|
Gyászolunk és fizetünk
Mohó állam, kevés remény
[2007.09.26. 14:08]
Az öröklési illeték kapcsán nincs előrelépés: gyászolunk és fizetünk. És való igaz, akadnak jócskán gazdasági érvek az öröklési illeték ellen – túl a morálisakon -, egyelőre úgy tűnik, nem várható érdemi változás: kell a dohány az államnak. Az ellenzők komoly érveket hoznak fel az öröklési illeték ellen (ami nem adó, hanem illeték, de mindegy). Például: alkotmányellenes, hiszen egyszer már adózott vagyonról van szó. Nem a megtakarításra ösztönöz, inkább a vagyon felélésére, vagy jobb esetben a gondos szülő fiktív szerződéssel gyermekének „ajándékozza” az ingatlant. Erkölcstelen: arra kényszeríti az örököst, hogy gyásza után – nem „bírva” az illetéket - esetleg az örökölt vagyon eladásával foglalkozzon.
Nem kevésbé attraktívak a gazdasági érvek: többe kerül a leves, mint a hús (mármint a behajtás felemészti a bevételeket), csökkenti a tőkefelhalmozást. Sőt, ennek következtében a gazdaság növekedését is. Bizonyos országokban, így például a gazdaságot nem kimondottan mostohagyermekként kezelő Ausztráliában, Kanadában egyenesen eltörölték az elmúlt években – mutatnak rá az ellenzők. Ám a feneketlen bendőjű kisgömböc – minden állami költségvetés, a magyarországi meg különösen, hiszen tudjuk, aranyérmes a mohóság olimpiáján – igénye minden tétet visz. A fent nevezett angolszász országok ugyan elég jól állnak e lépés megtételéhez, egyébként szerte a világon ismerik - e sorok szerzője egy, a két világháború között játszódó Agatha Christie regényben találkozott vele legutóbb, ám ismerték az ókori Rómában is e jeles jogintézményt. Valószínűsíthetjük, közeljövőben nem várható változás, sőt, a polgár számára a helyzet csak rosszabbodott a közelmúltban, 2005 januárjától az értékpapírok, például államkötvény után is öröklési illeték fizetendő. (A takarékbetét és a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét - üzletrész, szövetkezeti üzletrész - öröklése továbbra is illetékmentes.) A sarc kiszámítása meglehetősen bonyolult, ám megpróbáljuk minél átláthatóbban elmagyarázni. Az öröklési illeték tárgya a haláleset folytán történt vagyonszerzés, az adótárgy az örökség, a hagyomány (itt az örökhagyó egy harmadik személy számára juttat), vagy a halál esetére szóló ajándékozás (itt emberünk csupán akkor részesedhet, ha túléli az örökhagyót, tehát irány a sportpálya, a mozgás.) Nagyon fontos jogintézmény, az örökhagyónak legközelebbi hozzátartozói számára a hagyatékból akkor is biztosítania kell bizonyos mértékű részesedést, ha egyébként vagyonát, vagy annak túlnyomó részét valamely módon (például halálakor végrendelettel) más személy részére juttatta. Nem véletlen az elnevezés, kötelesrész. Ez az örökhagyó leszármazóját, házastársát, valamint szülőjét illetheti meg, ám csupán akkor, ha az illető az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés hiányában az lenne. Kötelesrész címén a leszármazót és a szülőt annak fele illeti meg, ami neki, mint törvényes örökösnek jutna. Három leszármazó esetében például a törvényes örökrész 1/3-1/3-1/3, a köteles rész tehát a hagyaték 1/6-a. Az illetékfizetési kötelezettség igen kedves és humánus módon szerettünk halála napján keletkezik; alapját, mértékét hasonlóan bonyolult kiszámítani. Az öröklési illeték összegét az illetékalap és az illeték mértékének ismeretében kell meghatározni, mégpedig a kettő összeszorzásával, kiszámításánál az egy-egy örökösnek, hagyományosnak jutott örökség tiszta értékét kell illetékalapnak tekinteni. Az örökség tiszta értéke nem más, mint a megszerzett, illetékfizetési kötelezettség alá eső vagyon csökkentett forgalmi értéke (ezt a jogszabályok pontosan meghatározzák). E forgalmi értékből le kell vonni a hagyatékot terhelő tartozásokat, illetőleg az egyéb terhek értékének egy-egy örökösre eső részét. Az öröklési illetéket csak annak kell fizetnie, aki a hagyatéki vagyonból valóban részesedik, az örökhagyó után örököl, hagyományban részesedik. Az öröklésről történő ingyenes lemondás, és az örökség (hagyomány) visszautasítása esetében öröklési illetéket nem kell fizetni. Ha fizetni kell, akkor pénzben, és mindenképp időben. Ellenkező esetben jön a kőszívű határozat, a mulasztási bírság, a késedelmi pótlék. Gyászruha nem, halotti tor igen A hagyatéki tartozások körének oly széles a „választéka”, hogy egy magára adó, több tízezer árucikket árusító hipermarket is megirigyelhetné. Az örökhagyót terhelő tartozásokon túl olyan finomságok is beletartoznak, mint a helyi szokásoknak megfelelő gyászszertartás – a szokások meg igen sokfélék lehetnek. Ha az öröklési illeték alapjának ismeretében a meghatározott illetékkulcsokat alkalmazzuk, úgy azok segítségével kiszámítható az egy-egy örökös által fizetendő öröklési illeték pontos összege. Az illeték mértékében (és így összegében is) jelentős különbségek vannak attól függően, hogy az örökös milyen rokonsági fokban van az örökhagyóval. Újabb különbségtétel, hogy az illeték mértéke lényegesen kedvezőbb abban az esetben, ha lakástulajdon örökléséről van szó. Azt, hogy az örökös az illeték mértéke szempontjából melyik csoportba tartozik, az örökhagyó halálának időpontjában fennálló állapot szerint kell megállapítani. A bonyolultságot ellensúlyozandó, az áttekinthetőség kedvéért táblázatba foglaltuk össze a legfontosabb tudnivalókat.
Dr. Drávucz Péter
Kapcsolódó cikkek: |
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||






