[2008.03.31. 17:38]

Mire költötték?

Az Állami Számvevőszék legújabb jelentése szerint a Gyurcsány-kormány az elmúlt években a költségvetésekben anélkül költött el 1500 milliárd forintot gazdaságfejlesztési kiadásokra, hogy meghatározták volna a közép- és hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlesztésének átfogó stratégiáját.

Az ÁSZ szerint a kormányzat sorozatos koncepcióváltásainak eredményeként valamint a stratégiai megközelítések hiánya miatt megrengtek az adórendszer alapjai, valamint az elkészített ágazati és részstratégiák nem a kívánatos sorrendben készültek el, mint például a 25–50 évre szóló a második Nemzeti Környezetvédelmi Program.



Sok pénz, kevés eredmény

A Számvevőszék ennél azonban sokkal nagyobb problémának tartja, hogy egyáltalán nem hatékonyan használta fel a kormány az ország gazdasági élénkítését szolgáló 1500 milliárd forintot. Az IMD World Competitiveness Yearbook 2000–2007. adataiból kitűnik: Magyarország 2007-re 8 helyet rontott a világ versenyképességi rangsorában. Ugyanebben az időszakban a 27 európai uniós ország között is 3 hellyel csúsztunk lejjebb. A költekezésben ellenben dobogósak lettünk. Az EU Bizottság 2006-os jelentése szerint Málta és Litvánia mögött hazánk a harmadik helyen állt a tagállamok által nyújtott állami támogatások GDP-hez mért aránya alapján.

A számvevők szerint a gazdaságfejlesztési állami források hasznosulásának eredményességét kedvezőtlenül befolyásolta a makrogazdaságban kialakult helyzet is. Az uniós források hasznosítása mellett ugyanis hazai forrású fejlesztési követelményt kellett összehangolni a drasztikus hiánycsökkentést előíró konvergenciaprogrammal. Ennek a programnak a makrogazdasági célkitűzései és intézkedései, valamint a gazdaságfejlesztésre fordított uniós és hazai források céljai szintén nem voltak koherensek.

A fejlesztési jellegű államháztartási kiadások a 2004–2006 közötti időszakban elérték összesen a 4603,5 milliárd forintot. A legtöbb pénz, lényegében minden második forint az alapinfrastruktúra fejlesztésére ment el. Ennek az elköltésével is voltak súlyos problémák: az autópálya-építésekhez nem készültek olyan finanszírozási tervek, amelyekben rögzítették volna a források megoszlását, azon belül az állami hozzájárulás mértékét, a szükséges hitelek és az esetleges egyéb források bevonásának nagyságát.

A finanszírozási formák változása a költségvetés mindenkori helyzetével és az autópálya-fejlesztések elhatározott ütemével volt összefüggésben. Ugyanakkor kedvezőnek értékelték a számvevők, hogy 2002–2006-ban összesen 484,7 km gyorsforgalmi utat helyeztek forgalomba.

Az ÁSZ kiemeli: kedvezőtlen, hogy sem a hazai, sem pedig az uniós pályázatos támogatási rendszerben nem kellően érvényesültek a tartósan leszakadó és periférikus térségek esélyegyenlőségi szempontjai, sőt a pályáztatási rendszer esetenként mélyítette, illetve konzerválta a kialakult területi egyenlőtlenségeket.