[2007.11.15. 14:10]

A gyertyának varázslatos ereje van, hiszen a legkülönbözőbb hangulatok megteremtésére képes. Ugyanúgy lehet egy meghitt családi ünnep kiegészítője, ahogy egy szerelmes este romantikus tartozéka. Fontos kelléke a liturgiának, de nem hiányozhat egy szellemidéző médium asztaláról sem. Egyszerre szimbóluma az otthonnak és a csábításnak, megtestesítője a pusztításnak és a világmozgató energiának.

Kis kultúrtörténeti kalandozás

Talán nem véletlen, hogy ennyi képzet társul a tűzhöz, hiszen majd’ minden mitológia, vallás, de még a filozófia is foglalkozik vele. Csak néhány kultúrtörténeti példát említve: a görög hagyományok szerint Prométheusz lopta el Zeusztól a lángot, hogy odaadja az embereknek. Ezzel a tettével ugyan kivívta a főisten haragját, de az emberiséget elindította a kultúra és civilizáció útján, az áldozás gyakorlatának elterjesztésével, és a kézművesség megteremtésével.

A Bibliában is számos utalást találunk a tűzre, gondoljunk csak a lángoló, de el nem égő csipkebokorra, amelyben az Úr angyala megjelent Mózesnek. De szintén a zsidó-keresztény hagyomány beszél a pokol elemésztő tüzéről.

A filozófiában a négy alapelem egyike, a preszókratikus Hérakleitosz kiemelte és elsődleges elemként kezelte a tüzet. Szerinte az egészében vett világrend tűzként írható le, hasonlóan a lélekhez, ami szintén tűzből épül fel. A ma egyre népszerűbb, kelta eredetű ünnep, a halloween egyik fő kelléke pedig szintén a töklámpásba rejtett tűz.

Körítés nélkül

Még olyan emberek otthonában is, akik nem tulajdonítanak sem vallási, sem filozófiai, sem egyéb misztikus jelentőséget a tűznek, megtaláljuk a gyertyát, a gyertyatartót és a mécsest mint lakberendezési tárgyakat, hiszen ezek a kiegészítők nagyon jól „öltöztetik” a lakást. Hatalmas kínálatból választhatunk, és akár kevés pénzből is egészen új hangulatot teremthetünk otthonunkban. Színek, formák, stílusok kavalkádját találjuk a boltok polcain: az egészen modern, színes és vidám mécsestartóktól a klasszikus, aranyozott, több karú, vagy akár valódi ezüstből készült mívesebb munkákig.

Mindenki megtalálhatja az egyéniségéhez, stílusához és a lakás berendezéséhez legjobban passzoló darabot. Sőt ma már a gyertyák önmagukban is lehetnek a lakás díszei. Ahogy Gombóc Artúr csokoládéi között, a gyertyák és mécsesek esetében is szinte végtelen a variációk száma: találhatunk kereket, szögleteset, lyukasat, illatosat, úszót, színeset, folyékonyat, zseléset és méhviaszosat is. Zavarba ejtően sok forma, szín és anyag található a piacon. Szerencsére a gyertya idővel elég, így a felesleges költekezés rossz érzése nélkül lephetjük meg magunkat mindig egy-egy újabb darabbal.

Az alkotás öröme

Még nagyobb örömet nyújthat, ha az ünnepi asztalt saját kezünk munkája díszíti. A saját készítésű gyertya egyedi lesz, biztosan nem találkozunk más otthonában pont ugyanolyannal, és passzolni fog a szoba vagy az asztalteríték szín- és formavilágához is. Ráadásul nagyon szép ajándék lehet egy-egy jól sikerült darab.

A készítés nem boszorkányság. A kellékek beszerzésekor el kell döntenünk, hogy milyen alapanyagból és milyen technikával szeretnénk gyertyát készíteni. Talán a legegyszerűbb méhviasszal dolgozni, hiszen előformázott méhsejt mintázatú lapokban is kapható. A lapocskákat szobahőmérsékleten csak fel kell tekerni a kanóc köré. A négyzet alakú lapból henger, a háromszögből kúp formájú gyertyát készíthetünk.

A leghagyományosabb a mártogatós technika, amikor a kanócot olvasztott viaszba mártogatjuk, és így kerülnek egymásra a viaszrétegek. A paraffint, a gyertyagyártás fő alapanyagát általában gyöngyöcske vagy tömb formában árulják az erre szakosodott hobbiboltok. Ha formát szeretnénk önteni, akkor sztearint is kell adni a paraffinhoz 1:10 arányban. Ez fokozza az összehúzódást, így a kész gyertyát könnyebben ki lehet emelni a formából. Készítéskor mindig a sztearint olvasztjuk meg, és a színezéket is ebbe tesszük, majd ehhez adjuk a paraffint.

A legújabb lehetőség a zselégyertya. Ezzel az áttetsző, kocsonyás anyaggal szintén felmelegített állapotában kell dolgozni. Természetéből adódóan azonban nem tartja meg saját súlyát, így csak mécsesként, pohárba öntve élvezhetjük. Előnye, hogy kevésbé macerás, és tisztább vele dolgozni. Emellett pedig, kihasználva, hogy teljesen áttetsző, apró életképeket – például akváriumot homokkal, kagylóval és kis üveghallal – rendezhetünk be a mécsestartó belsejében. Itt tényleg csak a fantáziánk szab határt.
Bármilyen anyagot és technikát választunk, egyvalamire biztosan szükségünk lesz: kanócra.

Általában fonott gyapotszálakból készülnek, de az úszógyertyához speciális kanócot kell vásárolni. Mindig gondoskodni kell kanóctartó fémkorongról, és arról, hogy a kanóc – egy hurkapálcára vagy nagyméretű tűre tekerve – kellően feszes legyen az öntőforma tetején. Ha nem mártogatjuk a gyertyát, akkor a kanócot öt percre folyékony paraffinba kell áztatni, majd zsírpapíron hagyni megdermedni – csak ezt követően dolgozzunk vele.

Izgalmas játék veheti kezdetét: színek, formák, illatok

Öntőformának használhatunk előre gyártott gumiformákat, hengerbe tekert hullámpapírt vagy bármit, ami megtartja a folyékony viaszt a dermedésig. A hobbiboltokban kapható tömítő segít, hogy teljesen szivárgásmentes legyen a formánk.
Érdekes és egyszerűen elkészíthető öntőforma, ha egy tálba vizes homokot teszünk, és egy másik, kisebb tállal képezünk mélyedést benne, majd az így keletkezett gödröcskébe öntjük a viaszt. Így az felveszi a homokba ásott formát, ráadásul a kész gyertya „kérget” kap a homoktól. De nyaralásból hazahozott kagylóba is önthetünk gyertyát.

A színezéshez is kaphatók speciális anyagok, de bevált házi módszer a viaszba olvasztott zsírkréta is. A különböző színű vagy árnyalatú rétegeket egymásra öntve nagyon különleges, egyedi gyertyákat alkothatunk. Izgalmas végeredményt kapunk, ha a formát meg-megdöntve hagyjuk az egyes rétegeket megdermedni.

Végül, hogy teljessé tegyük gyertyaremekünket, viaszparfümmel vagy illóolajjal illatosíthatjuk. Az olvasztáskor, miután lezártuk a forralót, pár csepp illatosítót keverjünk a folyékony viaszba.
Ha már megismerkedtünk az anyaggal, kitapasztaltuk „rigolyáit”, ismerjük a választott technika csínját-bínját, akkor csak egyre zabolátlanabb fantáziánkat kell megpróbálni követni.

Ne csodálkozzunk, ha egyszer csak már a krumplinyomóban is gyertyaformáló szerszámot látunk. De azért mielőtt mindent beborít a viasz, üljünk le, és pihenjünk meg egy szépen égő gyertya lángjánál.

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek