|
 
Sokszínű lakóparkokról feketén-fehéren
[2008.02.07. 20:49]
Cséfalvay Zoltán „Kapuk, falak, sorompók – A lakóparkok világa” címmel írott könyve várhatóan késő tavasszal jelenik meg, amelyben sokféle szempontból elemzi a hazai és külföldi lakóparkokat, szociológiai, kulturális és gazdasági értelemben egyaránt. Ebből az apropóból beszélgetett vele az ingatlanmagazin.com. Szóba került a szegregáció, a dzsentrifikáció, a közjó, a budapesti városfejlődés évszázada, a negyven év értékrombolása és a várostervezés jelenlegi útvesztése.
– Mi különbözteti meg a lakóparkot a társasháztól? – A lakóparknak három klasszikus ismérve van. Egyrészt a belépés kontrollja, amely 24 órás portaszolgálattól a falakon és a kerítéseken át a biztonsági kamerák által nyújtott védelemig nagyon sokféle formában jelenhet meg. Ezek egyszerre védik a lakópark lakásait, és kizárják a lakópark közjavainak használatából a „potyautasokat”. Másrészt a lakópark rendelkezik olyan közösen birtokolt és használt javakkal, szolgáltatásokkal, amit – a közös költségek fejében – kizárólag a lakók vehetnek igénybe. A lakópark tehát – közgazdaságilag – olyan, mint egy klub: a klubtagok a tagsági díj ellenében másokat kizárva használhatják a klub javait, szolgáltatásait. A harmadik fő ismérv, hogy lakóparkban a közösségi javak fenntartására és működtetésére sajátos önigazgatást hoznak létre. Amíg azonban a hazai lakóparkok nagy részénél az első két ismérv még megtalálható, addig az önigazgatás kezdetleges, és messze áll az amerikai lakóparkokétól. Cséfalvay Zoltán főbb kötetei
Térképek a fejünkben – „behaviorista forradalom” a geográfiában (1990), A modern társadalomföldrajz kézikönyve (1994), Várospusztulás és felújítás Budapesten (1995, szerzőtársakkal), Aufholen durch regionale Differenzierung? Von der Planwirtschaft zur Marktwirtschaft – Ostdeutschland und Ungarn im Vergleich (1997), Helyünk a nap alatt… Magyarország és Budapest a globalizáció korában (1999), Globalizáció 1.0 (2004), Globalizáció 2.0 (2004), Kérdések Robin Hoodhoz (2006).
– Amerikában a lakóparkok önigazgatási szervezetei ma már egyre több olyan feladatot látnak el – közvilágítástól a parkok karban tartásán át a szemétszállításig –, amelyek hagyományosan a települési önkormányzatokhoz tartoznak. Ezzel erősödik a verseny, nő a fogyasztó szabadsága, és a lakásvásárló is hamarabb talál magának megfelelő lakókörnyezetet. Ám a lakóparkok önigazgatása egy mélyebb folyamat, a magántulajdonosi igazgatás alatt álló közterületek terjedésének része. A kétszáz éves gyakorlat szerint – adóinkból finanszírozva – a városi önkormányzatok hozzák létre és tarják fenn a közterületeket, amelyek éppen ezért mindenki előtt nyitva állnak. Ezzel szemben a lakóparkokban – de a plázákban is – olyan közterületeket és közösségi javakat találunk, amelyekhez a hozzáférés korlátozott, és amelyek magántulajdonosok (a lakók, vagy a befektetők) igazgatása alatt állnak. Ők mondják meg, ki léphet be a területre, és ott hogyan viselkedhet. A különbség azonban nemcsak a hozzáférésben látható, hanem a közjavak és közterületek minőségében is: hasonlítsuk csak össze egymással, mondjuk egy városi közpark és egy lakópark játszóterét. Elő lehet tehát állítani – piaci úton és hatékonyan – magas színvonalú közösségi javakat és tereket, de ennek az ára, hogy a használatuk korlátozott. Úgy tűnik számomra, hogy Budapest teljesen felkészületlen erre a változásra. Folytatjuk
Farkas Tibor
Ajánlott linkek:
Kapcsolódó cikkek: |
h i r d e t é s
|
|
|
|
|
|
|
| 2008. november 20., csütörtökMa Jolán napja van. |
