[2008.05.03. 15:16]

– Régi ellentét feszül a modern építészet és a műemlékállomány között. Hogyan lehet harmóniában feloldani ezt a feszültséget? Hiszen sokszor előfordul, hogy egy foghíjtelekre új és igénytelen bérház épül, legalábbis a járókelők szerint. Min múlik az igényesség?

– Ez csak jó ízlés kérdése. Gondoljunk csak bele, hogy Magyarország Trianon utáni és a 30-as évek végéig tartó felfutása alatt az elit bauhaus elhelyezte a maga házait Pesten, és azok remekül beilleszkedtek a városi miliőbe. A Belvárosban például a Gerlóczy-ház az egyik legszebb épület, és semmi baja az eklektikával és a szecesszióval. Vagy a premodern Rózsavölgyi-házzal mi baj lenne? Minden kornak joga van ahhoz, hogy a saját képére formálja az épületeket.

A modern építészet nemigen van jelen a városban, pedig bátran lehetne építeni ilyen stílusban, csak minőséget. És a minőség a minőséggel mindig összetartozik. Ott van Richard Meier városi háza az ulmi székesegyház előtt. A mester 30 éve karakteresen ugyanabban a stílusban épít: gyönyörű struktúrájú térben izgalmasan sajátos modernet. Remekül megfér az ulmi gótikus székesegyház és ez a mai városi ház, mert mindkettő minőség. Miért ne lehetne Budapesten egészen új dolgokat építeni? Persze a bauhaus is akart Pesten furcsa dolgokat kreálni, így a Kálvin téren is voltak „meglepő” elképzeléseik.

Mikor én az Intercontinental szálloda pályázatát megnyertem, akkor két tervet kellett készíteni. Egy viszonylag alacsonyabb épületet kellett felvázolni, amely sok változtatással végül megépült, és egy tornyot a Duna-partra. Nem mondom, hogy ez utóbbi jó lett volna, de a felfogások ilyen mértékben változnak az építészetben, és ez nem igazán kontrollálható.

– Magyarán manapság teljes az anarchia az építészetben? Szegény városlakók.

– Ez egy filozófia nélküli átmeneti kor, amelyben a piac szüli évente az építészeti divatokat. Ezért még fontosabb az építész számára a morális tartás, hogy ne tervezzen olyan házat, amely nem használható. Bár manapság azt a szót, hogy funkció, nem illik kimondani. Másrészt sajnos létrejött az eldobható építészet kora, mert a belvárosi részeken sok esetben a telek ára magasabb, mint a rá épülő ház. A tulajdonos, ha eszébe jut, egy jó házat is lebontat azért, hogy más, jobban eladható funkciójú épületet húzzon fel. Ez szomorú egy építész számára, de ez van.

– Ha a modern épületekről beszélünk, hogyan lehet eldönteni, hogy az esztétikus vagy ronda? Honnan tudja azt az egyszerű halandó, hogy most aztán jól nyissa ki a szemét, mert bár neki nem tetszik, de vegye tudomásul, hogy az bizony fantasztikus kockaépület?

– Rövid távon sehogy. Magyarországon nincs vizuális nevelés, még azt a kis korábban létező rajzoktatást is kivették a tantervekből. Nézzük meg, hogy hol van igazán jó építészet! Északon és Délen. A finneknél, dánoknál, norvégoknál, svédeknél évtizedek óta tanítják alapfokon a lakáskultúrát, a környezetkultúrát, a rajzoktatást, a dizájnt. Ugyanez van Portugáliában és Spanyolországban. Az olaszok meg a történelmi hagyományok miatt vannak tisztában a jó arányokkal. Az itáliai múzeumok tele vannak gyerekekkel. Amíg Magyarországon nem indul be a vizuális nevelés, addig hogyan várható el akár a társadalom elitrészétől is, hogy eldöntse egy Kálvin téri házról, vagy mondjuk a Rendőrpalotáról, hogy jó vagy nem? Nyilván az építészek és a befektetők felelőssége óriási. Ha valaki trendi stílusban minőségi épületet teremt, akkor azt az emberek egy idő után megszeretik.

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek