[2007.09.13. 13:01]

Jani házhoz megy

H. János az ország legbecsületesebb személyszállító kisiparosa. Rendesen, nyugodtan hozta-vitte a főváros területén, igény esetén vidékre is a kuncsaftokat. Büszke volt 27 éves munkaviszonyára – amit még „kockásként” kezdett -, arra, hogy másfél millió kilométert balesetmentesen küzdött le. Adóját, járulékait határidő előtt fizette, boldog, kiegyensúlyozott életet élt.

Ám egy napon leintette egy idősebb úr, aki hamarosan állandó sofőrként kezdte alkalmazni Jánost. Mint a mesében, az említett úr váratlanul meghalt és vagyonát Jánosra hagyta. Az ingóságokon kívül H. János tulajdonába került egy Pest közeli ötvenhét hektáros birtok, rajta egy téglagyár és egy pofás kúria.

Az örökösödési illetékek királyi váltságdíj mértékű megfizetése után, amit szerencsére fedeztek az ingóságok, a hatóságok közölték Jánossal, hogy - a hivatalos értékbecslés szerint - picivel több, mint kétmilliárd forintos tulajdonnal rendelkezik. Ám azt is közölték, hogy ennek komoly járulékait, adó- és rezsiterheit is megörökölte. Ami havonta az őriztetéssel együtt közel egymillió forintra rúg. János kétségbeesett. Minden lehetséges forgatókönyvet (eladás, bérbeadás, kölcsön) végigvett, de a problémára nem talált hatékony és gyors megoldást. Ekkor jött a jótündér, egy bécsi illetőségű brókercég képében.

Trade program

Az elkeseredett örökös elé több lehetséges, legális alternatívát tártak a cég szakemberei, melyek – jelentős hozam reményében - rövid lejáratú arbitrázs (határidős tőzsdei) műveletek fedezeteként használnák a megörökölt ingatlant. De hogy is van ez?

Az ingatlant egy a brókercég által delegált ingatlan értékbecslő felértékelte. Ebben az esetben az összeg harmóniában volt a hivatalos értékkel, vagyis a brókercég tízmillió dollárban határozta meg az árat. (Természetesen csak tehermentes ingatlan vehet részt ebben az üzletben.) Erre kiadtak egy adósságlevelet, amit rávezettek a tulajdonlapra, majd a felével (ötmillió dollárral, azaz egy milliárd forinttal) megterhelték az ingatlant, és ezzel az összeggel felvették a trade-programba. Vagyis, ettől a pillanattól az ingatlan fele fedezetét képezte egy határidős tőzsdei tranzakciónak, amit a brókercég vezényelt.

A programban kétszeres biztosítékkal kerülnek be az ingatlanok. A bonyolító cég mögött nagy, nemzetközi biztosítótársaságok vállalnak garanciát a tőkére. János esetében a Lloyd tett hivatalos ígéretet arra, hogy sikertelen tranzakció esetén tehermentesíti az örökségét. A haszonra, a hozamra a brókercég adott garanciát, amire az állampapírok hozama volt irányadó, és a fedezet három százalékát jelentette.

Több futamidejű és hozamú program van aszerint, hogy ki mekkora kockázatot mer vállalni, és mennyi időt akar várni a pénzére. A magas kockázatú „trade”-ekre évente 20-30%-ot ígérnek, amelyek határidős arany, gyémánt, vagy spekulatív részvények adásvételét jelentik. A közepes kockázatú tranzakciók esetén 5-10% a remény, a fedezet pedig építkezések, beruházások mögött áll. Csekély kockázatú üzletekre viszont csak 2-3%-os hozamot biztosítanak és biztosítótársaságok, multinacionális vállalatok pakettjeivel, vagy állampapírok kereskedésével bonyolít le a brókercég.

A futamidő – heti elszámolással - átlagosan tíz hónap, de ennél van rövidebb is. Lényegében a kifutás a kockázati tényező függvényében alakul, ami magas kockázat esetén lehet akár három hónap is. A hozam pedig mobil, vagyis határa a csillagos ég.

János - némi tanakodás után - egy közepes kockázatú trade-be ugrott bele. A lebonyolításnak – ami Bécsben történt – a teljes költségét a brókercég fizette. A megterhelt örökségre 8% (400.000 USD, 80.000.000 Ft) nettó hasznot ígért a cég, és tízhónapos kifutási időt garantált. János kicsit izgult, de roppantmód meglepődött, amikor az első héten 120.000 dollárt utaltak át a bankszámlájára. Ekkor, mert ezt a tanácsot kapta, alapított egy offshore céget és annak a svájci bankszámlájára utaltatta a további hozamokat. Így elkerülte a 40%-os illetéket és a futamidő végén – saját bevallása szerint – közel kettőszázmillió forintot kasszírozott.

A történet közben arra gondoltam, hogy ez nálunk biztos ritka, mint a fehér holló. De nem az. János elmondta, hogy a cég évente 60-70 hasonló kaliberű „trade”-et bonyolít le magyar ingatlanokkal és ügyfelekkel. Minimálisan 100 milliós értéknél érdemes trade-programban részt venni, amiből bőségesen akad a hazai ingatlanpiacon.

Ajánlott linkek:

Kapcsolódó cikkek:

nyomtatóbarát változat | ajánlás ismerősnek