin egy példával a megfelelő árkérdés jelentőségét. „Ennek következtében a konyha is szobává volt alakítva. Nem volt rossz, de túl jó sem. Nagy hátránya volt, hogy a szobából nyílt a fürdő. Az irányár viszonylag reálisnak tűnt. A felvétel után nem igazán foglalkoztam vele. Úgy három hét után hirdettem meg. Nagy meglepetésemre rögtön legalább tizenöten jelentkeztek. Meglepő volt, mivel a július elég uborkaszezon a lakáseladás szempontjából. A jelentkezőket körülbelül félóránként fogadtam. Jött egy fiatal pár, akik kicsit lejjebb vitték az árat, nekik nem ígértem oda a lakást. A következő egy fiatalember volt, aki szinte ugyanazt az árat mondta. Azt feleltem az ajánlatára, kínáljon valamivel többet, mert ezen az áron már van vevő. Öt percen belül megvolt a megállapodás. Másnap eljöttek a szülők is megnézni a lakást, s a következő héten már szerződtünk.”
Tanulság: „Viszonylag reális irányárú lakások egész hamar (ez esetben már az első hirdetésre!) elkelnek. Nincs igazából olyan időpont, amikor ne lehetne lakást eladni” – fűzi még hozzá.
|
Szóljon hozzá a cikkhez az utolsó oldalon!
|
Kapcsolódó cikkek:
|
|
