[2008.02.18. 17:03]

Ha a sógor mondja...

Ausztriában a bérlakások építését közhasznú társaságok (kht.) végzik. Vagyis olyan vállalkozások, amelyek alapvetően nem profitorientáltak. A „Társaság a Lakásépítésért Egyesület” ezt ajánlja mintaként a magyar kormány figyelmébe is, de információnk szerint 2008-ban nem készül hazai bérlakásprogram. A szomszéd országban ezek a kht.-k mentesülnek a társasági adó fizetése alól, és előnyt élveznek a lakásépítéskor, valamint a lakbértámogatás igénylésekor is. Az építés mellett az ő feladatuk a bérházak fenntartása, gazdaságos üzemeltetése. Cserébe pedig, mivel kht.-k, ha nyereségük keletkezik, azt vissza kell fordítaniuk az alaptevékenységükbe.

Egy erről készített hatástanulmány szerint, ha az osztrák modell megvalósulna Magyarországon, akkor egy 65 négyzetméteres bérlakásban élő családnak havi 32 ezer forintot kellene fizetne. Azaz az átlagos lakbér egyharmada lenne a hasonló lakás önerő nélküli megvásárlásakor felvett hitel törlesztőrészletének.

Ezzel szemben jelenleg például a XIII. kerületi Fáy utcában, ahol a nagyon kevés vállalkozói alapon épített bérlakás egyike, egy 129 lakásos található, melyet 2003-ban adták át, a lakások bérleti díja 1400-1500 forint négyzetméterenként, vagyis egy 60 négyzetméteres lakás havi lakbére 84 ezer forint. S éppen azért, mert hiány van Magyarországon bérházakból, ennyiért is csak 90 százalékos telítettséggel működik az angyalföldi ház, és évi 6-7 százalékos hozamot biztosít a tulajdonosának.



Adózott, mérhető, feketepiaci

Magyarországon mindössze 9 százalék a bérlakások aránya, míg az európai uniós átlag 35 százalék. Más becslések szerint a hazai arány 11 százalék. Hogy melyik az igaz, azért is nehéz eldönteni, mert a bő négymillió hazai lakásból körülbelül 375 ezer a bérlakás, viszont ebből mindössze 176 ezer az önkormányzati, a másik fele pedig magántulajdonban van. S erről a másik feléről nincsenek és nem is lehetnek pontos adatok, mivel az adózás elkerülése érdekében nagyon sokan nem papírozzák le és sehol nem jelentik be, hogy nem ők maguk élnek a lakásukban, hanem bérbe adják azt.

Így a piacon kialakult bérleti díjak esetében is meg kell különböztetni az adózottat, tehát a mérhetőt, és a feketepiacit. Maradva a XIII. kerületi példánál, egy új építésű házban havonta négyzetméterenként átlagosan 463 forintot kell fizetni az úgynevezett költségalapú bérlakás esetén. Ugyanez egy piaci alapú bérlakásban átlagosan 653 forint.

A közelmúltban a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége a honlapján felhívja a figyelmet arra, hogy minden esetben írásban kössünk bérleti szerződést, mert így a szerződésben rögzített adatok és feltételek a később felmerült viták rendezéséhez támpontot adnak. A mindenképpen jó szándékú szövetség illetékes munkatársai csak azt felejtették el, hogy ehhez bele kellene foglalni minden szerződésbe a valós összeget, sőt a rezsi költségeit is, mert a hatályos jogszabályok szerint, hacsak a bérlő nem íratja át a saját nevére a közüzemi szolgáltatókkal a szerződéseket, viszont akkor azt a bizonyos 25 százalékos személyi jövedelemadót a bérleti díj plusz a rezsi együttes összege után kell a bérbeadónak befizetni.

Jó lenne, ha ragadós lenne a külföldi példa

Hogy csinálják ezt másutt? Például úgy, ahogy bevezetőnkben említettük: az állam érdekeltté teszi a magántőkét bérlakások építésére és üzemeltetésére, ami akkora legális piaci kínálatot teremt, hogy nem tud mellette párhuzamosan kialakulni a feketepiac. Amíg az önkormányzati és a legális vállalkozói bérlakások száma jelentősen alatta marad a ténylegesen keresletnek, addig a hatóság kénytelen szemet hunyni a különböző adóelkerülési technikák felett. Például, hogy a bérlő és bérbeadó csak szóban állapodik meg, vagy ha meg is kötik írásban a szerződést, a valós bérleti díjnál kevesebbet szerepeltetnek benne.

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek