[2007.12.17. 15:53]

Milyen banki háttér áll mögöttük?

Az életjáradék-programban érdekelt HILD az idén bevette az üzletbe a Merrill Lynch-et, a világ egyik legnagyobb vagyonkezelő, tőkepiaci és befektetési tanácsadó cégét. Bár a cég csupán 8% tulajdonrészt szerzett leányvállalata révén a magyar vállalkozásban, mi történne akkor, ha a cég előbb-utóbb kihátrálna a HILD mögül?

A HILD azt mondja, ha ez a veszély kialakulna, akkor egy másik tőkeerős cég fektetné be az életjáradék-programjukba pénzét, hiszen ez az üzlet mindenkinek jövedelmező. De elképzelhető egy másik lehetséges szcenárió is: ha a HILD-nél most mindent „értékpapírosítanának”, azaz a jövőbeni várható hasznot értékesítenék, akkor a portfólió eredeti tulajdonosa elveszne, így új helyzet állna elő.

A HILD-hez hasonlóan az OTP és az FHB mögött is tőkeerős banki háttér áll, így a programban résztvevő „leányvállalatok” nem tehetnék meg, hogy eltűnjenek a nyugdíjasok ingatlanfedezetével, hiszen már eddig is túl sok ügyletet kötöttek, azonban erőfölényükkel esetleg visszaélhetnének vitás ügyekben.

A HILD-nél a letéti szerződésben garanciaként szerepel az a kitétel, hogy ha a cég tartozása eléri az öthavi járadékot, akkor a tulajdonjog visszaszáll a járadékosra, anélkül, hogy az addig kifizetett járadékokat vissza kellene fizetni. Míg az FHB-nél és az OTP-nél ha a két bank nem fizeti a járadékot, ugyan visszaszáll a tulajdonjog a nyugdíjasra, de az elszámolási kötelezettség értelmében kamatos kamattal kell visszafizetnie az addig megkapott járadékokat.

Ha már a tőkeerősségnél tartunk, friss hír, hogy november 27-én a HILD Bulgáriát az ottani PSZÁF megfúrta, ugyanis tevékenységét biztosítási ügyletnek minősítette. Ennek hátterében az állhat, hogy nem látták a cég mögött a banki tőkeerőt.

Nincs jogszabály

Az életjáradék-programra eddig nem született jogszabály. A Ptk. is csupán 2 bekezdést szentel ennek a témának. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, a GVH és a PSZÁF már kifogásolta a jogi környezetet, és elméletileg már készül egy jogszabály is, de az számtalan lényeges kérdést nyitva hagy/hagyott.

Hiszen ha az egyszerű ember szerződik egy banki hátterű, profitorientált céggel, az érdekérvényesítő-képességük természetesen nem egyforma, ezért is kellene mind pénzügyileg, mind polgári jogilag – a tevékenység kockázati elemeire és a szolgáltatókkal szemben támasztott feltételekre fókuszálva – rendezni a kérdést.

E három cég megjelenése előtt is köttettek életjáradékról szóló magánjogi szerződések, csak ezek jogilag rendezetlen kontraktok voltak, sokszor mindössze 3 oldalasak. És ha baj van, akár több évig lehet pereskedni, ahogy ismerjük a magyar bíróságok hatékonyságát.

A PSZÁF is aggályosnak tartott több pontot ezekben az életjáradék-szerződésekben, ezért a piaci szereplők egyfajta önszabályozást hajtottak végre, kibővítették a szerződésmintát, így az akár tizenvalahány oldalas lett, de a nyugdíjas most meg elveszik az információk erdejében.

Mindemellett Hild Imre nem érti, hogy a GVH miért hivatkozik a PSZÁF-ra, ha ez utóbbi kijelenti, hogy nem felettes szerve az ez irányú tevékenységnek. Vagyis – szerinte – fejétől bűzlik a hal.

PSZÁF-tanácsok

A PSZÁF azért szolgál néhány jó tanáccsal. Először is alaposan át kell tanulmányozni a szerződést, főként arra fókuszáljunk, mi történik akkor, ha a szolgáltató nem fizeti a havi életjáradékot! Ügyelni kell arra, hogy a szerződés biztosítsa, ebben az esetben a tulajdonjog elszámolási kötelezettség nélkül visszaszálljon az eredeti tulajdonosra! Figyeljenek arra is, hogy az ingatlan-nyilvántartásban szerepeljen, hogy az eredeti tulajdonost haláláig használati jog és életjáradéki jog illeti meg! A tulajdoni lapon a szerződő feleken kívül harmadik fél neve ne szerepeljen.

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek