[2008.02.25. 13:25]
– Konfliktus adódhat a lakópark és az őt befogadó település között is.
– Tipikus példa erre a
Magdolna-völgy Piliscsabán. Ez a lakópark önálló település szeretett volna lenni népszavazás útján. A köztársasági elnök azonban másképp döntött, jogilag megalapozottan, tartalmilag talán kevésbé. Hiszen a törvény azt mondja ki, hogy egy település legyen képes ellátni olyan közfeladatokat, mint az óvodai ellátás, vagy a szennyvízkezelés. Erre pedig Magdolna-völgy ma még érthetően nem alkalmas. Felajánlották viszont, hogy társulásban más településsel együtt ellátják ezeket a feladatokat, illetve tőlük megvásárolnák ezeket a szolgáltatásokat. Úgy tehát, ahogyan Amerikában jó néhány, gyakran több ezres lélekszámú, fallal teljesen körbevett város teszi, amikor minimális helyi önkormányzati adminisztrációt fenntartva külső beszállítókkal látja el közfeladatait. Nálunk azonban ez a megoldás már a terv szintjén is kudarcba fulladt, mert a települések – pénzügyileg szinte teljesen az államtól függve – ehhez nem rendelkeznek kellő saját forrással.
– A külföldi vásárlók, befektetők körében mennyire népszerűek a lakóparkok. És egyáltalán lehet-e őket számszerűsíteni?
– Nehéz erről pontos adatokat szerezni. Globalizált világunkban természetesen a hazai ingatlanok egy része is kikerül a nemzetközi piacra, és sokan befektetési céllal is vásárolnak. A lakópark éppen azért lehet kedvelt befektetési célpont, akár a külföldiek számára, mert garantálja a közjavak magas színvonalát, és azt, hogy ezeket tartósan meg is őrzik. A sokat kritizált elzártság, a porta vagy a biztonsági szolgálat egyik szerepe éppen az, hogy segítse megőrizni a lakások és lakókörnyezet értékét. Nálunk sok kritika éri a lakóparkokat, hogy segítségükkel külföldiek vásárolják fel a legjobb lakásokat. De ne feledjük, a befektető gyakran, mint legutóbb a Gozsdu Udvarnál, egy évtizedes romhalmazból varázsol új épületet, amit – adóinkból – sem a város, sem az állam nem tudott volna finanszírozni.
– A világban hol népszerűek a lakóparkok?
Az ezredfordulón az Egyesült Államokban több mint negyvenezer lakóparkban, mintegy húszmillióan laktak falak és sorompók mögött. Latin-Amerika nagyvárosaiban főként a bűnözés fenyegetése elől menekülnek tömegével az emberek a zárt lakóparkokba. Európában pedig olyan országok nagyvárosaiban terjedtek el a lakóparkok, amelyek nemgrégiben hagyták maguk mögött diktatúrát valamint a központi tervutasításos gazdasági rendszert, és léptek át a demokrácia valamint a szabadpiac világába, így többek között Madridban, Lisszabonban, Varsóban, Moszkvában vagy Budapesten. Hiszen ilyen gyors átalakulás óhatatlanaul nyertesekre és vesztesekre osztja a társadalmat. A nyertesek pedig, úgy tűnik, hogy olyan biztonságos és gondozott környezetben szeretnének lakni, amilyet ma a lakáspiacon csak a lakóparkok tudnak nyújtani.
