[2007.11.19. 11:58]

Ha ismeretlen helyen vagyunk, a kaland ott kezdődik, hogy megtaláljuk a célobjektumot. Egy étteremben vagy kocsmában az ember lánya még pironkodva megkérdezi a pultost, de egy nagyobb szórakozóhelyen nehezebb a helyzet. Ilyenkor vagy az ösztöneinkre hallgatunk, vagy követjük nőtársaink határozott és gyors lépteit, hátha ő is azért siet. Mennyivel egyszerűbb lenne a dolog, ha helyes kis táblácskák mutatnák az irányt, mint ahogyan azt néhány helyen már láttam is. Ha sikeresen becserkésztük a célt, még mindig sok meglepetés várhat bennünket.

„Jönnek a legyek, na én megyek!”

Az egyik jó nevű, kedvelt étterem okozta az első csalódást. Belépve a „legkisebb helyiségbe” az előtér szép tágas, hatalmas tükör, van minden, ami kell. Ám a következő ajtón túl egy buszpályaudvari WC-re emlékeztető kép várt. A farostlemezekből kialakított kis fülkék nem igazán étterembe valók. A másik probléma ezzel a megoldással, hogy sem hang, sem egyéb szigetelést nem nyújtanak. Az előírásoknak ugyan megfelel, hiszen önálló szellőzésű a helyiség (talán túlságosan is jó a szellőzés, mert mindig nagyon hideg van), de sokkal hangulatosabbá lehetett volna tenni. Egy kellemes, hangulatos étteremhez igazán nem méltó.

Sok jó ember kis helyen is elfér?

A másik tipikus és sokkal barátságosabb megoldás a klasszikusan csempézett, általában a bár, étterem hangulatát követő WC. Ezek hátránya, hogy térigényesebb az előző megoldásnál, így gyakoriak a torlódások az ajtónál. A vonatkozó kormányrendelet 99. paragrafusa szerint a 10 és 200 fő összlétszám befogadására alkalmas helyeken a nemek arányát figyelembe véve kell meghatározni a mellékhelyiségek számát. Ez azt jelenti, hogy 20 nőre jut egy vécé. A férfiak esetében ugyanilyen összlétszámnál 40 férfinak kell egy WC-fülkén és két piszoáron osztozni. Számoljunk csak egy kicsit és azonnal értjük, hogy miért mindig a női WC előtt áll hosszú sor.

Ha a méret a lényeg

A méretekről is érdemes némi szót ejteni. Valószínűleg férfiak döntenek arról, hogy mennyi helyet szánnak ezekre a helyiségekre, hiszen egy nő nem állva intézi ügyeit, így nagyobb térre van/lenne szüksége. Előírás szerint, ha az ajtó befelé nyílik (ami átlagosan 85 cm széles), akkor a WC-fülke nem lehet kisebb 125 × 205 centiméternél. Ha az ajtó kifelé nyílik, a legkisebb helyiség alaprajzi mérete nem lehet kisebb, mint 0,8 méter.

A papírutánpótlás akadozása, a szappan hiánya és a kéztörlők lespórolása általános problémáknak tekinthetők kategóriától és típustól függetlenül. Sok helyen a kézszárítót részesítik előnyben a papírtörlővel szemben, ami ügyes találmány lenne, ha nem negyed óráig tartana szárazzá varázsolni a kezünket, ami a papírtörlővel csak néhány mozdulat. A zárhatatlan ajtókról, a pocsolyákról és egyebekről pedig még szót sem ejtettünk.

Ha én ablak volnék…

A WC-k széles skálán mozognak, de akadnak elgondolkodtató megoldások. A minap a Ferenciek terétől nem messze eső hangulatos kis bárban két érdekes dolgot is találtam. A fülkébe lépve a csészével szemközti fal helyén egy hatalmas ablak volt. Igaz, nem teljesen áttetsző, valami növényi mintával volt díszítve, de mivel kint sötét volt, bent világos, így nem szeretnék belegondolni mi látszódott az udvarról és mi nem…

Ugyanez a kis helyiség még egy leleménnyel büszkélkedhetett. Az ülőke nejlonnal volt bevonva, és a WC oldalán lévő nagy, piros gomb megnyomásakor a nejlon hangos zörgéssel cserélődött. Nem rossz megoldás az ülőke higiénikusabbá tételére, de felmerült bennem a kérdés: mi van, ha a nejlon csak körbe-körbe megy?

Tükröm, tükröm...

Az Opera mögötti felkapott bár mosdója szintén meglepő megoldást rejteget. A szűk kis előtérben vöröses fény, ami a WC-fülkében is megvan, de az igazi meglepetés a csészével szemben lévő falat teljesen elfoglaló, cirádás keretű, hatalmas tükör. Ami igazán meglepett, hogy nem egyedi esetről van szó, több helyen találkoztam már ezzel a fajta dekorációval. Lehet, hogy csak én vagyok túl konzervatív, nem tudom ki, hogy van vele, de szerintem többségünk nem szereti magát nézni, miközben ügyes-bajos dolgait intézi.

Fény(t)űző luxus

Egy nagyon nívós, hangulatos, budai étteremben találkoztam először a tökéletes, minden igényt kielégítő illemhellyel. Ennek is volt azonban egy aprócska hibája. Belépve az ízléses előtérbe tágas tér, tükör, potpurri és gyertyafény fogadott. A hangulatos félhomállyal csak az volt az egyetlen probléma, hogy képtelenség volt megtalálni a villanykapcsolót, a kis fülkékben pedig már gyertya sem volt. Ez a kihívás!

Amiről még említést kell tenni, azok az ajtókra kihelyezett kis szimbólumok, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, hogy melyik rész az uraké, melyik a hölgyeké. Az illemhelyeket jelölni kell, de nem mindegy, hogy hogyan. Az egyértelműséggel itt-ott akad probléma. A helyek kreativitását dicséri a sokféle kis figura, csak a halandó ember nem mindig képes eligazodni rajtuk. A copfos marslakófej még az egyszerűbb kategóriába tartozik, a harci díszben feszítő indiánok már kicsit nehezebb eset, a különböző trükkös formájú nyalókák, viszont már csak „haladóknak” nem okoznak fejtörést. Hol vannak már a klasszikus kalapos hölgyek és cilinderes urak!

Ezek, ezt szögezzük le, kiragadott példák. A mellékhelyiségek többsége egészen korrekt. A már fentebb említett általános papír- és egyéb problémáktól eltekintve. De ilyen hibák mindenhol előfordulhatnak.

Ha már úgyis az ülőkéhez ragadtál...

Külföldön persze találkozhatunk a már említetteknél sokkal extrémebb példákkal is. Például igen komoly elhatározás kellhet ahhoz, hogy valaki egy jégvécét kipróbáljon. De ott vannak a hipermodern, teljes irányító konzollal és minden igényt kielégítő szolgáltatással felszerelt WC-k is. Komoly problémamegoldó képességet igényel a csésze nélküli, földbe fúrt lyuk, de a jó öreg pottyantósról se feledkezzünk meg a nagymama hátsó udvarán.

A jövő pedig a természetbarát, víztakarékos illemhelyeké, amely vízöblítéses módszer helyett a kagylóba kerülő tartalmakat egy később lebomló zacskóba gyűjti, komposztálja, amiből egyrészt a növények számára természetes trágyát, másrészt pedig a tűzhelyet működtető biogázt nyernek. Csak győzzük kivárni!

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek