[2008.01.03. 17:44]

Szűkösek a keretek

Szorítkozzunk a Belváros, az V. VI. és VII. kerület felkapott helyeire, ahol estéről estére megtöltik a székeket a vendégek. Az egyes helyek toalettfelhozatala függ az adott hely profiljától (kocsma, étterem vagy kávézó), színvonalától, valamint a törzsközönségétől.

Általában a toalett csak nyűg a tulajdonos nyakán, egyrészt helyhiány miatt, másrészt pedig mert területet foglal el a kiszolgálórészből. A toalett a vendéglátósok mostohagyereke, persze foglalkozni kell vele, de legszívesebben kidobnák az ablakon.

A helyhiány arra vezethető vissza, hogy a bérházak építésekor nem ilyen funkcióra tervezték a földszinten vagy a pinceszinten elhelyezkedő helyiségcsoportokat, így utólag kell létrehozni a vizesblokkokat, ebből adódóan elképesztően hülye helyeken találjuk meg a vécét.

Hol legyen?

Az ideális az, ha a vendéglátóhely egy távoli szegletében találunk rá, hogy ne kelljen az étel mellől a vécébe beesni. Ez egyrészt hangtompító hatással bír, másrészt növeli az intimitást, hiszen ez valójában egyszemélyes tevékenység. Nem túl megnyugtató, ha kilépve az ajtón sliccünket igazítva rögtön a porondon találjuk magunkat.

Például a VII. kerületben, közel a Rákóczi úthoz, egy fiatalok és külföldiek által felkapott szórakozóhelyen a toaletthelyiség nem rendelkezik zárható ajtóval, hanem lengőajtót szereltek fel, mint egy vadnyugati bárban. A két ajtószárny között simán be lehet látni, talán újfajta uniszex kukkoló, mert az ajtótól két centire már vendégek ülnek. Már csak klimpírozzon valaki a zongorán, és reménykedjünk, hogy nem fog a vér folyni.

Ráadásul nem piszoárok vannak, hanem egy hosszú vályú, oda járulnak a hímneműek. A hátsó falnál leledzik a két fülke az angol WC-vel, amelyre ráülni a nem túl higiénikus körülmények miatt lehetetlen, ráadásul úgy érezheti a szükségben levő, mintha a baromfiudvar kellős közepén ücsörögne anyaszült meztelenül. Toalettpapír nincs, ennyi önkritika szorult az üzemeltetőkbe. Ja és a szóban forgó hely egyáltalán nem olcsó. A retrós stílus pedig nem egyenlő az igénytelenséggel.

Lehetetlen helyeken

Egy másik, a Ferenciek teréhez közel eső, évtizedes hagyományokkal bíró borozó toalettje a pincébe vezető lépcső előtt van, így hatalmas torlódás alakul ki a lefelé igyekvők, illetve a vécére indulók között. Állandóan nyitogatják az ajtót, miközben dolgod végeznéd, odakint női szempárokkal találkozhatsz. Papírvékonyságú a fal, így aki lehuppan az angol WC-re, hallja a túloldali asztaltársaság aktuális témafelvetéseit, és ez nyilván fordítva is igaz.

Az Astoriához közel, egy ugyancsak trendi helyen a cirka 3 négyzetméteres toalett egyenesen egy labirintushoz hasonlít. A bejárattal szemben a vályú, aztán két balkanyar a mosdó felé, csoda, hogy a csempe a kosztól nem omlik a nyakunkba. A vécécsésze meg azon túl van még egy fél kanyarral, de ha kinyitják az ajtaját, akkor nem lehet odaférni a csaphoz.

Most persze a retro korszakában divat fémes hangulatot teremteni, szabadon hagyják a szellőzőcsöveket, vezetékek futnak jobbra-balra, a falakon, a plafonon, így van ez a vécékkel is. Csakhogy ahogy a különféle elkorhadt csövekről csöpög a víz, egy roncstemetőre emlékeztet, nem pedig művészi koncepcióra, ahogy ott dekkolunk magányosan, bármelyik pillanatban nyakunkba szakadhat a diósgyőri vasgyár makettje.

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek