[2007.11.08. 14:01]

A biztosítás lényege:

A befektetési egységhez kötött (unit-linked) életbiztosítások a vegyes életbiztosítások által nyújtott szolgáltatásokat (kifizetés halálesetkor vagy tartam végén) ötvözik a befektetési alapok által kínált befektetési lehetőségekkel.

A konstrukció lényege, hogy a szerződő által befizetett díjakat a biztosító által felkínált és a szerződő által kiválasztott befektetési alapokhoz hasonlító eszközalapokba fektetik, így a lejáratkori - vagy haláleseti - kifizetés mértékét elsősorban ezeknek az alapoknak a hozama határozza meg.

Külföldön az is gyakori – nálunk még csak egy-két éve terjed -, hogy – elsősorban - pénzügyi tanácsadók ezt a biztosítási fajtát összehozzák egy szolgáltatási csomagban a szabad felhasználású lakossági hitellel. Vagyis az ügyfél valamelyik, a tanácsadó által közvetített banknál igényli a hitelt.

A bank a szokásos eljárási rendben megvizsgálja a hitelképességét, és ha azt megfelelőnek találja, jóváhagyja. Ám nem a teljes összeg kerül az ügyfél számlájára, hanem annak csak egy meghatározott része, a fennmaradó pedig, szintén a tanácsadó közvetítésével, egy unit linked típusú biztosítás „beugrója”.

Mi a különbség?

Első látásra valóban számtalan hasonlóságra bukkanhatunk a befektetési alapok és a unit-linked biztosítás eszközalapjai között. Ám a unit-linked biztosítás jellemzően hosszútávra szóló, a visszavásárlás sajátosságai miatt nehezen készpénzzé tehető, befektetési elemet is tartalmazó biztosítás. Önálló adótámogatási rend vonatkozik rá, és a hozzá kötődő ügyfélköltségek is jelentősen különböznek a befektetési alapokéitól.

A folyamatos díjfizetésű típus mellett léteznek egyszeri díjas unit-linked biztosítások is. (Ezt ötvözik a hitellel.) Mint nevük is mutatja, ezeknél csak egyetlen alkalommal, közvetlenül a szerződés megkötését követően kell befizetni egy nagyobb összegű – általában minimum 100-200 ezer forintra rúgó – díjat.

Az egyszeri díjas típus a folyamatos befizetésű társához képest akár jövedelmezőbb is lehet a biztosító számára, mivel mentesül a rendszeres befizetések adminisztrációjának terheitől. Biztosítottként ugyanakkor az egyszeri díjas változatnál csak a befizetés évére vonatkozóan, azaz egyszer veheti igénybe a konstrukcióhoz kötődő adókedvezményt.

Kell a matek!

A költségstruktúra meglehetősen bonyolult. Ennek ismerete azonban a megalapozott döntés meghozatalához nélkülözhetetlen. Az első az eladási és vételi árfolyamkülönbség.

A biztosítók egy része az eszközalapokban nyilvántartott befektetési egységekre eladási és vételi árfolyamot határoz meg. Úgy tekintik, hogy amikor díjat fizet be, akkor befektetési egységeket ad el, amikor pedig a biztosítók szolgáltatására kerül a sor, akkor ők vesznek vissza befektetési egységeket. Természetesen az eladási árfolyam a magasabb.

A második a kezdeti költségeknél jelentkező levonás. A rendszerint minden év elején esedékes levonás akár 10 esztendőre is szólhat, és mértéke akár a kezdeti befektetési egységek 5 százalékára is rúghat. S ott van még a mindenkori adminisztrációs költség, általában havi 100-400 forint. Az alapváltási díj további 400-1500 forint vagy az összeg 2,5-3 ezreléke.

Végül a biztosítási kockázati díj is felmerül, aminek a mértéke elsősorban a szerződés egyedi jellemzőitől – elsősorban a szerződő neme, életkora, a halálesetre szóló fedezet mellé kért kiegészítő biztosítások – függ.

Mielőtt tehát valaki a unit-linked biztosítás mellett dönt, érdemes meggondolnia, hogy a futamidő lejárta előtt szeretne-e a pénzéhez jutni, mert ez az első két-három évben nagy veszteséggel jár, de a későbbiekben is csak jelentős költségek árán teheti meg.

Ha pedig hitelből köt ilyen biztosítást, legyen forgatókönyve a hitel visszafizetéséhez akkor is, ha befektetéssel kombinált biztosításának hozama mégsem fedezné azt. Mert a fenti kockázatok miatt, ha kis valószínűséggel ugyan, de azért előfordulhat.

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek