|
Lakópark: menedzserrezervátum, elitgettó vagy normális?
Sokszínű lakóparkokról feketén-fehéren
[2008.02.07. 20:49]
Cséfalvay Zoltán „Kapuk, falak, sorompók – A lakóparkok világa” címmel írott könyve várhatóan késő tavasszal jelenik meg, amelyben sokféle szempontból elemzi a hazai és külföldi lakóparkokat, szociológiai, kulturális és gazdasági értelemben egyaránt. Ebből az apropóból beszélgetett vele az ingatlanmagazin.com. Szóba került a szegregáció, a dzsentrifikáció, a közjó, a budapesti városfejlődés évszázada, a negyven év értékrombolása és a várostervezés jelenlegi útvesztése.
1. rész. Mi fán terem a lakópark, és hogy kerülnek ide? Oszlassunk téveszméket! – Miért határozta el, hogy a lakóparkokkal kezd el foglalkozni? Mi volt az ön motivációja? – Régóta foglalkozom Budapesttel. A 90-es évek közepén osztrák szerzőkkel közösen könyvet is írtam arról, hogy miként pusztul a belváros. Házról-házra járva alapos állapotfelmérést készítettünk. A könyvet átadtam a főpolgármester úrnak is, aki aztán laza mozdulattal a sarokba dobta. Így nem csodálkozom, hogy a belső kerületek helyenként ma rosszabb állapotban vannak, mint akár egy évtizede. Érdeklődésem a főváros iránt persze ettől függetlenül megmaradt, sőt az ezredforduló környékén elindult lakópark-építési hullám újabb lökést adott, hiszen ma se szeri, se száma a lakóparkokat körbelengő tévhiteknek, előítéleteknek.
Cséfalvay Zoltán
Cséfalvay Zoltán
Egyetemi tanár az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetemen (2002–) és a Kodolányi János Főiskolán (2000–), a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára (2000–2002), tudományos kutató a Heidelbergi Egyetemen és az Osztrák Tudományos Akadémián (1995–1999), elnöki tanácsadó a Magyar Nemzeti Bankban (1991–1994), tudományos munkatárs az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetében (1982–1990). Kutatási területe a kelet-közép-európai piacgazdasági átalakulás és a globalizáció.
– Kétségtelen, a lakópark fogalma mára erősen felhígult. A lakóparkok először a főváros magas presztízsű budai oldalán jelentek meg, magas színvonalú szolgáltatásokkal, ezért a fogalomhoz már kezdet kezdetén hozzákapcsolódott a presztízs és az exkluzivitás. A nimbusz – kissé megkopva – máig itt van, amivel az ingatlanfejlesztők élnek, és olykor visszaélnek vele. Ám amikor a lakópark fogalmát használják akár egyszerű társasházakra is, akkor valójában csak követik a fogyasztói elvárásokat. A kevésbé tehetős rétegek tagjai nem tudják megfizetni az exkluzív lakóparkok szolgáltatásait, viszont szeretnének részesülni abból a presztízsből, ami a lakópark nevéhez tapad. Így számukra a lakópark egyfajta presztízspótlék is.
Ajánlott linkek:
Kapcsolódó cikkek: |
|





