[2007.11.15. 10:37]

Józsi bácsi, magának is kínaiul van?

Megvan az építkezéshez az engedély, kezünkben a papír, nagyot sóhajtunk, kezdődhet a munka. Az építész kezet ráz, és illedelmesen becsukja maga mögött az ajtót. Ekkor kapunk észbe, egyedül maradtunk, mint a kisujjunk. Fene nagy magány a „szakértők” erdejében.

Kapkodhatjuk a fejünket, honnan akasszunk le kivitelezőt, talán a szomszéd Józsi bácsit válasszuk, az egész jól megcsinálta náluk azt a betoldást, a plusz kisszobát. Vagy az kamra volt? De ért az hozzá? Van papírja róla? Kezünkben a terv, persze hiába nézzük, kínaiul van, Józsi bácsi se érti. Végül is három szoba, ott megy majd valahol a vízvezeték, kábé itt lesz a villanykapcsoló, és akkor itt lenne a konyhapult. Vagy nem?

Lehet ún. részletes kivitelezési tervet készíttetni, de mivel nem olcsó, családi háznál nem is nagyon érdemes. Ezek a nem építési jellegű tervek tartalmazzák, hogy hol helyezkednek el a fűtési rendszerek, merre keressük majd az elektromos mérőszekrényeket stb.

Nagyobb társasházépítésnél biztosan rendelkezésre áll a kivitelezési terv, ami ugyan drága, viszont az első építési hibánál kiderül, hogy megéri az árát. Az építészek sem szeretik amúgy, mert elég sziszifuszi munka, de hát az ördög a részletekben rejtőzik.

Lutri, hogy ért-e hozzá

Családi háznál egyszerű a dolog: megbízzuk az építési vállalkozót, hogy húzza fel a vityillónkat. Ő rohangál kőműves után, szakembereket, vagy legalábbis annak látszó fazonokat hajt fel, és kiviteli terv nélkül is felsejlik lelki szemei előtt, hogyan is fog kinézni az a ház. Neki kell, hogy legyen papírja, anélkül nem csinálhatja, aztán hogy a kőművesnek meg a segédmunkásnak van-e, ki tudja. Azért van a műszaki ellenőr, hogy betöltse azt az űrt, ami sokszor ott terpeszkedik a minőségi munka és a képzetlen kőműves között.

Paradox helyzet, hogy a megrendelőnek azért kell drága pénzért ellenőrt fogadnia, hogy a kivitelező munkáját figyelemmel kísérje, miközben utóbbi nem vállal felelősséget a ténykedéséért, mert azt az ellenőr viseli más munkájáért. Értjük ugye? És ráadásul lehet, hogy nem is ismeri az ellenőr a kivitelezőt. Egyébként nehéz felmérni, hogy az a házat építő szakember valóban szakember-e, mert ódzkodnak attól, hogy bármiféle névjegyzékbe bekerüljenek.

Trükkök az árajánlatban

Nagy volumenű építkezésnél versenyeztetik a kivitelező cégeket. Ekkor azonban sokan trükkhöz folyamodnak, hogy nyerjenek, és mondjuk direkt 30%-kal olcsóbb árajánlatot adnak be, mint az amúgy normális lenne. Persze tudják, hogy annyiból nem fognak kijönni, viszont alaposan tanulmányozzák a szerződést, ami a beruházó és közöttük köttetett.

Ilyen bonyolult és komplex szerződéseknél előfordul, hogy bizonyos munkák nem szerepelnek bennük, azt szépen kivesézik a kivitelezők, és ha valami kimarad, később pótmunkaként tüntetik fel, amiért plusz pénz jár nekik. Máris többe kerül az építkezés, mint ha azt az ajánlattevőt bízták volna meg, aki először drágábbnak tűnt, de a végén kiderül, hogy olcsóbb lett volna.

Nagyobb társasházi építkezésnél a beruházó és a kivitelező között áll a felelős műszaki ellenőr, ő hagyja jóvá a kifizetéseket a kivitelezőnek, persze csak ha a minőség megfelel az elvártaknak. Amúgy egy ilyen terv költségvetését kiszámolni nem egy leányálom, több napi kemény munka, és a kivitelező a saját kárára is tévedhet, inkább rutinból, tapasztalatai alapján mond árat. Persze viták mindig vannak, és az győz, akinek erősebb az érdekérvényesítő képessége.

SI-faktor, szomszédok perverziója

Az SI-faktor, vagyis a sárga irigység flottul működik a családi ház építésénél. Például sokszor problémaként merül fel, hogy a két ház közötti távolság megfelelő-e, mert amúgy a szomszédnak is jóvá kell hagyni. Ráadásul a kivitelezés során már egy csomó munkafázis gépesítve van. Zaj, por, jövés-menés, csak hogy ne tudjon a szomszéd aludni, és ha berág, már jön is a bejelentés az építésügyi hatósághoz.

Az építési engedélyben szereplő tervben mindig lehet találni egy kis hibát, csak „jóakarat” kell hozzá. Leendő szomszédunk egy építésügyi szakértővel megvizsgáltatja a tervet, ha kell, éjt nappallá téve keresik azt a bizonyos problémát, akkor aztán fellebbeznek, például hogy az ablakok mérete kicsit nagyobb a leírtaknál, mondjuk két centivel.

Az építésügyi hatóság felettes szerve, a közigazgatási hivatal általában elutasítja az ilyen típusú szőrszálhasogatásokat, de még lehet menni a bíróságra pereskedni. Ott aztán jönnek a szakértők meg az ellenszakértők, és szakértenek egy darabig. Ez akár hónapokig hátráltathatja az építkezést, és mivel az építőipar szezonális munka, ezért akár egy évet is késhet a beköltözés.

Szocpollal félkész házakat

Sokan visszaéltek a szocpol-támogatással is. Élelmes vállalkozók szocpolra jogosultak pénzéért építettek házakat, legalábbis annak tűnő objektumokat gyártottak. A félkész házra kiadta a hatóság az engedélyt, akkor aztán a kóklerek szétszedték a házat, és újabb szocpol-pénzért, újabb félkész házat húztak fel. Mára szerencsére bealkonyult a „szocpolhuszároknak”, mert már megfelelő készültségi fok kell ahhoz, hogy megkapják a használatbavételi engedélyt.

Várjuk meg a használatbavételi engedélyt!

Sokszor meg se akarják várni a társasház teljes befejezését, máris be akarnak költözni az új kecóba, drága az albérlet is, meg jó lenne már a sajátban teázgatni.

Több okból sem javasoljuk, hogy a használatbavételi engedély előtt beköltözzünk! A legalapvetőbb, hogy lakás így eladhatatlan. Nincs albetétesítve, súlyosabb esetben akár ki is lakoltathatják az újdonsült tulajdonost. A garanciális hibák érvényesítése is sokkal nehezebb lesz, és ha, ne adj’ isten, mégsem kapja meg a ház a használatbavételit, akkor nagyon komoly problémák támadhatnak a beköltözésből.

Folytatjuk

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek