[2007.10.24. 13:53]

Edit egy Miskolcról Pestre költözött 30 éves lány, aki egy nap úgy döntött, elege van az albérletből, saját lakást akar. Végigszenvedte a szokásos kálváriát a bankokkal és ingatlanközvetítőkkel, végül hosszas huzavona után kiválasztott egy nyolcadik kerületi, 37 lakásos újépítésű társasházban egy 44 négyzetméteres lakást. Az ingatlanközvetítő ódákat zengett a házról, mesélt a beruházóról és kivitelezőről, meg arról, hogy mindenki remekül végzi munkáját és rengeteg tapasztalatuk van az építőiparban. Edit nem is sejtette, hogy a nagy tapasztalat körbetartozásokat és cserbenhagyást jelenthet.

Első hiba: ki a beruházó?

Edit nem nézett utána, hogy pontosan ki is a beruházó. Ez az egyik legnagyobb baki, amit elkövethetett, mégpedig azért, mert ha a beruházó létrehoz egy kft.-t az adott építési projektre, az mindig gyanús. Ha például a cég neve pontosan ugyanaz, mint az ingatlan címe, azaz mondjuk Répa utca 43. Kft., legyünk gyanakvóak. Számítsunk arra, hogy gondok lehetnek az építkezés során, határidők csúszhatnak, sőt a céget az építést követően vagy közben nagy valószínűséggel fel fogják számolni. Így búcsút inthetünk az esetleges kötbérköveteléseinknek és a garanciális javításnak is.

A Cégbíróságon pillanatok alatt utánanézhetünk, bejegyezték-e az adott céget. Edit történetéből kiindulva viszont inkább keressünk olyan beruházót, akinek van múltja az ingatlanberuházás ingoványos talaján.

Második hiba: milyen a kivitelező?

Az építkezés csúszott, Edit hat hónappal később tudott beköltözni otthonába. A beköltözés mellesleg illegálisan történt, hiszen nem volt még a háznak végleges használatbavételi engedélye. Hogy is lett volna, hiszen nem volt kész. A lány viszont nem tudott tovább egyszerre albérleti díjat és törlesztőrészletet fizetni. Nem maradt más lehetősége, mint beköltözni a még fűtetlen lakásba, ahol persze meleg víz sem volt.

A lépcsőházban nem volt világítás, a lift nem üzemelt, a falak koszosak voltak, a garázsajtó nem működött. A házban feketemunkások dolgoztak, ez leginkább a színvonalon látszott. Nő létére még Editnek is feltűnt, hogy a felesleges fugát nem szabad beleönteni a vécécsészébe, mert megköt benne. A munkások bezzeg...

Harmadik hiba: az élet illegálisan

Úgy látszik másokat is sürgetett az idő, mert a ház hamarosan benépesült új lakókkal. Másfél évvel a beköltözés után még mindig nem volt használatbavételi engedélye az épületnek, de a munkálatok szerencsére - rengeteg rohangálás, telefonálgatás, veszekedés után - nagyjából befejeződtek. Őrjítő tud lenni, amikor az ember mást sem tesz, csak telefonon üldözi a kivitelezőt, aki ujjal mutogat a beruházóra, hogy nincs pénz. A beruházó pedig vissza a kivitelezőre, hogy ő márpedig kifizette a költségeket.

Negyedik hiba: a hőmennyiségmérő

A modern társasházakban nem gázórát, hanem hőmennyiségmérőt szerelnek a lakásokba. Ez egyrészt azért van, mert a lakásokba nem vezetik be a gázt, csak a házig viszik el. Az alagsorba raknak egy kazánt, ami a fűtést és meleg vizet biztosítja. Az egyes lakásokban pedig a hőmennyiségmérő segítségével lehet követni, hogy ki mennyit fogyasztott. Jól hangzik ez a megoldás. De lássuk a buktatókat! Edit az elmúlt egy évben kész hőmennyiségmérő-szakértő lett, sajnos nem önszántából.

Tavaly óta kétszer kapcsolták ki a házban a gázt. Mindkét alkalommal hideg ősz volt már, a kényelmetlenség pedig 3 hétig tartott. Mivel a házban egy kazán van, hőmennyiségmérők pedig nem a folyosón, hanem az otthonokban vannak, ezért nincs lehetőség arra, hogy az egyes lakásokban zárják el, plombálják le a csapokat, mérőket. A szomszéd házban a lakásokon kívül vannak a mérők, így, ha valaki nem fizet, a közös képviselő cselekedhet.

Valószínűleg ez a megoldás nem teljesen hivatalos – de működik – hiszen a gázművek sem tud mást tenni, mint a közös gázórát plombálni, vagyis az egész házban megszüntetni a fűtést és meleg vizet. Így az is szenved, aki ártatlan. Ha hőmennyiségmérős lakást vásárolunk, olyat vegyünk, amihez kívülről hozzá lehet férni, például a folyosón van. De honnan a fent említett hatalmas tartozás? – kérdezzük jogosan.

Ötödik hiba: a közös dolgok

Amíg egy társasház hivatalosan nem társasház, addig hivatalosan közös költség sincs. Editéknél a lakók már korábban beköltöztek, ezért nem kis adósság halmozódott fel nagyjából másfél év alatt a közművek felé. Sok lakó úgy döntött azzal tartja sakkban a beruházót, hogy - késedelmi kötbér reményében- nem fizet közös költséget. Jó kis bosszú.

Arra senki nem gondolt, hogy maga a beruházó is tetemes közműdíjjal tartozik. Arra sem gondoltak a tapasztalatlan lakók, hogy a beruházó amint lehet felszámoltatja a Répa utca 43. Kft.-t. A felszámoltatás során valószínűleg az APEH-tartozás mellett az alvállalkozók felé is jelentős adósságot halmozott fel a cég. Mindebből az következik, hogy a társasház számláira már biztosan nem marad pénz. Tehát a lakóknak kell fizetni. Lakásonként több százezer forintos tartozás halmozódott fel, amit nagy eséllyel a legtöbb család nem tud csak úgy kifizetni, plusz ott van még a beruházó tartozása.

A Répa utca 43-ban azonban nem csak áldozatok laknak, hanem felelőtlen emberek is. Bizonyos lakók a hideg és kényelmetlenség ellenére sem fizettek, pedig hivatalos levélben értesítették őket arról, hogy végrehajtási eljárás indult ellenük. Tehát veszélyben az otthonuk, mindent elveszthetnek.

Azt persze nem lehet megválogatni, hogy kikkel lakik egy házban az ember, de fontos ismerni a lehetőségeket. Ha valaki nem fizet közös költséget, annak jelzálogot rakhatnak az ingatlanára, de akár az is előfordulhat, hogy egy napon becsenget a végrehajtó. Csak győzzék kivárni az ártatlan lakók a hideg lakásokban, meleg víz nélkül! A 3 milliós áramtartozást említettem már?

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek