[2007.12.07. 13:51]

Nagy a társadalmi közöny, az érdektelenség

Nézzük röviden, hogy az életjáradék programnak miért van létjogosultsága! A rendszerváltás után pár százezer forintért a szegényebbek is megvehették a lakásukat, de később a nyugdíjuk értékállósága folyamatosan csökkent, nehezen képesek fenntartani a lakást, jövedelmüket erősen erodálja az infláció, az áremelkedések és a drasztikus energiaköltség-növekedések.

Az idősebb generáció röghöz kötött. Szociális szakértők szerint hiába lenne nekik elég a másfél szobás ingatlan, nem tágítanak, ott csücsülnek a 150 négyzetméteres lakásban, és fáznak az egyetlen működő cserépkályhájuk mellett. Inkább kötnek életjáradék-szerződést, mint hogy kisebbet vegyenek.

Mentálisan és fizikai állapotunkat tekintve Európa középmezőnyébe tartozunk, az idős emberek gyerekei meg időhiány és anyagi okok miatt nem képesek róluk gondoskodni. Ráadásul az egészségügyi ellátó rendszerünk is lerobbant, nem EU-konform.

Romokban az egészségügy?

A fekvőbeteg és járóbetegellátás – a felmérések szerint - romokban hever, míg e szolgáltatók bár pénzes, de legalább létező ápolási-gondozási szolgáltatásokkal rukkolnak elő. Az állami ellátó rendszer alternatívájaként, amiért egyszer már egy életen át fizettek, most fizetnek még egyszer, igaz, jóval magasabb színvonalú szolgáltatást kapnak cserébe.

Mindemellett az állam nem szállhat szembe a társadalmi folyamatokkal: az elöregedés oda vezet, hogy a nyugdíjpénztárak a megfogyatkozó aktív polgárok adóiból és az értékpapírok hozamából hosszabb távon nem képesek tovább finanszírozni a nyugdíjjáradékokat.